BUX 50,961.25
-2.68%
BUMIX 4,273.42
-0.99%
CETOP20 2,251.73
-3.61%
OTP 17,135
-4.62%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
-4.38%
-0.26%
-1.21%
ZWACK 16,500
-0.60%
0.00%
ANY 1,530
-0.65%
RABA 1,365
-1.80%
-2.18%
-1.63%
+2.72%
+1.57%
-1.79%
+6.33%
-0.47%
-1.52%
-1.71%
OTT1 149.2
0.00%
-2.07%
MOL 2,450
-0.97%
+2.33%
ALTEO 1,750
-1.13%
0.00%
+0.84%
EHEP 1,670
-5.92%
0.00%
-3.08%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+2.20%
-0.12%
+4.93%
0.00%
SunDell 39,000
0.00%
-4.84%
-2.22%
-2.87%
0.00%
+0.51%
-1.47%
Forrás
RND Solutions
Nemzetközi gazdaság

Exkluzív: kamatdöntés előtt nyilatkozott a VG-nek a lengyel jegybankelnök

Nem bocsátkoztak kamatszigorítási versenybe a régió jegybankjai, és a lengyel monetáris döntéshozók nem állnak a Fed vagy az EKB árnyékául sem, hanem a hazai inflációs folyamatokra reagálnak – mondta a VG-nek Adam Glapiński, a Lengyel Nemzeti Bank (NBP) elnöke.

A nagy közép-európai jegybankok mind a kamataik emelésébe kezdtek. Verseny alakult ki ebben, vagy egyszerűen hasonló megfontolások működnek? 

Valóban, az elmúlt időszakban változás látható a régió jegybankjainak monetáris politikai irányvonalában. Még többet mondanék: globális méretekben is látható egy változás, bár a fő jegybankoknál ez finomabb, mint sok kisebb központi bank esetében, beleértve a régiónkat. A monetáris hatóságok döntései nem kell hogy meglepjenek, ha figyelembe vesszük az inflációban legutóbb globálisan lezajlott jelentős emelkedést. 

Csak annyit említenék, hogy az Egyesült Államokban az árnövekedés egy ideje meghaladta az 5, és Németországban szeptemberben a 4 százalékot. Ezek olyan szintek, amilyeneket sok éve nem láttunk.

Fotó: Narodowy Bank Polski

A megemelkedett infláció számos globális természetű sokk kombinációjának tudható be. Mindenekelőtt ez az energiatermékek globális árának gyors növekedését jelenti, és – a legutóbbi időkben – a mezőgazdasági termékekét is. Ezenfelül a globális árakat a globális kínálati láncok fennakadásai és az elmúlt éveknél jelentősen magasabb nemzetközi szállítási költségek is hajtják. És Európában az EU klímapolitikájának következtében a szén-dioxid-kibocsátási egységek felszökő árai is fokozzák az inflációt. Természetesen Közép- és Kelet-Európa nem immunis az ilyen sokkok hatásaira, és a mi régiónkban is megemelkedett az árnövekedés. Sőt mi több, az utóbbi időben több és több jelét látjuk, hogy a gyorsabb áremelkedés sajnos hosszabban kitart a korábban vártnál.  Az eredmény: 

van egy olyan kockázat, hogy az infláció kitart a megemelkedett szinten, különösen azokban az országokban, ahol világos növekedést figyelhetünk meg a gazdasági aktivitásban. Nem kell meglepődni, hogy Közép- és Kelet-Európa hasonló feltételek közt működő központi bankjai hasonló intézkedéseket tettek.

Természetesen hasonlók, de nem ugyanolyanok, hiszen a központi bankok döntései – eddig is és a jövőben is attól függnek, hogy ítélik meg a jelen gazdasági klímát és az inflációt, valamint az egyes gazdaságok kilátásait. Ennek az értékelésnek a különbségei vezetnek az eltérésekhez a monetáris politikai szigorítás kezdetének időzítésében, a méretében és az ütemében.  

Miért Lengyelország emelte utolsónak a kamatokat a régióban? Mit gondol, mekkora az esélye, hogy az NBP tovább emeli a kamatait? Ha emelnek, az eddigi magyar módszert választanák, a fokozatos emelést egy (még meg nem meghatározott) egyensúlyi szintre, vagy más módot?  

A régió egyes gazdaságaiban a jelen helyzet és a kilátások értékelése alapján hozzák meg a döntéseket a kamatemelésekről. Igaz, hogy a gazdaságainkat nagymértékben ugyanazok a globális sokkok érintették.

A megítélésünk azonban különbözött a gazdasági kilábalást érintő kockázatokat és a globális inflációs sokkok hatásának tartósságát illetően. Az őszi járványhullámnak a gazdaság helyzetére gyakorolt hatását övező kockázatokat tekintve mi úgy ítéltük meg, a lépéseinkben indokolt a kicsit nagyobb óvatosság.  Amikor azonban ez a bizonytalanság csökkent – ugyanakkor megjelent annak a veszélye, hogy az infláció kitart egy megemelkedett szinten –, határozott lépést tettünk. Ezek nem az egyedüli különbségek – a gazdaságaink számos strukturális vonásban is eltérnek, és valamelyest különböző a központi bankjaink úgynevezett reakciófunkciója is. Ne felejtsük el ugyanakkor tekintetbe venni azt is, hogy mivel a kamattranszmisszió késéssel működik, a néhány hónapos eltérés a mi reakciónk és a cseh és a magyar jegybankok döntése közt a monetáris lazítás visszafogásáról középtávon nem jelent nagy különbséget az árfolyamatokat tekintve. Világosan láthatjuk, hogy az inflációs trendek a régió egyes országaiban hasonlók maradnak, tehát ebben az első kamatemelés ideje nem játszik nagy szerepet. Ami a jövőbeli döntéseinket illeti: mint mindig, most is a beérkező adatok és információk, az értékelésük és az azután formát öltő előrejelzések alapján hozzuk meg őket. Ezért nem teszünk előre deklarációkat ebben a témában. Amiről biztosíthatom: 

az NBP nem fogja megengedni, hogy magas szinten tartósuljon az infláció.

Sem Európában, sem Amerikában nincs még válasz arra a kérdésre, hogy egyszeri vagy tartós tényezők hajtották-e fel az inflációt. Ön mit gondol? Visszahúzódhat belátható időn belül az infláció a célsávba? A termelői árak megemelkedése nem gyűrűzik át a fogyasztóiár-indexbe?   

Hónapok óta folyik a vita, hogy meddig tart ki a megemelkedett infláció. Már az a tény is, hogy így elnyúlik a vita, mutatja, hogy nem triviális témáról van szó. Kezdetben úgy gondoltuk, bizonyos árnövekedést hajtó tényezők Lengyelországban ideiglenes természetűek, és jövőre kikopnak, ami az infláció csökkenését jelentené. Az energia és a mezőgazdasági termékek árának szeptemberi felszökése és a folytatódó fennakadások a globális kínálati láncban azonban  növelték a valószínűségét annak, hogy az infláció még magasabb lesz és hosszabban magas marad, mint ahogy korábban vártuk. Ez pedig megteremti azt a kockázatot, hogy középtávon kitart a nagyobb árnövekedés, különösen azon kilátás mellett, hogy a következő negyedévekben várhatóan gyorsan nő a gazdasági aktivitás, és a lengyel munkaerőpiacon kedvező az alkalmazottak helyzete. Ilyen feltételek mellett egyfelől a költségeik megemelkedése nyomán a vállalkozásoknak nagyobb a lehetőségük emelni a termékeik árát, másfelől az alkalmazottak magasabb bért követelnek. Megakadályozandó, hogy az infláció középtávon is magas maradjon, az NBP októberben és novemberben megemelte a kamatait, köztük 1,25 százalékra a referenciarátát. Ez tulajdonképpen a válságra reagáló  monetáris politikai lazítás visszavonása. A további döntések a jövőbeli helyzetértékeléstől és az inflációs kilátástól függnek.

A régiónak abban a két országában emeltek utolsóként kamatot a jegybankok, ahol a legrosszabbul teljesítettek korábban a devizák (és az infláció is Romániában és Lengyelországban látszik a legmagasabbnak). Van összefüggés? Kell valamit korrigálni? 

Azt hiszem, nem szabad az árfolyamok hullámzásait egyetlen makrogazdsági mutató vagy egy kiválasztott gazdaságpolitikai paraméter prizmáján keresztül vizsgálni. Emellett az ilyen összehasonlítások más-más eredményhez vezetnek, ha más referencia-időszakot vizsgálunk. Persze a magasabb kamatok – ceteris paribus – a nemzeti fizetőeszköz felértékelődéséhez vezethetnek. De először is, a ceteris paribus feltétel ritkán teljesül, másodszor: 

egy deviza iránti keresletet nem pusztán a rövid távú tőkebeáramlások határozzák meg, hanem az adott gazdaság vonzereje is a befektetők szemében a hosszú távú befektetési horizonton.

Ugyanakkor ebben a kontextusban az NBP intézkedései kétségtelenül kedvezők a lengyel złotyra nézve. Hiszen az NBP olyan monetáris politikát folytat, amely középtávon biztosítja az árstabilitást, támogatva a lengyel gazdasági aktivitás növekedését is. Vagyis az NBP hozzájárul, hogy a közép- és hosszú távú befektetési projektek számára kedvező és stabil feltételek jöjjenek létre.   

A forint azért került nyomás alá, mert egyes befektetők szerint gyorsabb kamatemelés lenne indokolt. Számít hasonló nyomásra a złotyn? Mekkora a súlya az árfolyamnak a monetáris politikai döntésekben? Fontos a monetáris transzmisszióban? A jelenlegi, kamatemelés utáni árfolyam kielégítő?  

Eddig nem láttunk hasonló nyomást a złotyn. A monetáris politikai tanács októberi és novemberi lépései döntőek voltak, és azt célozták, hogy csökkentsék az infláció magas szinten tartósulásának kockázatát. A piaci elemzők természetesen igyekeznek megjósolni a döntéseinket. Néha sikerrel, néha nem. De nehéz volna azt feltételezni, hogy a piaci várakozások és nem a központi bank döntései tükrözik a kamatkiigazítás megfelelő mértékét. Ami az árfolyamot illeti, nem kommentálom az alakulását az elmúlt hónapokban. Csak megismétlem, hogy a mostani szint támogatja a növekedést a gazdasági aktivitásban. Ugyanakkor jelen körülmények között nem becsülném túl az árfolyamcsatorna szerepének jelentőségét a döntéseinkben: az erőteljes negatív külső sokkokra tekintve még egy jócskán felértékelődő árfolyam sem vezetne komoly csökkenéshez a jelenlegi inflációban. Fájdalmas lenne azonban az exportálóknak, és ezért kedvezőtlen a gazdaságnak.

A régió jegybankárai figyelik egymás kezét? Ha tesz (vagy nem tesz) valamit a Fed vagy az EKB, az indíthatja önöket valamilyen döntésre?  

Figyeljük a Fed és az EKB intézkedéseit, mert nyilvánvalóan fontos a befolyásuk a lengyel monetáris politikát meghatározó tényezőkre. Az infláció felfutása ellenére ma ezek a jegybankok még mindig expanzív monetáris politikát folytatnak, alacsony szinten tartják a kamatokat, és nagyon nagy mennyiségben vásárolnak értékpapírokat.

Nemrégiben a Fed úgy döntött, elkezdi csökkenteni az eszközvásárlásait, ez az úgynevezett tapering. Ez azonban nem volt sem meglepő, sem egy olyan lépés, amely jelentősen módosítaná a lengyel monetáris politika determinánsait. Viszont a nagy jegybankok politikája nagyon fontos a kereskedelmi partnereink gazdasági kilátásait tekintve, és így hat a lengyel gazdaság kilátásaira is. Ezért, bár csak közvetve, hatnak a döntéseinkre. Ezért nem jön szóba, hogy fenntartsunk egy előre meghatározott rést a kamataink között, vagy hogy másoljuk az EKB monetáris politikáját, az árnyékukká váljunk. Még kevésbé lehet szó erről régiónk más jegybankjainak viszonylatában. A jegybankjaink mindegyike maga tudja, hogy mik a legjobb feltételek az adott gazdaság számára, és önálló döntéseket hoz a legjobb belátása szerint, hogy elérje az inflációs célját.   

Az utolsó kérdés politikai: a lengyel és a magyar kormány elleni politikai támadások az EU-n belül válhatnak monetáris politikai tényezővé, akár például az árfolyamra vagy az állampapírhozamokra gyakorolt hatásuk miatt?  

Röviden válaszolok: a lengyel központi bank a kialakult hagyomány szerint független a politikai tényezőktől – akár belföldiek, akár külföldiek. És ebben semmi sem változott. Az NBP továbbra is úgy folytatja a monetáris politikát, hogy – a jelenlegi és az előre jelzett makrogazdasági helyzetet figyelembe véve – biztosítsa a lengyel złoty stabilitását.  

Kapcsolódó cikkek