A héten tartották Dubajban tartották az Atlanti Tanács Globális Energiafórumát, ahol az olajipar vezetői megújult önbizalommal szálltak síkra iparáguk további szükségessége és fontossága mellett – írja az Oil Price.
Mint elmondták, az ukrán háború gyorsan változtatott a fontossági sorrenden, ám az olajra és a földgázra szerintük más okokból is égető szükség van az elkövetkező évtizedekben. A megszólalók újra és újra hangsúlyozták az olaj és a gáz szerepét a sima átmenet során, párhuzamosan az atomenergiával. Ebben a kontextusban főként a kitermelésre fordított tőkemennyiség elégtelenségét igyekeztek hangsúlyozni.
Egy másik érv, amit az olajipar meghatározó szereplői hangoztattak arról szólt, hogy
míg a fejlett világ folytathatja az elszakadást a fosszilis tüzelőanyagoktól, ezt a luxust a fejlődő országok nem engedhetik meg maguknak.
A növekvő népesség igényei így stabil, sőt akár növekvő piacot jelenthet a szénhidrogének számára, noha a jelenlegi energiaárak mellett szinte biztos, hogy a olcsóbb, mint a hagyományos energiahordozókon alapuló.
A panelt megnyitó Dr. Szultán Al Dzsaber, az Abu Dabi Nemzeti Olajvállalat vezetője szerint addig nem szabad leszakadnunk a régi rendszerről, amíg nincs mellette új. Ugyanakkor kiemelte az emírség új energiával kapcsolatos projektjeit, köztük 3 óriási napelemparkot és a 2050-es nettó zéró célkitűzést is. Ám ezzel párhuzamosan további olaj és gázberuházásokra is szükség van.
Az OPEC főtitkára, Mohamed Barkindo biztosítottnak látja az olaj és a gáz helyzetét az előrelátható jövőben, szerinte
még 2045-ben is ezek fogják adni a globális energiamix felét.
Ennek oka szerinte is a fejlődő országok népességrobbanása. Egyetértett vele Dan Brouillette, Donald Trump energiaminisztere is, aki szerint az energiaátmenetek története az egyre nagyobb energiasűrűség irányába halad, ezért a történelmi tapasztalatok szerint a következő 20 év során az olaj és földgáz szerepe létfontosságú marad. Ezek, illetve a nukleáris erőművek energiasűrűsége ugyanis nagyobb a megújulókénál. Így nézve az egykori miniszter szerint nem várható változás az amerikai energiapolitikában sem, mely oldaltól függetlenül lényegében változatlan az Obama-adminisztráció óta.
A texasi Hunt Consolidated Energy LLC vezérigazgatója, Hunter Hunt arra helyezte a hangsúlyt, hogy az emberiség egyre többet használ mindegyik energiahordozóból, az egyetlen kivétel a bálnaolaj. Éppen ezért már az is példátlan lenne, ha a globális olajfogyasztást napi 80 millió hordóig vissza lehetne szorítani.
A fosszilis tüzelőanyagok fontosságának mostani drámai demonstrációjától ezért az elmaradt befektetések pótlását várják. Ám amikor sokan a kereslet csökkenésére számítanak, akkor ezeket nehéz tető alá hozni. Ezért fontos a retorika átalakítása és a fosszilis tüzelőanyagok kritikus szerepének elismerése. Ugyanakkor a beszélgetés során Hunt elszólta magát, amikor is arról beszélt, hogy
az elmúlt évet megelőző 7-10 évben az energiaszektor teljesített a leggyengébben az S&P 500 szektorai közül, és a beruházások is emiatt maradtak el.
Az elmaradt befektetések miatt ezért nem valószínű az sem, hogy az Egyesült Államok képes lesz gyorsan bővíteni a termelését.
Barkindo szerint az olajtermelők 2020-ig még a 2014-15-ös olajárzuhanás hatásait sem heverték ki, amikor is a koronavírus-járvány példátlan 30 százalékos csökkenéshez vezetett a beruházások területén. Idézte a World Oil Reportot is, mely szerint 2045-ig 12,6 ezer milliárd dolláros beruházásra lesz szükség az olajiparban.
Tekintve, hogy a következő két klímacsúcs a COP27 és a COP28 a Közel-Keleten kerül megrendezésre, Egyiptomban és Abu Dabiban, az olajipari vezetők bíznak benne, hogy sikerül a párbeszédet átalakítani. Az olaj további szerepének megőrzését továbbra is a fejlődő világgal és az inkluzív átmenettel indokolták. Barkindo odáig ment, hogy
a további olajipari beruházások és a felmelegedés másfél fokon belül tartása nem zárják ki egymást.
Mindezek alapján eléggé úgy tűnik, hogy az olajipar válasza a klímaátmenetre és a klímaváltozásra ugyanaz, mint amit az Exxoné volt a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, amikor a vállalat belső kutatásait, melyek katasztrofális mértékű éghajlatváltozást jeleztek elő: tulajdonképpen nincs is szükség energiaátmenetre, az a lényeg, hogy az olajigény ne csökkenjen. A szektor vezetőit láthatólag nem aggasztják az esetlegesen bekövetkező, az éghajlatot visszafordíthatatlan mértékben felborító változások.
