A szelídülni látszó amerikai infláció nyomán feléledtek a remények, hogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve enyhíthet a kamatemelési ciklus szigorúságán. Ugyanakkor korai lenne még azt gondolni, hogy az amerikai gazdaság túl van az inflációs hullám nehezén.
A Fed még nagyon nagyon messze van attól, hogy győzelmet hirdessen az infláció felett
– nyilatkozta a tegnapi adatok közzététele előtt Neel Kashkari, a Mineeapolis Federal Reserve Bank elnöke. A jegybankár semmilyen indokot nem lát, ami miatt ne kéne az előzetesen beharangzottak szerint az év végéig 3,9 százalékra, majd 2023 végéig 4,4 százalékra emelni az irányadó kamatsávot, amely jelenleg 2,25-2,5 százalék. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy Kashkari a Fed egyik leghéjább tagja, aki a többiekhez képest a sokkal szigorúbb monetáris politikai elveket képvisel. A szerdai inflációs adatok után megszólalt Mary Daly, a San Francisco Federal Reserve elnöke is, aki a Financial Timesnak hasonlóan nyilatkozott.
Daly ugyanakkor közölte, hogy a Fed szeptemberi kamatdöntő ülésén a maga részéről az 50 bázispontos emelés az alapszcenárió, de persze nem zárható ki a 75 bázispontos szigorítás sem.
Charles Evans, a Chicago Fed elnöke az idén 3,25–3,5 százalék, jövőre 3,75–4 százalék között kamatsávot vár, ez összhangban van Jay Powell, a Fed elnökének jelzéseivel is.
Ennek ellenére kétségtelen, hogy a júliusi adat az első pozitív jel arra nézve, hogy talán szelídül az USA-ban az áremelkedés üteme, hatásos a jegybank márciusban kezdett kamatemelési ciklusa. A jegybank márciusban 25 bázisponttal, majd 50-nel, majd kétszer 75-tel (júniusban és júliusban) szigorított. A szerdán publikált adatok után a piac szeptemberre 50 bázispontot áraz, korábban 75 volt az általános várakozás. A részvénypiacok szintén a szelídebb kamatpálya mellett szavaztak, az S&P 500 index tegnap 2,1 százalékkal emelkedett.
A pénzpiacok az év végére 3,75 százalékos alapkamatot áraznak, s arra számítanak, hogy jövőre már kamatcsökkentések jöhetnek, elkerülendő a recessziót. Kashkari szerint ez a forgatókönyv nem reális, úgy véli, hogy a jegybank döntéshozói egységesek a tekintetben, hogy a fogyasztói árak növekedési ütemét a Fed céljára, 2 százalékra kell lenyomni.
A kockázata „nem befolyásol” abban, hogy megtegyem, ami szükséges – utalt arra, hogy akár egy tartósabb gazdasági lejtmenet árán is szükséges az infláció letörése.
A fogyasztói árak növekedési üteme az USA-ban júliusban 8,5 százalékra szelídült az egy hónappal korábbi 9,1 százalékról, viszont ez az ütem még így is a ’70-es évek végi, a ’80-as évek eleji tempóra emlékeztet. Az élelmiszerárak például 10 százalékkal emelkedtek a hetedik hónapban, ami nagy terhet ró az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra, lévén a kiadásaik között az élelmiszereknek nagyobb a súlya.
A „hivatalos” inflációs adat mellett azonban léteznek más módszertan alapján összeállított indexek is, ilyen például a Cleveland Fed által számolt medián fogyasztói árindex, amely a termékek szélesebb körének áralakulását mutatja. Ez júliusban 6,3 százalékos áremelkedést jelzett az egy hónappal korábbi 6 százalék után.
