Kimerülőben vannak az európai rakétakészletek

Ennek a változásnak nemcsak a példátlanul erős és kegyetlen Ukrajna elleni minapi légitámadás-dömping az oka. A Nyugat érdeke is a légvédelmi rendszerek szállítása, mert az eddigi, hangsúlyosan szereplő csöves és rakétatüzérségi fegyverek, a hozzájuk való lőszerek, rakéták utánpótlása egyre nehezebb. A raktárkészletek kimerülőben vannak, a gyárak nem győzik a termelésbővítést. Mert az Ukrajna kapcsán hallatlanul felerősödött katonai szembenállás hatására Nyugaton hatalmas fegyverkezési hullám bontakozik ki, a hadiipar sok vállalata nem bír a megrendeléstömeggel.

Emellett 

Az Iris-T-nek például az ukrajnai bevetés lesz az első, háborús körülmények között végrehajtott ellenőrzése. Ugyanez elmondható a NASAMS 2019-ben debütált harmadik generációs rendszeréről.

Az átadás a Spiegel információi szerint a lengyel–ukrán határtérségben zajlott le. A világ egyik legmodernebbjének tekintett Iris-T-t a német Diehl fegyver- és rakétagyár készíti. Az Iris-T-t egyébként alapvetően légiharc-rakétának fejlesztették ki. Aztán, akárcsak a hasonlóan légiharc-rakéta AIM-120 AMRAAM-nál a norvég-amerikai NASAMS-rendszerben, kifejlesztették az Iris-T földi indítású változatát is. A magyar légierő is rendelt az Iris-T-k levegő-levegő változatából a JAS 39 Gripenjeink felszerelésére. Az ukrán hadsereg – akárcsak a szovjet utódállamok döntő többsége – szovjet (oroszországi) gyártású, időközben korszerűtlenné vált légvédelmi rendszereket cserél majd le a beérkező nyugatiakkal. Ukrajna légvédelmét évtizedekig alapvetően a BUK-M1 és az Sz-300-as rakétacsalád régebbi tagjai adták. Az ukrán légvédelem mai állapotáról, a különféle, Nyugattól már megkapott és sikerrel alkalmazott rendszerek (például a Stingerek) számáról – érthető okokból, hiszen háború folyik – nincs megbízható információ.

Ukrajna lehetőséget nyújt majd a nyugati légvédelmi rakétarendszerek új képességének – ugyanazon rendszerből többfajta rakéta indítása – kipróbálására a gyakorlatban. E tekintetben a norvég-amerikai NASAMS vezet. Ennek a rendszernek a legújabb változatát három évvel ezelőtt kezdték rendszeresíteni a nyugati fegyveres erőkben. A NASAMS-3 – amilyet a magyar haderő is rendelt – már képes legalább háromfajta, eredetileg levegő-levegő rakéta földi indítású légvédelmirakéta-változatának indítására. A NASAMS-3 egyaránt tudja kezelni-indítani az AIM-9-es Sidewindert, annak nagyobb hatótávolságú „bátyját”, az AIM 120 AMRAAM-ot és az Iris-T rakétát. És még a jóval nagyobb, nehezebb Patriotokat indító rendszerekkel is harmonizálhatja a működését.

Egy ilyen Iris-T légvédelmi rendszer három elemből áll: a szállító-indító egység, a TEL, amely nyolc darab (két négyes csoportban) – egy 8x8 kerekes meghajtású, nehéz katonai teherautóra applikált –, egy-egy rakétát indító, négyzet alakú konténerből áll; egy radarral felszerelt 8x8-as katonai teherautó, ugyanolyan, mint a TEL; és egy parancsnoki-irányító gépkocsi. A rendszer hatótávolsága 40 kilométer és a rakéták húsz kilométer magasra képesek repülni, a célt elfogni. Mint a Spiegel megjegyzi, 

Tegyük hozzá, a Stingerek csaknem két generációval korábbi technikai-technológiai szintet képviselnek. A Raytheon tucsoni szuperüzemében 1967-ben, a vietnámi háború idején fejezték be a kifejlesztésüket. A Stingerek ikonikus szerepet játszottak a Szovjetunió afganisztáni háborújában (1979–1989) is, sok katonai gépet, harci helikoptert szedtek le velük az afgán lázadók. És az AIM-9-es Sidewinderek (nevük „szarvas csörgőkígyót” jelent) még a Stingereknél is egy fél generációval öregebbek, első változataik 1956-ban álltak szolgálatba, és tervezésüket közvetlenül a második világháború után kezdték el.
Azaz Ukrajna az Iris-T, a NASAMS-3 és a Patriot rendszerekkel nemcsak Európa, hanem a világ egyik legkorszerűbb komplex légvédelmi „rendszerek rendszerét” tartja majd üzemben. Nagy kihívás lesz ez az ukrán „lérak”-osoknak (ahogy a magyar katonai szleng hívja a légvédelmi rakétatüzéreket) – és elgondolkodtathatja a NATO-t, legfőképpen az Ukrajnával szomszédos NATO-államokat, amelyek közül nem egynek a hadseregében még az egy-két-három generációval ezelőtti rakéták vannak rendszeresítve. Nagy erőpróba lesz olyan szempontból is, hogy képesek lesznek-e ezeket a rakétarendszereket logikus „szuperrendszerbe”, egymással koordináló, munkamegosztó szisztémába rendezni.