Rámutatott a nagy európai olajipari vállalatok zöldülést célzó üzletpolitikájának visszásságára egy a Transport & Environment (T&E) megbízásából készült tanulmány. E szerint blöffszagú az európai olajipari nagyvállalatok vállalása, miszerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hidrogén, abból is a zöldminősítésű legyen a jövő első számú közlekedési üzemanyaga. Ehhez képest a valóságban a Shell, a BP, a TotalEnergies, az Eni, a Repsol és társaik nyolcszor annyit költenek a bioüzemanyag-finomításba való beruházásokra, mint a zöldhidrogén előállítását célzó projektekre – világít rá az ellentmondásra környezetvédő szervezet. A BP-nél ezt alighanem a valóság eltorzításként élhetik meg, a brit olajmulti hangsúlyozottam a zöldhidrogén termelésében látja a jövőt. A Repsol pedig a 2,5 milliárd eurós uniós beruházásban megépíteni tervezett Barcelona és Marseille közötti BarMar tenger alatti hidrogénvezeték-projekt egyik megkerülhetetlen résztvevője. Németország sem akar lemaradni, náluk 2027-ig egy 1800 kilométeres hidrogénvezeték építését tervezik – állami beruházásban. Igaz, náluk egyelőre a kék hidrogénre optimalizálják a rendszert.
Fotó: Shuttetstock
A T&E a kétszínűséget olvassa az olajmultik szemére, mondván, nem veszik komolyan a valóban tiszta üzemanyagokba való beruházást,
hanem inkább a könnyen hozzáférhető, de nem fenntartható módon termelhető bioüzemanyagokat helyezik fejlesztéseik fókuszába. A tanulmányban rámutatnak arra, hogy a fent említett olajtársaságok érdeklődést mutatnak a hidrogéntermelés fokozásában, de annak csak egy része tekinthető valóban zöldhidrogénnek, amelynek az előállításakor megújuló energiaforrás használatával végzik az elektrolízist.
Ehelyett az új finomítói kapacitásaikat bioüzemanyagokra optimalizálják, amelyekkel azonban nem lehet fenntartható módon kielégíteni a világ közlekedési igényeit
– veti a szemükre Geert Decock, a T&E igazgatója. Szerinte az olajcégek a beruházási keretük legnagyobb hányadát meglévő, fosszilis energiahordózókból üzemanyagot előállító finomítóik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére fordítják, a zöldüzemanyagok fejlesztése és termelése másodlagos számukra. Pedig már egyre több hír érkezik a zöldhidrogén házi előállításának új technológiáiról, úgyhogy a nagyoknak is jobban illene csipkedni magukat.
A tanulmány szerint a járműipar elektromos átállásának felgyorsulása miatt az Európai Unióban a közúti közlekedés olajigénye 2035-re csaknem harmadával csökken. Onnan kezdve a benzin iránti kereslet évről évre 5-5 százalékkal visszaesik, így a jelenlegi finomítói kapacitások nagy részét be kell zárni, vagy hogy a teljes leírásukat elkerüljék, át kell állítani alternatív üzemanyagok feldolgozásához.
A T&E összefoglalója szerint a finomítói ágazatban 2030-ig tervezett 39 milliárd euró összköltségű beruházások csaknem 75 százaléka a bioüzemanyag-termelés növelését célozza. Környezetvédők szerint az átálláshoz nem lesz elegendő, fenntartható módon előállított bioenergetikai alapanyag, ezért félő, hogy a finomítók más iparágakból származó, üzemanyag-termeléshez alkalmas, de negatív környezeti szaldójú hulladékokat vesznek át – például állati zsírokat vagy kétes minőségű használt étolajat –, hogy a kapacitásaikat optimálisan ki tudják használni.
Fotó: Getty Images
Az olajfinomítás ma a hidrogén egyik fő alkalmazási területe, ám itt ma még döntő részben a fosszilis tüzelőanyagokból előállított, szén-dioxid-intenzív szürke hidrogént használják. A tanulmány szerint az olajipari vállalatok mintegy 6,5 milliárd eurót fektetnek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású kék hidrogén előállításába, hogy csökkentsék a kibocsátásukat.
Ez azt jelenti, hogy a szénből vagy földgázból való hidrogéngyártás melléktermékeként keletkező szén-dioxidot megkötik, és azt tárolókban (többnyire a termelésből már kivont szénhidrogénmezőkben) helyezik el, megkímélve tőlük a légkört. Ez összeg a duplája annak, amit a zöldhidrogén és az e-üzemanyagok előállítására fordítanak az olajtársaságok, holott ezekkel a légi közlekedést és a hajózást meg lehetne tisztítani, ha nem is száz százalékig.
Geert Decock szerint az olajipar zöldülését nem az jelenti, hogy a szürke hidrogénről a kék hidrogén előállítására térnek át, ezt a lépcsőt ki lehet és ki is kellene hagyni, mert felesleges, és pénzpocsékolást, rövid távú részmegoldást jelent. Ehelyett ha eleve a zöldhidrogén-gyártásra térnének át, elfogadva az ezzel járó magasabb kiadásokat, akkor azzal valóban hasznosat tennének, olyat, ami a bolygó egésze számára kedvező hatással lenne.
Hallgassa meg a témában készült podcastunkat:
