Elnökké választása óta a legnagyobb tiltakozó akciókkal kell szembenéznie Emmanuel Macronnak. A hangulat egyre feszültebb, ugyanis jelen pillanatban véget nem érő kötélhúzás látszik, sem ő, sem pedig a szakszervezetek nem engednek követeléseikből.
Már csütörtökön este is több mint egymillióan vonultak utcára, miután a 45 éves, tehát bőven a innenső oldalán lévő politikus nem engedett, s leverte a karót a 64-es táblához.
A jelenleg is érvényes alsó nyugdíjkorhatár 62 év, és még az emelés után is az európai átlagnál korábban vonulhatnának nyugdíjba a franciák. Ugyanakkor a lépés segítene a nyugdíjkassza tetemes hiányának csökkentésében.
A szakszervezetek azonban mereven elutasítják a tervet. A lakosságot ellenállásra, rendbontásra szólították fel, január 31-én összehangolt sztrájkot és tiltakozásokat szerveznek.
Az indulatok elszabadulására lehet számítani hétfőn is, amikor Macron a kabinet elé viszi a tervét.
Ez a reform elfogadhatatlan és teljesen ellentétes a lakosság érdekeivel. Meg akarjuk őrizni a méltányos nyugdíjrendszert, amelyet az állam más jogcímen beszedett forrásokból finanszíroz
– hangsúlyozzák az érdekvédők közös közleményükben.
Régi történet
A nyugdíjrendszer szigorításába már több kormány belekezdett, és rendre meg kellett hátrálniuk az országot megbénító sztrájkhullám miatt – idézi fel a Bloomberg. Most is hosszan elhúzódhat a konfliktus, ugyanis Macron elszánt: a francia gazdaságot alapjaiban szeretné átalakítani, amihez nélkülözhetetlen az idősek járandóságainak átalakítása is. Kormánya mögötte áll, erre utalnak Bruno Le Maire pénzügyminiszter davosi szavai is:
„Meggyőződésünk, hogy ez a reform szükséges Franciaország számára, ezért is ragaszkodunk hozzá.”
Csapdába eshet Macron
Tény, hogy a francia elnök a választáson elveszítette parlamenti többségét. Támogatottságát tovább erodálhatja, ha kerül, amibe kerül alapon áterőlteti javaslatát a parlamenten. Ha visszalép, akkor gyengének tűnhet, és megkérdőjelezi hitelességét, arról nem is beszélve, hogy a szigorítás elmaradása milyen rossz helyzetbe hozhatja az államháztartást.
A közvélemény-kutatások szerint is nehéz helyzetbe lavírozta magát Macron, ugyanis a friss adatok azt mutatják, hogy a teljes lakosság körében mindössze 28 százalékos a nyugdíjreform elfogadottsága.
Emellett a szakszervezet malmára hajtja a vizet, hogy az érdekvédelmi csoportok most a megszokott széttagoltság helyett egységbe tömörültek, megfigyelők szerint a Nicolas Sarkozy volt elnök 2010-es nyugdíjrefomja elleni tiltakozás óta nem fogtak ilyen mértékben össze. Akkor komoly eredményeket értek el: az elnök népszerűsége rohamosan csökkent, a 2012-es választáson vereséget is szenvedett. Utóda, Francois Hollande pedig megígérte, hogy eltörli a változások jó részét.
Macront is egyszer már meghátrálására kényszerítették, 2019-ben, az eddigi leghosszabb közlekedési sztrájk miatt lépett vissza a nyugdíjreformtól. Az akkori kommunikáció szerint „szünetet tartott”, majd a pandémiára való hivatkozással felhagyott a tervvel.
Most viszont más a helyzet.
Az elnök korábban jelezte, hogy hajthatatlan. Azzal érvel, hogy a munkában eltöltött hosszabb időszak elengedhetetlen az idősek alacsony foglalkoztatási rátájának felszámolásához, illetve a rendszer pénzügyi szempontból is fenntarthatatlanná vált.
Kormánya jelezte, hogy a parlamenti vitában finomodhat az elképzelés, Macron kijelentette, hogy minden változásnak nagy ára van, így tehát nem valószínű, hogy a nyugdíjkorhatár-emelést el lehetne kerülni.
„Minden generációval igazságosan kell bánni, így tehát az egyetlen felelős döntés a reform végrehajtása” – érvelt Macron.
