A közel-keleti állami vagyonalapok tavaly 89 milliárd dollárt fektettek be, az Öböl menti országok immár nem is titkolják, hogy vagyonuk diverzifikációját geopolitikai befolyásuk növelésére szeretnék felhasználni.
Amikor a Credit Suisse vagy Sam Bankman-Fried bajba került, vagy Ázsia leggazdagabb emberei vadásznak egy kis tőkére, már nem a Wall Street nagy befektetési bankjait keresik fel – a Közel-Keletet veszik célba. Az adósságpiacokon tavaly nagy córesz volt, a készpénz vitt mindent – márpedig a régió vagyonalapjainál ez hegyekben áll. Az energiárak tavalyi robbanása nyomán
Befektetéseiket tudatosan irányítják át nyugati célpontokra. Az egyik legnagyobb szuverén alap, a Mubadala érdekeltségébe tartozó First Abu Dhabi Bank PJSC, az egyik legnagyobb közel-keleti hitelező például ajánlatott tett a brit Standard Chartered bankra – több mint 20 milliárd dollár értékben.
A szaúdiak meghatározó tulajdonrészt szereztek az egykor szebb napokat látott svájci Credit Suisse-ben. Bankman-Fried az Egyesült Arab Emírségekbe utazott amikor már teljesen kifogyott a pénzből, hogy megmentse FTX kriptotőzsdéjét – ő azonban üres kézzel volt kénytelen távozni.
A Global SWF tanácsadó cég adatai szerint
a tavaly befektetett 89 milliárd dollár a duplája az előző évinek, ennek több mint a fele, 51,6 milliárd áramlott Európába és Észak-Amerikába.
A legnagyobb térségi alapok közé tartozó, 620 milliárd dollárt kezelő szaúdi Public Investment Fund (PIF) például erős nyomás alatt van, a trónörökös, Szalmán herceg minél jobb hozamokat szeretne kipréselni az alapból, hogy finanszírozni tudja az olajkirályság gazdaságának szerkezetátalakítását. A 450 milliárd dolláros katari Qatar Investment Authority a focivébén fellelkesülve további nyugati befektetéseket tervez.
Az elmúlt években az arab befektetők olyan szimbólumértékű nyugati tulajdonokat szereztek meg, mint a mára pénzgyárrá vált Manchester City focicsapat, több manhattani ingatlan vagy a legendás londoni Harrods áruház. Ezek az idők azonban elmúltak, ma már nincs arra szükségük az Öböl menti államoknak, hogy a gazdagságukat fitogtassák. Beruházási politikájuk így stratégai érdekeltségek megszerzésére irányul.
Napi egymilliárd dollár
Az olajállamok bevételeit az orosz–ukrán háború jelentősen megnövelte, Szaúd-Arábia például napi egymilliárd dollár értékű fekete aranyat hoz a felszínre. Pénz tehát van bőven, nem küszködnek a nyugatiak gondjaival – recessziós veszélyek, magas kamatszint és Újdonság az is, hogy az olajállamok elkezdtek nyitni kelet felé is.
Az arab világ szaúdi csúcstalálkozóján részt vett Hszi Csin-ping kínai elnök is, ahol nagyjából 50 milliárd dollár értékű szerződésállományt udvariaskodtak össze az arabok.
Szintén a keleti nyitás irányába tett lépés, hogy egy másik állami alap, a PSA tízmilliárd dollárra szeretné növelni pakisztáni kitettségét. A PIF vezetője, Jászír bin Oszmán al-Rumajján a Newcastle United, illetve a Saudi Aramco elnöke, továbbá helye van az Uber, a SoftBank és a Reliance Industries, a legnagyobb indiai olajvállalat igazgatótanácsában. A PIF célja, hogy 2025-re az általa kezelt meghaladja az ezer milliárd dollárt. Az ehhez vezető út egyik fontos állomása volt, amikor beszálltak a Credit Suissbe, és a jónevű – ám kissé megkopott fényű – svájci bankon keresztül a nyugati vagyonkezelési piacon is erős állásokat kívánnak kiépíteni. Szintén erős bástya lehet a jövőben a Vodafone hálózati infrastruktúrájába, a Vantage Towersbe végrehajtott A szaúdi alaptól a koronaherceg elvárta, hogy hazai pályán 2025-ig évi 40 milliárd dollárt fektessen be, a Bloomberg viszont úgy értesült, hogy tavaly immár a második év volt, amikor ez a cél nem teljesült.
Globális szövetségek
Az olajdollárok iránti érdeklődést tovább növelte Európában, hogy több ország a korábbinál sokkal óvatosabb álláspontra helyezkedett a globális dominanciáért küzdő Kínával szemben. Jó példa erre, hogy Olaf Scholz német kancellár tavaly szeptemberi katari látogatása után a QIA, a katari vagyonalap 2,4 milliárd euró értékű befektetést hajtott végre a német energiaóriásban, az RWE-ben.
A Mubadala 2021-ben tett ígéretet arra, hogy 10 milliárd fontot (12 milliárd dollárt) fektet be a brit infrastruktúrába. London a közel-keleti tőkével is igyekszik finanszírozni infrastruktúrája megújítását, lévén Brüsszelre a brexit után már nem számíthat. Az orosz–ukrán háború kitörése után a gyanú nemcsak a kínai, de az arab világhoz tartozó befektetőkre is ráterelődött. A Mubadalát például azzal gyanúsítják, hogy a Kremlhez köthető cégekkel üzletel, hiába jelentette be márciusban, hogy mindenféle oroszországi befektetését felfüggeszti.
Persze minél többet fektetnek az olajállamok vagyonalapjai nyugatra, annál kitettebbek a nyugati tőkepiaci széljárásnak.
Az elmúlt év végére az öbölbeli szuverén alapokra nagyjából a fele jutott annak az 1,7 ezer milliárd dolláros veszteségnek,
amelyet a világ vagyonalapjai elszenvedtek – áll a UBS Asset Management elemzésében. A PIF például súlyosan megégette magát a SoftBank Vision Fundjával, amely 2022-ről várhatóan rekordveszteséget kénytelen jelenteni. Tőkepiaci anekdoták szerint Szon Maszajosi, a SofBank alapítója és immár több mint 30 százalékban tulajdonosa egy 45 perces találkozó során győzte meg a szaúdi koronaherceget, hogy érdemes beszállnia a technológiai alapba. A szaúdiak végül 45 milliárd dollárt tette be – percenként egymilliárd dollár új tőkét szerezni elég szép teljesítmény.
