A Krím visszafoglalására is használhatja Ukrajna a Dániából érkező F–16-os vadászgépeket

Kijevi források 200-300 darab nyugati harci gép beszerzését tartanák kívánatosnak. Ezekkel támadhatnák a moszkvai csapatok által elfoglalt olyan területeket – elsősorban a Krím félszigetet, annak keleti részén a Krím hidat, a szevasztopoli nagy orosz haditengerészeti légibázist, Szimferopol repülőterét (amelynek 3700 méteres kifutópályáját, Ukrajnában a leghosszabbat, a legnehezebb katonai szállítógépek is használhatják) –, amelyek kívül esnek az ukrán szárazföldi csapatoknál rendszeresített nyugati rakétarendszerek maximális lőtávolságán, nagyjából 150-160 kilométeren. Elsősorban a General Dynamics által kifejlesztett és gyártott korai F–16-osok jöhetnek szóba, Dániából.

Elterjedt és egyszerű gép    

1. A múlt század hetvenes évei elejének műszaki színvonalán indult gyártás során az F–16-osokat folyamatosan fejlesztették. Jelenleg már majdnem egy tucatnyi változat ismert, a legújabb, a Block 70/72-es. 

  2. Az egész világon elterjedt a repülő, több mint kéttucatnyi állam használja légi erejében. 

3. Az amerikai gyártmányú, nagyjából hasonló kategóriájú gépek közül az F–16-os kezelése, szervizelése a legegyszerűbb, de szakemberek szerint sokkal bonyolultabb, mint a kortárs keleti gyártmányoké. Igen nagy a terhelhetősége (több mint héttonnányi fegyvert szállíthat, csaknem kétszer annyit, mint a második világháború legendás hírű nehézbombázója, a B–17-es.) 

4. A negyedik generációs többcélú vadászbombázó műszaki, légiharc-adottságai kiválóak. Az F–16-osok elődjével, az F–104G Starfighter vadászbombázóval felszerelt NATO-szövetségesek alig várták, hogy lecserélhessék az új F–16-osokra a nehezen vezethető korábbi Starfightereiket, amelyeket magas baleseti statisztikájuk miatt a német pilóták csak Witwenmachernek, azaz özvegycsinálónak hívtak. 
5. Fenntartási költsége amerikai viszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozik, egy repült órára számítva mintegy 27 ezer dollár. (Összehasonlításképpen: a JAS 39 Gripen repült órára számított költségei ennek az összegnek körülbelül az ötödét teszik ki.) Ukrajnánál, minthogy a költségeket de facto a nyugati szövetségesek állják, ez nem is elsődleges szempont. 
6. A legtöbb modern levegő-levegő, levegő-föld nyugati fegyvert integrálták az F–16-osokhoz. Pillanatnyilag például az ukránoknak hiába szállítanak az amerikaiak pontosabb, néhány méteres eltéréssel a célba vezérelhető, JDAM-ER segédeszközzel felszerelt légibombákat, azokat megfelelő repülőgépek híján nem tudják bevetni. 
7. Ukrajnának megfelel a gépek átlagos hatósugara. Közepes terheléssel, póttankok nélkül mintegy 850 kilométer az F–16-osok hatósugara (egy levegő-föld akciót feltételezve). Ukrajna több mint egytucatnyi polgári (kettős) és csaknem húsz katonai repülőtérrel rendelkezik, amelyeknek 1500 méternél (az F–16-osok maximális le-fel szálló hosszigényénél) hosszabb beton- vagy aszfaltborítású kifutópályája van.

Hogyan állt Ukrajna légierővel, amikor az oroszországi csapatok egy éve betörtek az országba? Kijev a Szovjetunió 1991-es felbomlásával örökölt, szovjet gyártmányú repülőgépparkkal rendelkezett. A Janes World Air Force referenciakiadvány szerint 50 MiG–29-es, 33 Szu–27-es, 12 Szu–24-es, 25 Szu–25-ös és 34 L–39-es gép alkotta a merev szárnyú, csapásmérő-elfogó ukrán légierőt. Ezt azonban Oroszország az elmúlt évben mennyiségi-minőségi fölényével nagyjából felmorzsolta. Ukrajnának jelenleg nincs számottevő légi ereje, még akkor sem, ha beleszámítjuk a Lengyelországtól, Szlovákiától kapott, NATO-kompatibilis MiG–29-eseket.

Nyomasztó bizonytalanságok

Kérdőjeleket vet fel a modernebb nyugati harci gépek kiszolgálási, alkatrészellátási, szerviz-karbantartási háttere. 

Nem tudni, milyen állapotban vannak az ukrán katonai (vagy kettős célú) repülőterek, és tudják-e biztosítani a megfelelő minőségű Jet A–1 (ólommentes kerozin) vagy esetleg a Jp–5-ös minőségű hajtóanyagot. Annyi bizonyos, hogy nagyon nehéz lesz a helyszínen ellátni az F–16-osokat még akkor is, ha a Nyugat légi utántöltő gépeket bocsát Ukrajna rendelkezésére. És biztosítani kell az F–16-osok repülőtereinek nagyon hatékony légvédelmét is. Nem beszélve a pilóták és a földi kiszolgáló személyzet képzéséről, amely az egyik gyenge pontja a projektnek.