Még 2020-ban történt, hogy a Jevropejszka Pravda (Európai igazság – a szerk.) újságírói interjút készítettek mezőgazdasági területek átsorolásával kapcsolatban Olekszandr Szerhijenkóval, aki akkoriban az állami építésügyi felügyelőség engedélyezési főosztályának vezetője volt. A beszélgetés végén a tisztviselő hangsúlyozta, hamarosan megkezdődik a mezőgazdasági területek fejlesztési célú kiosztásának folyamata.
Fotó: Julia Kochetova / Bloomberg via Getty Images
„Hamarosan felmerül a földosztás kérdése... A Kijev melletti hatalmas mezőgazdasági területek a települések részévé válnak, majd fejlesztés alá kerülnek”
– mondta akkor Szerhijenko.
Két évvel később tisztább lett a kép. Az ukrán parlament több lépést is tett a fejlesztők életének megkönnyítésére. Kezdetben a kormány törvényhozó és végrehajtó ága liberalizálta az építési ellenőrzéseket, így
a fejlesztők mentesültek az engedélyek megszerzésére és a dokumentáció jóváhagyására fordítandó időbeni és anyagi teher alól.
Ezután olyan törvénytervezet került a parlament elé, amely egyszerűsítette volna a földek rendeltetés-módosításának (= átsorolásának) eljárását.
Rosztiszlav Surma, az Elnöki Hivatal helyettes vezetője szerint a dokumentumnak az lett volna a célja, hogy „megteremtse a feltételeket a milliárdos befektetések Ukrajnába érkezéséhez, felszámolja a korrupciót a földpiacon, és jelentősen megkönnyítse az üzleti életet”. A törvénytervezet készítőinek terve azonban balul sült el. Február 23-án a parlament első olvasatban nem szavazta meg a módosítást, sőt, arra sem voltak fogékonyak, hogy azt felülvizsgálatra küldjék.
Az újjáépítési pénzekre várva
Tavaly novemberben az ukrán parlament agrár- és földpolitikai bizottságának képviselői nyilvántartásba vettek egy törvénytervezetet, amelynek célja „a telekrendeltetések megváltoztatásának egyszerűsítése” volt. Az idén januárban azonban a bizottság elutasította azt. Ezután a tagok egy alternatív dokumentumot támogattak hasonló címmel és céllal, ám nem álltak ki az eredeti ötlet mellett.
Rosztiszlav Surma ekkor arról biztosította a közvéleményt, hogy az Elnöki Hivatal arról állapodott meg a legnagyobb befektetési társaságokkal, hogy a háború végeztével 100 milliárd dollár értékű beruházás érkezik Ukrajnába. A források bevonásának egyik akadálya viszont a telkek kötelező rendeltetésszerű használata.
„Ukrajna területének 70 százaléka mezőgazdasági rendeltetésű földterület, amelyből az ukrán gazdaság sokkal többet is profitálhatna. Egy kukoricával bevetett földterületből az államnak 2-3 ezer dollár bevétele származik, míg az iparban hasznosított telek akár 100 ezertől 1 millió dollárig is hozhat az ország számára”
– fejtette ki véleményét Surma. Hozzátette, jelenleg egy mezőgazdasági földterület átminősítése akár 12 hónapig is eltarthat, ami magas korrupciós kockázatot rejt magában. Az új törvénytervezet a jóváhagyások számának csökkentését és a városrendezési dokumentáció kidolgozásának megszüntetését javasolta. Rosztiszlav Surma szerint ez lehetővé tette volna az invesztorok számára, hogy
„bármilyen telken vállalkozást építsenek”,
és két-három hónap alatt a tulajdonjogot is megszerezzék rá.
Az ellenzők verziója
Ljudmila Kozlovszka, az ukrán Legfelsőbb Bíróság elemző és jogi munkaosztályának vezetője rávilágított, milyen következményekkel járhat, ha a föld rendeltetését „szinte fenntartások nélkül” módosítják. Szerinte ezáltal a területi közösségek elveszíthetik az uralmat a földjük felett. A törvénymódosítások fő haszonélvezőinek a Legfelsőbb Bíróság képviselője a nagyvárosok közelében, festői környezetben fekvő, tengerparti övezetekben, erdőkben lévő telkek tulajdonosait nevezte.
A parlamentben attól tartottak, hogy a törvénytervezet elfogadása esetén lakóépületek, ipari létesítmények és különböző infrastruktúra ellenőrizetlen építése kezdődik meg, különösen a nagyvárosok környékén, „amelynek fejlesztése már most is kritikus.”
Viktorija Olijnik, a Cseszno (Becsületesen – a szerk.) mozgalom parlamenti elemzője észrevette, hogy a törvénytervezet készítői a földtörvénykönyv módosítását is javasolták annak érdekében, hogy a törvénytervezet rendelkezéseit ne csak a háború utáni újjáépítés időszakára vonatkozóan konszolidálják, hanem állandó jelleggel.
„A háború és az újjáépítés ezáltal a nemes célok helyett a gátlástalan fejlesztők és a számukra kedvező jogszabályi normák hátterévé válhatnak”
– vélekedett Viktorija Olijnik.
