A finn parlamenti választás eredményének ismeretében azt lehet látni, hogy megváltozhat az északi ország politikai vezetésének színezete. A Nemzeti Koalíció vezetője, Petteri Orpo (53) jó úton halad a miniszterelnöki poszt felé, miután 48 mandátumot szerzett, de a maga 46 mandátumával megerősödött a szélsőjobboldali Finn Párt, míg az eddig kormányzó szocdemek 43 mandátummal a harmadik helyen végeztek.
A verseny szoros volt, több hétig, esetleg akár egy hónapig tartó kemény koalíciós tárgyalássorozat kezdődhet április 12-én az eurózóna legészakibb tagállamában.
Az eredmény hasonló, mint a tavalyi svéd választáson kialakult erősorrend, ahol szintén megerősödött a szélsőjobb, és a konzervatívok vették át a hatalmat a szociáldemokratáktól.
Még maga a választásokon győztes Orpo szavai is nehéz koalícióalakítást vetítenek előre. Azt mondta:
A megbeszélések biztosan nehezek lesznek, de egyetlen lehetőség a megegyezés. Sokat klell majd dolgozni, nagy különbségek vannak az első három párt között.
Rövid távon nem kell piaci turbulenciára számítani, a Nordea Bank elemzői szerint a kötvénybefektetők üdvözölni fogják az eredményeket, mivel a következő négy év valószínűleg szigorúbb költségvetési irányvonalat hoz.
Koalíciós forgatókönyvek
Orpónak két fő lehetősége van a koalíció létrehozására. Együttműködhet Marin pártjával vagy a Riikka Purra vezette nacionalistákkal. A szocdemekkel ugyan hasonlóan gondolkodnak a klímapolitikáról, a fiskális oldalon azonban nagy különbségek vannak. Már a kampányban is a gazdasági tervek kerültek középpontba.
A Nemzeti Koalíció ígéretet tett a kiadások 6 milliárd eurós (6,5 milliárd dollár) csökkentésére, míg a kiadási oldal vágását Marin elutasította.
A jobbszéllel egyetértenek gazdaságpolitikai kérdésekben, de ellentétesen gondolkodnak bevándorlási, és klímapolitikai kérdésekben. A Nemzeti Koalíció több munkavállalót akar Finnországba csábítani, ezt viszont teljes mértékben ellenzik a szélsőségesek. Az éghajlatváltozásból pedig szerintük túl nagy felhajtást csinál a közvélemény.
Marin – vezéregyéniség maradhat
Függetlenül attól, hogy ellenzékbe kényszerül, az eddigi, 37 éves miniszterelnök a finn politika meghatározó személyisége maradhat. Ugyan Finnország államadóssága meredeken, 40 milliárd euróval, 195 milliárd euróra emelkedett tavaly – amit nagymértékben az és az orosz–ukrán háború okozott – az exminiszterelnök személyes életstílusa is vonzza a fiatalokat, illetve a világjárványt is kitűnően kezelte.
Rég elmúlt a finn csoda
Az 1990-es évek második felét és a 2000-es évek jelentős részét egy igen gyors fellendülés jellemezte, de ez a virágzó időszak már rég elmúlt – írja elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató szakértője. Németh Viktória szerint ennek egyik fő oka a Nokia-válság.
A finn óriásvállalat a versenytársaknál nehezebben nyitott az okostelefonok felé, eladásai mélyrepülésbe kerültek. Amellett, hogy önmagában a Nokia rossz teljesítménye is képes lehúzni az egész finn gazdaságot, a beszállítói láncokon keresztül mélységeiben is érintette az egész gazdaságot.
Sok cég specializálódott a Nokia kiszolgálására, így a termékei iránti kereslet is szoroson kötődött a telefongyártóhoz. Ráadásul a válság a legjobb termelékenységű és legmagasabb hozzáadott értékű szektort temette maga alá. Egyúttal a többszörös krízis arra is ráirányította a figyelmet, hogy a nem elég rugalmas, mivel nem ment gördülékenyen a szektorok közötti váltás, és az átképzések is döcögtek.
Az elöregedő társadalom növeli a szociális kiadásokat, csökkenti a munkaerő-kínálatot, de a magánszektor beruházásai visszafogott szinten vannak. A gazdaság szerkezetének megváltozása miatt pedig 100 ezer munkahely szűnt meg a feldolgozóiparban.
Társai lekörözték
Észak-európai összehasonlításban is alulteljesített a finn gazdaság az elmúlt időszakban, a gazdaságnövekedési ütem a tavalyi utolsó negyedévben 0,6 százalékos volt.
Svédországban, amellyel a finnek egyszerre léptek be az Európai Unióba, dinamikusabban növekedett a gazdaság, 12 év alatt 28,3 százalékponttal javult teljesítménye. Ebben szerepe lehetett a saját devizának is: a svéd monetáris politikának nagyobb a mozgástere az eurózónatag Finnországnál. A munkanélküliségi ráta 6,7 százalék volt februárban, nem változott az előző év azonos hónapjához képest, az februárban 8,8 százalékot ért el.
Hiányoznak az oroszok, jön a NATO
A történelem során nem mindig volt jó a kapcsolat Oroszország és Finnország között, az elmúlt évtizedeket azonban a békés egymás mellett élés jellemezte. Az észak-európai ország a Szovjetunió idején is szoros kereskedelmi kapcsolatban állt keleti szomszédjával. A két ország gazdasági kapcsolatai a hidegháború végével veszítettek intenzitásukból, de összességében a 2014-es orosz–ukrán konfliktus és az európai uniós szankciók hozták az első igazi törést.
A finn közvélemény nagyot fordult az orosz–ukrán háború kitörése miatt,
és a hosszú évtizedig tartó semlegesség után többségbe kerültek az ország NATO-csatlakozásának hívei. Még a múlt héten utolsóként a védelmi szövetség tagjai közül Törökország is jóváhagyta Finnország csatlakozását, Helsinki akár már a kedden és szerdán esedékes külügyminiszteri találkozón a szervezet 31. teljes jogú tagja lehet.
