Nehéz helyzettel szembesül a választások előtt nem egész három héttel Recep Tayyip Erdogan török elnök. Annál is inkább érthetetlen és szokatlan lehet számára a népszerűségvesztés és a választási bukás lehetősége, mert hosszú évekig a vezető érinthetetlen és támadhatatlan volt Törökországban. Baljós jel számára, hogy még a délkeleti, mélyen vallásos vidéki területeken is zuhant a népszerűsége. Nagyot változott a világ 2018 óta, Erdogan akkor ugyanis az itt leadott szavazatok kétharmadát bezsebelte.
Ami ebben a pillanatban biztos, május 14-én Erdogannak komoly versennyel kell szembenéznie.
Három évtizedes politikai pályafutása során most először van reális esély arra, hogy a voksolás után más alakíthat kormányt.
Földrengés – az utolsó csepp
Az elnök ugyan az „évszázad katasztrófájának” nevezte a földrengést, de a hangzatos kifejezés a cselekvés gyorsaságával nem volt szinkronban. Sokkal inkább a nemzetközi mentőcsapatok teljesítményét lehet méltatni, mintsem a török katasztrófaelhárítókét. Ez persze bizonyosan nem az egyes embereken, hanem a szervezetlenségen, a hiányos felszerelésen és a rendszer lassú reagálásán múlhatott.
Beszédes Yuksel Uzungunder esete. A férfi családi háza elpusztult a földrengésben, most a város peremén, egy sátorban él öt gyermekével. Annak ellenére, hogy régóta támogatja Erdogant és az AKP pártot, most úgy érzi, elnöke magára hagyta.
Még a sátorra és takarókra, illetve a fűtéshez szükséges kályhára is napokat várt a család.
Uzgunderék esete mindössze egy a sok százezerből. Az elégtelen katasztrófaelhárítást súlyosbítja, hogy szakértők szerint a földrengés azért okozott ekkora pusztítást, mert az építési hatóságok korrupt rendszere sok nem megfelelő műszaki színvonalú beruházást is engedélyezett. Emellett
a kritikusok szerint a segélyszervezet vezetői székeiben is alkalmatlan, rendszerhű „káderek” ültek, nem pedig szakemberek.
Akár az is hozzájárulhatott a mostani földrengés pusztításához, hogy az 1999-es, 17 ezer ember halálát okozó és politikai válságot is kiváltó isztambuli földrengés után Erdogan az építőipart tekintette a gazdaság egyik fő fellendítő szektorának, ami erőltetett tempójú beruházásokhoz vezetett, az akkori olcsó kölcsönök pedig ma társadalmi válsághoz idéznek elő a líra értékvesztése miatt. Most amellett, hogy a sebtében összetákolt épületek kártyavárként omlottak össze, az is kiderült, hogy a közpénz építkezésekbe való átcsatornázása sem tudta fenntartani az egykori élénk gazdasági növekedést.
Kínos klientúraépítés
A 2018 óta gyorsuló inflációra hamar megjött az elnöki válasz: Erdogan vejét, Berat Albayrakot nevezte ki a pénzügyi tárca élére. Az árindex szárnyalását ezzel sem sikerült megakadályozni, ennek következtében tavaly
Közben Erdogan a jegybankot is nyomás alatt tartja, és saját embereit ültette pozícióba, hogy elkerülje a kamatemeléseket, ami arra utal, hogy az elnök változatlanul az olcsó hitelek mellett teszi le a voksát. A megélhetési válság mellett az is tömegek kiábrándulását okozta, hogy az igazságszolgáltatás élére Erdogan hű emberei kerültek, így tehát totális ellenőrzés összpontosul az elnök kezében.
Ami sok, az sok. Nem helyes, ha egy vezető minden döntést felügyelet nélkül hozhat meg
– összegzi milliók véleményét a 39 éves Mahmut Ordu, aki műtrágya-kereskedést vezet Adiyaman délnyugati tartományában. Az egykori Erdogan-támogató szerint a kormánynak még mindig nem sikerült a segélyeket eljuttatnia Hatay tartomány bizonyos részeibe. Egyetért Ordu véleményével Abdurrahman Karaoglu étterem-tulajdonos is. Egekbe szöktek a zöldség- és húsárak, az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy vendéglőbe járjanak. Családtagjaira kellett támaszkodnia étterme újranyitásakor, ugyanis korábbi alkalmazottai vagy életüket vesztették a földrengésekben, vagy elhagyták a környéket.
Másképp látja a dolgokat a változatlanul Erdogan-párti Hanefi Oksuz üzletember. A Bloombergnek azt mondta, ő is elégedetlen, de a fellendülés a kormány támogatásától függ. Ismét olcsó, támogatott hitelek kellenek a cégek talpra állításához, a csökkentéséhez és ahhoz, hogy az emberek ismét visszatérjenek a földrengés sújtotta területre, és dolgozni kezdjenek.
Zajlik a kampány
A választási kampányban az egekbe szökő infláció központi témává vált. A hat ellenzéki párt az ortodox gazdaságpolitikához való visszatéréssel igyekszik meggyőzni a szavazókat.
Erdogan legnagyobb kihívója Kemal Kilicdaroglu, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, akinek most minden eddiginél nagyobb esélye van leváltani a regnáló vezetőt. Szoros versenyre kell számítani, a legtöbb elemző azonban kételkedik a váltásban. Az igazán nagy kérdés az, hogy a parlamentben többségbe kerülhet-e az eddigi ellenzék, valószínűsíthetően Kilicdarogluval az élen.
Ha Erdogan megnyeri az elnökválasztást, de elveszíti a parlamenti többséget, megpróbálhat egy kisebb nacionalista pártot a saját oldalára állítani, illetve kísérletet tehet a rendeleti kormányzásra is. Ez a forgatókönyv további feszültségekhez vezetne, tekintve, hogy nem lenne könnyű megtisztítani a végrehajtó hatalmat Erdogan kiszolgálóitól.
A fiatalok, az új szavazók jelenthetik a mérleg nyelvét. A 61 millió szavazásra jogosult török közül 5 millióan most először járulhatnak az urnákhoz – nagy kérdés, hogy ők hogyan látják a helyzetet. Esetükben a kilátástalanság, a kivándorlás és a túl hosszú ideje hivatalban lévő elnök lehetnek a döntő negatív tényező, amikor leadják voksukat.
A PolitPro azt valószínűsíti, hogy a kormány nem marad a helyén. Úgy vélik, hogy a mostani kormánypártok együtt a szavazatok 41 százalékát szerezhetik meg. Ugyanakkor Receep Tayyip Erdogan elnököt a szavazók 44,7 százaléka támogathatja, míg fő kihívőja, Kilicdaroglu a voksok 48,9 százalékát szerezheti meg.
