Aranybányákká válhatnak az elhagyott ipari területek
Habár az ötlet első hallásra bizarrul hangozhat, egyáltalán nem tréfáról van szó. A jövő energiatermelése szempontjából kulcsfontosságúak lehetnek ezek a területek. A kihasználásuk már el is kezdődött: a trendet jól mutatja, hogy az egyik legnagyobb európai vezető „szárazföldi” napelemgyártónak, a BayWának ma már a lebegő napelemparkok kivitelezése lett a fő profilja, azaz „floatvoltatics” (szabad fordításban: úszó voltatikus) termékeket állít elő.
A vízre telepített napelemparkok növekedése tavaly 2000 százalékos (!) volt, igaz, az összes telepített napelem 1 százaléka került vízfelszínre.
Az elmúlt évtized arról szólt, hogy a háztetőkre helyezik a napelemeket. Azonban ezek száma véges, vannak ugyanis helyszínek, ahol a telepítés nem kivitelezhető. A mezőgazdasági területeken épített naperőművek pedig a gazdák elégedetlenkedését okozták. A helyi lakosság félti a környezetét, tart az „elcsúfításától” – ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek hátráltatják az egyébként jókora területi igénnyel rendelkező megújuló erőművek elterjedését. Matthias Taft, a BayWa vezérigazgatója szerint
az elmúlt időben a napelemesek versenyt futottak a gazdákkal a szolárparkok telepítéséért.
Ez a helyzet változhat meg, ha tömegesen elterjednek az elhagyott ipari területek, sokszor bányatavak felszínére telepített napelemparkok. „A gyümölcsök ott lógnak a fán, nekünk csak le kell szakítani őket” – foglalta össze találóan a helyzetet Taft.
A BayWa eddig összesen fél gigawattnyi úszó teljesítményt telepített Európában és Ázsiában, most a dél-amerikai lehetőségeket vizsgálják. Összesen 28 gigawattnyi napelempanelt terveznek telepíteni, ami néhány atomerőmű energiatermelésével egyenértékű.
Merre tovább?
Nemcsak a vezető beruházó cég, hanem maguk a kormányok is vizsgálják a lehetőségeket, elsősorban a viszonylag állandó vízállással rendelkező mesterséges tavak, duzzasztók, állóvizek jöhetnek szóba.
Az is előny, ha az adott vízfelület viszonylag közel esik a városokhoz, és az infrastruktúra legalább egy része már megvan.
„Jelenleg a hálózati csatlakozások hiánya jelenti a fő gátat a telepítések előtt Európában” – hangsúlyozta Jenny Chase, a Bloomberg elemzője.
Azt, hogy érdemes gondolkodni ebben az irányban, a Világbank számításai is alátámasztják: szerintük ugyanis
Európa éves energiafogyasztásának 7 százalékát fedezné, ha a mesterséges tavak egytizedére telepítenének napelemeket.
Ausztria már kidolgozott egy speciális támogatási rendszert. Nyugati szomszédunkban van egyébként Közép-Európa legnagyobb úszó elektromos tömbje. Ottani tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a vízi napelemparkoknak több hasznuk is van:
meggátolják a víz túlmelegedését, így csökkentik az algásodást, és a párolgást is mérséklik, ezáltal vizet takarítanak meg az aszályos időkre.
Európában egyébként a legtöbb lebegő kapacitás Hollandiában van, és érdeklődik a lehetőség iránt Olaszország, Portugália és az Egyesült Királyság, illetve Svájc is.
Bőven van lehetőség
A Bécstől nyugatra fekvő, Grafenwoerth nevű úszó napelemparkban 45 ezer panel 20 futballpályányi területen napsütéses napokon 7500 háztartásnyi villamos energiát termel. De sok más lehetőség is van a Duna mentén, itt ugyanis a homok kitermelésével sok tó jött létre.
Az egykori németországi szénbányák is kimagasló lehetőséget rejtenek.
A Fraunhofer Institut szerint a fejlesztők ezekre is figyelnek, hiszen akár 2,7 gigawatt úszó napenergiát is befogadhatnak. Májusban a LEAG AG bejelentette, hogy egy Berlintől délkeletre fekvő mesterséges tavon úszóelektromos elemeket telepít.
Emellett elkezdődött a Cottbuser Ostsee projekt is – az egykori fontos szénkitermelő központban létesül Európa legnagyobb úszó napelemparkja, amely 29 gigawatt kapacitású lesz, és valószínűleg a jövő évben kezdi meg a termelést.
A környezetvédelmi hatástanulmányok elkészítése azonban jócskán lelassíthatja a folyamatot, ez most nagyobb akadály, mint a szárazföldi napelemparkok esetében a helyi lakosokkal való küzdelem – mondják az iparágban. 2025-ben jöhet az áttörés, addigra ugyanis a szabályozók már megismerkedhetnek a technológiával, így az egyre elfogadottabbá válik. Ha az engedélyezési folyamat felgyorsul, akkor
a kivitelezés már könnyedén halad: egy nap alatt 50 munkás 1,5 megawatt kapacitást is tud telepíteni.
