A legújabb világgazdasági turbulencia az árupiacokról, közelebbről az olaj piacáról indulhat el. Azt most nehéz megmondani, hogy a mostani kiugrás mindössze egy rövid, átmeneti sokk, vagy az olaj tartós átárazódása következik, mindenesetre sok tényező hajtja fel az energiahordozó árát. Tény, hogy
a 100 dollárt esetlegesen tartósan közelítő olajár „feladja a leckét” a jegybankároknak, ugyanis egyszerre csökkenti a fogyasztást, mérsékli a gazdasági aktivitást, és dobja meg az inflációt.
Hamarosan szertefoszolhatnak az tartós fékezésére alapozó központi banki politikák, és akár a szigorítások is újraindulhatnak. A piacon egyre gyakrabban beszélnek a 100 dolláros hordónkénti árról, bár a szakértők többsége szerint tartósan nem lesz három számjegyű az olaj ára. Az elmúlt nap olcsóbb lett a Brent alaptípus: míg kedden a 95 dolláros szint volt jellemző, szerda délelőttre 93 dollárt kértek az északi-tengeri olaj hordójáért.
Rossz hír: megugrik az infláció
Dario Perkins, a GlobalData TS Lombard közgazdásza, szerint az olajár megugrása káros, de egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy az egy éve tartó dezinflációs folyamat megtörik. Kedvezőtlen következtetésre jutottak a Nemzetközi Valutaalapnál, ugyanis az 1970-es évek óta több mint száz inflációs sokkot elemezve úgy gondolják, hogy
mindössze az esetek 60 százalékában lassult az árindex tartósan öt éven belül – ez pedig vörös posztó lehet a jegybankároknak.
A Bloomberg Economics szerint ha a negyedik negyedévben átlagosan 100 dolláros olajárral kell számolni, az az Egyesült Államok inflációját 0,9 százalékkal, az Európai Unióét pedig 0,4 százalékkal emeli meg.
A kötvénypiacon is megéreznék a felgyorsuló inflációt, ugyanis már most, a hónap eleje óta nagyjából 30 bázisponttal emelkedtek a hozamok a tengerentúlon, míg Németországban 25 bázispont körüli emelkedést látni, ami azt jelenti, hogy a tízéves Bund hozama a 2011 óta elért legmagasabb szint közelében maradt.
A jegybanki reakciókra nem kell sokat várni: csütörtökön a Bank of England, a norvég, a svéd és a svájci jegybankárok is összeülnek, ezt megelőzően, szerda este pedig kihirdetik az amerikai Fed kamatdöntését. Pénteken a Bank of Japan tisztségviselői tanácskoznak, de nem valószínű, hogy komolyabb lépéseket tennének.
A múlt héten az Európai Központi Bank megemelte a kamatot, akkor az EKB korábbi vezető közgazdásza azonnal az olajárak emelkedésével hozta összefüggésbe a döntést.
Felszínre törnek a növekedési kockázatok
A spanyol jegybank már kedden megkongatta a vészharangot, arra hívta fel a figyelmet, hogy az infláció a vártnál gyorsabb lesz idén és jövőre, míg a lassabb. Az aggodalmak a múlt héten hathavi mélypontra sodorták az eurót a dollárral szemben, ugyanis a piaci vélemények szerint az európai gazdaságok képtelenek lesznek kezelni a magasabb nyersanyagárakat.
Emellett persze az a régi-új narratíva is előkerült, amely szerint az orosz gázt nem sikerült megnyugtatóan pótolni, és azt sem tudni, hogy hogyan tudják az országok kigazdálkodni az esetlegesen jelentősen magasabb gázárak többletköltségeit – már ha az olajár-emelkedés magával rántja a gázpiacot is. Ennek egyelőre nincsenek jelei, a hónap eleje óta 36 euró körül kell fizetni a földgáz megawattórájáért a holland gáztőzsdén, szemben az augusztusi csaknem 50 euróval.
Az OECD is megszólalt
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint az importtól való függés miatt az olajárak elszabadulása jobban megüti az európai gazdaságokat, mint az Egyesült Államokét. Clare Lombardelli, a szervezet vezető közgazdásza azt mondta, már korábban felfelé módosították az Egyesült Államok növekedési előrejelzését, és lefelé korrigálták az európaiakat. Úgy véli:
A május óta tartó 25 százalékos olajár-emelkedés hatásai nyilvánvalók: az infláció megugrik, a kereslet csökken, és a háztartásoknak szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat.
Visszafoghatja a gázolajtermelést és súlyosbíthatja a dízelhiányt, hogy leállt a legnagyobb európai finomító. Helyi hatóságok szerint gázszivárgás történt a Shell hollandiai Pernis finomítójában, az egység ugyan továbbra is működik, a Hycon-üzem leállítása megnehezíti a kész üzemanyagok, azaz a dízel és a kerozin előállítását.
