Most, hogy az Tanácsának a minap Kijevben tartott ülése után elhangzott, hogy az EU hamarosan „Lisszabontól Luhanszkig” tarthat, továbbá ismét felvetődött, hogy végre elkezdhetnek érkezni a Magyarországtól visszatartott források, érdemes vetni egy pillantást arra a javaslatcsomagra is, amely szinte újrarendezné az EU intézményrendszerét 2030-ra.
Fotó: Shutterstock
Ez a hatvanoldalas dokumentum az EU két legnagyobb tagállamából, Németországból és Franciaországból, tucatnyi szakértő tollából származik, és habár a kormányok kezdeményezésére készült, egyik nemzet sem tekinti a hivatalos álláspontjának – jegyezte meg a dokumentumot elemző Kalas Vivien. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója körbejárta az Általános Ügyek Tanácsának beadott anyag legfontosabb programpontjait, és akad belőlük szép számmal,
az alapelv, hogy a föderálisabb berendezkedés felé mozdulna el az EU.
A három fő célkitűzés például a következő:
- növelni az EU cselekvőképességét,
- felkészíteni a közösséget a további bővítésre,
- további lehetséges intézkedéseket meghatározni a jogállamiság és demokrácia védelmében.
Mivel hazánk ellen jelenleg is folynak eljárások, kivált érdekes a munkának az a szakasza, hogy miként terjesztenék ki a jogállami mechanizmus alkalmazását, illetve formálnák át a hetes cikkely szerinti eljárást.
Fotó: Shutterstock
A jogállami mechanizmus bővülne, méghozzá két tételben. Egyfelől bővítenék azoknak a cselekményeknek és magatartásoknak a körét, amelyek kapcsán megindítanák az eljárást, másfelől nemcsak a közösségi források, hanem az összes jelenlegi és jövőbeli EU-s kifizetés feltételéül szabnák.
A hetes cikkely szerinti eljárás hazánkkal szemben 2018, Lengyelországgal szemben 2017 óta zajlik, a vége pedig nem látszik, ebből is kiindulva határidőt rendelnének az ilyen folyamatokhoz. Emelnének is a téten abban a tekintetben, hogy nemcsak az érintett ország szavazati jogát függeszthetnék fel, hanem végső esetben a legdurvábbnak tűnő büntetés, az EU-ból kizárás is szóba jöhetne.
Mennyire szélesedne ki az Európai Parlament jogköre?
Az iméntiekhez képest békés az EU-s intézményrendszer lomhaságát célzó szakasz, ugyanakkor jelentős átalakításokat jelentene ez is, mégpedig a legfőbb szervek, az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament vonatkozásában.
Az EB-nél megszűnhetne az „egy ország, egy biztos” elve, amely jelenleg érvényes, ám nyilván nem praktikus, és már nem is szükségszerű,
hiszen az EU-szerződés 17(5) cikkelye úgy rendelkezik, hogy 2014. november 1-jétől csak a tagországok számának kétharmadát kell kiadnia az EB-biztosoknak, azaz elég lenne 27 helyett 18 is – a tagállamok mégis tartják a nagyobb létszámot, hogy ne érezze rosszul magát senki.
A szakértők páros rendszert javasolnak, azaz minden területen lenne egy fő és egy sima biztos, szavazati joggal pedig csak az előbbi rendelkezne – hogy ezeket a pozíciókat miként osztanák el a tagországok között úgy, hogy ne legyen felháborodás, az talány.
Fotó: Shutterstock
A tanácsnál a vétójogrendszer átalakítását tartják szükségesnek, a parlamentnek pedig szélesedne a jogköre, ahogy Kalas Vivien összefoglalta:
A rendes jogalkotási eljárás a közös kül- és biztonságpolitika kivételével valamennyi területre kiterjedne, azaz az EP több ügyben lenne társjogalkotó, illetve nagyobb szerepet kapna az intézmény az uniós szintű válságkezelésben is.
Mindez a többsebességes Európa víziójához vezet el.
Kik lennének a nyertesek?
A folyamatosan napirenden lévő bővítés nyomán egyre kevésbé tartható az egységes EU ideája, úgyhogy a szakértői csapat nem is kötötte gúzsba magát ezzel, hanem rögtön négyosztatú európai közösséget vázolt fel.
- az első réteget alkotnák az eurózóna és a schengeni övezet tagállamai,
- a másodikat az EU jelenlegi és jövőbeni tagállamai,
- a harmadikat a valamilyen társulási formával rendelkező nemzetek, mint például az Egyesült Királyság vagy Svájc,
- a negyediket pedig a modernizált Európai Politikai Közösség.
Érdekes további részlet, hogy a harmadik csapat tagjai részesei lehetnének az egységes piacnak, valamennyit még az EU-s költségvetésbe is befizetnének, ám sem intézményi, sem szakpolitikai kérdésekbe nem szólhatnának bele. A negyedik társaság pedig szabadkereskedelmi megállapodást kötne az EU-val, szakpolitikai kérdésekben is együttműködnének, viszont az uniós alapelveknek nem volna kötelező megfelelniük, a többieknél ez követelmény.
Arra a kérdésre, hogy kik volnának a nyertesei, illetve vesztesei egy ilyen átalakításnak, nem egyértelmű a válasz. Annyi viszont megállapítható, hogy a föderálisabb berendezkedés felé mozdulna el az EU, azaz a nemzeti érdekekre alapozó tagállamok – amilyen Magyarország is – jobbára veszítenének a jelenlegi jogköreikből.
