További hadakozás az EU-val vagy nagy kibékülés – ez is a lengyel választás tétje

Feltehetőleg egyik nagy tábor sem szerez döntő többséget vasárnap, így a kisebbek szereplése határozza meg, ki alakíthat kormányt Lengyelországban. A jelenleg kormányzó, Jaroslaw Kaczynski elnökölte Jog és Igazságosság (PiS), illetve a Donald Tusk vezette ellenzéki Polgári Platform (PP) homlokegyenest eltérő nézeteket vall az Európai Unióról, másképp képzeli el a hozzá fűződő viszonyt, ekként az is a választás nagy kérdése, hogy az EU-hoz viszonyítva merre indul tovább a közösség ötödik legnépesebb tagállama.

A kampány fősodrában leginkább olyan témák hömpölyögtek, melyekkel a felek egymást támadták, továbbá a mindenhol szokásos ígéretek is képbe kerültek:

• a jelenlegi miniszterelnök, Mateusz Morawiecki például a műelemzése során arra jutott, hogy Donald Tusk anno halálosan megfenyegette Andrzej Duda államelnököt,
• a kormánypárt eközben az eleve alacsony további csökkentését ígérte, míg az ellenzék adócsökkentéssel és -kedvezményekkel kampányolt,
• a harmadik kulcskérdés pedig a migráció.

Utóbbi már átvezet oda, hogy miként viszonyul a két nagy tábor az Európai Unióhoz, amely utána meghatározza azt is, milyen szemüvegen keresztül nézik a világot.

A lengyelek zsigerből ellenzik a német törekvéseket

A 2015 óta hatalmon lévő, ezáltal a történelmi triplázásra készülő PiS ismerős politikát folytat, kevés témában ért egyet az Európai Unióval, amelyet túlterjeszkedőnek és sokszor kettős mércét alkalmazónak vél. Ezen álláspontot erősíti, hogy 

bármik is legyenek. Ugyanakkor érdekes tény, hogy az uniós költségvetés legnagyobb nettó befizetője éppen a németek, a legtöbbet kapó tagja viszont a lengyelek – már amikor nem tartanak vissza tőlük forrásokat.

Merthogy a lengyel kormányzat kísértetiesen hasonló küzdelmet folytat, mint a magyar. Például nem kapott még pénzt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos fő helyreállítási alapból, a helyreállítási és rezilienciaépítési eszközből (RRF) sem. A PiS véleménye szerint nyilvánvalóan politikai okokból, és nem azért, mert náluk se volna megfelelő az igazságügyi rendszer felépítése és működése. 

Ezzel szemben az ellenzék ígéri, győzelme esetén rendezi az ország viszonyát az EU-val, aminek hitelt és súlyt ad, hogy a 2007–2014 között miniszterelnökként dolgozó Donald Tusk öt évig az Európai Bizottságot is vezette. 

Miben hasonlít a lengyel kormányzat a magyarra?

A lakosság közben alapvetően nem euroszkeptikus, úgyhogy a teljes elutasítással nehezen lehet voksokat szerezni. Konkrét témákon azonban nagyon is pörögnek, habár a választási dinamikára jellemző, hogy ezek hatása is kérdéses, mivel azon polgárok,

Utóbbiak nem is számítottak arra, hogy a választások előtt megérkeznek a visszatartott pénzek, csak hogy egyszer úgyis megjönnek majd. Ezen EU-s apátián két téma ütött át: Ukrajna, valamint a migrációs paktum.

A keleti szomszédhoz fűződő viszony ambivalens. Az Oroszországgal szembeni történelmi bizalmatlanság és időszakos félelem általános empátiát szül a lengyelekben, ám ezt keresztülverte az ukrán gabona beáramlása, amely a tavalyi kiemelkedő lengyel terméssel párban a földre nyomta az árakat, meggyötörve a gazdákat. Az agrárium egyébként is a PiS egyik bázisát jelenti, ezen tehát csak erősített a kormányzati kiállás az EU-s irányvonallal szemben.

Hiszen jelentős agrárország, ugyanakkor rendkívül szegény – leegyszerűsítve tehát ugyanazon területeken és forrásokért versenyezne, melyekért a lengyelek.

Az ellenzék ígéri, győzelmük esetén megnyílnak a brüsszeli pénzcsapok

A migráció kérdésében is ellenáll a kormány az EU törekvéseinek, párban a magyar vezetéssel. A 2015-ös választás idején az akkori menekülthullám segített a PiS mozgósításában, a mostani ellenkezés is hasonló hatással járhat – főleg, hogy a választással összekötve négy kérdésben tartanak népszavazást vasárnap. 

Mindenesetre az ellenzék azzal igyekezett visszavágni, hogy miközben a kormánypárt elutasítja a migrációs megegyezést és a retorikája szélsőségesen bevándorlásellenes, a munkavállalói vízumbotrány nemcsak büntetőfeljelentéseket eredményezett, hanem elsodorta a külügyminiszter-helyettest is.

Mindezek nyomán a közkedvelt következtetés, hogy győzelme esetén a PiS folytatná az eddigi politikáját, ami ugyan az Európai Unióval szemben keményvonalas, 

Úgyhogy az ellenzék állítja: a győzelme másnapján elindulnának Brüsszelből a visszatartott források. Bár ezt illetően sem hangzottak el technikai konkrétumok, akárcsak a zöld átállás vagy az euró vonatkozásában, melyeknél persze sokkal földhöz ragadtabb kérdések dönthetik el a választást.