Bár nagyot esett az üvegházhatású gázok kibocsátása tavaly Németországban, ennek okai már kevésbé örömteliek, ugyanis a csökkenés főként az ipar mélyrepülésének és nem az energiahatékonyság fokozásának vagy a több megújuló energiaforrásnak köszönhető.
A berlini Agora Energiewende csütörtökön közzétett jelentése szerint Németország tavaly 673 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt bocsátott ki 2023-ban, 21 százalékkal kevesebbet a megelőző évinél. A visszaesés nagyjából fele azonban az ipari termelés gyengélkedéséhez köthető, míg csupán a csökkenés 15 százaléka a technológiai fejlődés eredménye.
A német ipar hanyatlását jól érzékelteti a világ egyik legnagyobb vegyipari cége, a BASF, amely állandó költségcsökkentéseket jelentett be ludwigshafeni központjában. Robert Habeck alkancellár üdvözölte ugyan a karbonkibocsátás csökkenését, és rámutatott, hogy az ország áramtermelésének több mint fele megújuló forrásokból érkezett tavaly, ám elismerte, hogy a csökkenés nagy része az ipar gyengélkedésének az eredménye. Éppen ezért arról is beszélt, hogy célja, hogy Németország továbbra is ipari központ legyen, miközben képes klímasemlegesen működni.
Kedden a német iparszövetség elnöke, Siegfried Russwurm arról beszélt, hogy a helyzet kritikus, így az ország feldolgozóipara nem tud egyszerre zöld- és nemzetközi szinten is versenyképes lenni nagyobb kormányzati támogatás nélkül.
Az Agora jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy
noha a német ipari gazdaság az előzetes adatok szerint 0,3 százalékot zsugorodhatott 2023-ban, az energiaintenztív iparágak – mint az acél- és vegyipar – zuhanása ennél jóval nagyobb, 11 százalékos lehetett tavaly.
Simon Müller, az Agora németországi vezetője szerint ha a szennyező iparágak egyszerűen máshova költöztek, akkor a csökkenésnek nincs jótékony hatása a klímaváltozás szempontjából. Ezért a német iparnak stabilabb környezete van szüksége, hogy olyan klímabarát beruházásokat hajtson végre, mint az acélgyártás zöldítése vagy az ipari hőtermelés elektromosra cserélése – írja a Financial Times.
Azonban a német alkotmánybíróság novemberi döntése értelmében az ország költségvetési válságba került, mivel az ítélet alkotmányellenesnek nevezte az ország 60 milliárd eurós klímavédelmi alapját, amely a többi között az ipar zöldítését is segíthette volna. Pedig a német iparnak igencsak szüksége volna az átmenetet megkönnyítő állami támogatásokra, például a hidrogénvezetékek lefektetése vagy az elektromos hálózat megerősítése céljából.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása ráadásul egyáltalán nem csökkent a közlekedés vagy az építkezés terén, ami azzal fenyeget, hogy Németország elvéti a klímacéljait. Ugyanakkor a szén és különösen a lignit felhasználása áramtermelésre szintén nagyot esett, miközben az áramimport csaknem fele érkezett megújuló forrásokból, főként víz- és szélerőművekből, és a behozatal további felét adták atomerőművek, miközben a belföldi megújuló termelés is nőtt 5 százalékkal.
