Iparági előrejelzések szerint a kínai szél- és napenergia-kapacitás az idén várhatóan először megelőzi majd a széntüzelésből származót. A Kínai Villamosenergia-tanács (CEC) kedden közzétett éves jelentésében azt prognosztizálta, hogy a hálózatra kapcsolt szél- és 2024 végére az energiatermelési kapacitás mintegy 40 százalékát teszi majd ki, míg a szén várhatóan 37 százalékát.
Fotó: AFP
A Reuters összehasonlításképpen emlékeztetett, hogy 2023 végén a szél- és napenergia együttesen mintegy 36 százalékot tett ki, a szén pedig valamivel 40 százalék alatt volt.
A CEC előrejelzése szerint
Kína 2024 végére mintegy 1300 gigawatt szél- és napenergia-kapacitást épít ki,
ami azt jelenti, hogy a 2030-ra kitűzött 1200 gigawattos hivatalos célt már most túlteljesíti. A CEC azt is közölte, hogy az összes nem fosszilis tüzelőanyagból származó termelőkapacitás – a nukleáris és a vízi energiát is beleértve – tavaly első ízben érte el a teljesnek több mint a felét.
A tanács várakozásai szerint a villamosenergia-fogyasztás az idén 6 százalékkal nő, ami csak kismértékben marad el a 2023-as 6,7 százalékos növekedési ütemtől, amikor a kereslet a koronavírus-járványt követő alacsony bázisról éledt fel.
Fotó: AFP
Figyelmeztetett azonban arra is, hogy a csúcsidőszakban szűkös lehet az áramellátás, ezért a kereslet visszafogására irányuló jobb intézkedéseket, például a felhasználási idő szerinti árképzést ajánlotta. A CEC sürgette a kormányt, hogy
a lehető leghamarabb dolgozzon ki egy úgynevezett kapacitásfizetési rendszert az akkumulátoros energiatárolók és más új energiatárolási technológiák számára,
hogy segítsen több megújuló energiát bevonni a hálózatba. Javasolta továbbá a szivattyús víztározók építésének felgyorsítását.
Ha Kína ilyen ütemben bővíti kapacitásait, akkor a világ jó úton halad afelé, hogy 2030-ra összesen 5300 gigawatt kapacitással rendelkezzen – ez nagyjából annyi napenergia, ami a globális nettó nulla célkitűzés eléréséhez szükséges.
Nagy kérdés persze, hogy az ilyen szédületes telepítési ütem Kínában fenntartható-e. Egy biztos, hogy a termelési kapacitások sokkal gyorsabban növekednek, mint az energiatárolás teljesítménye, ami a kínai hálózat egyes részeit túlterheli.
