A fákkal együtt dőlnek meg a zöldcélok – a tervek ambiciózusak, de betarthatatlanok
Három évvel ezelőtt igen ambiciózus klímacélokat fogalmaztak meg és fogadtak el a világ országai. Mára azonban kiderült, hogy az ütem tarthatatlan, és ugyan a célok nem változtak, de egyes államoknak a vártnál több idő kell a zöldítésre.
Valóság vs célok
A héten Brazília és az Egyesült Államok elhalasztotta az erdőirtás megfékezésére korábban elfogadott ütemtervét,
az Európai Unió által erőltetett tempó ugyanis egyszerűen túl gyorsnak bizonyult. Annál is inkább, mert a néhány éve előre jelzett gazdasági pályánál a tényleges út rögösebbnek tűnik, mostanra gyakorlatilag minden ország kijelentette, hogy időre és pénzre van szükségük az EU által elképzelt óriási változások eléréséhez. Azaz
a Green Deal a vártnál nagyobb politikai és gazdasági kihívást jelent.
A nagyságrendeket jól jelzi, hogy csak az erdőirtás visszaszorításának 110 milliárd dolláros ára van, és a kávé, a kakaó, a szója és a marhahús átárazódását vonja maga után.
Politikai ellenszél támadt
Európa-szerte a jobboldali pártok erősödnek, és az eddigi domináns erők népszerűsége zuhan. Az új, radikális jobboldali platformok pedig az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetnek a versenyképesség javítására, és a zöldeszmék átmenetileg háttérbe szorulhatnak, vagy legalábbis kikerülhetnek a fókuszból.
Az uniós tagországok egyre inkább tiltakoznak a Brüsszelből rájuk kényszerített szabályok ellen, ami szintén nem kedvez a blokk egységes kibocsátáscsökkentési törekvéseinek.
Az egyes kormányoknak még 3–5 évre van szükségük ahhoz, hogy elkezdjenek foglalkozni a klímavédelemmel. Brüsszel felkeltette a világ figyelmét, központba helyezte a témát, de most időt kell hagynia másoknak arra, hogy ez valóban működjön
– mondta Jason Clay, a WWF Markets Institute ügyvezető igazgatója.
Erdőirtás – a mumus
A helyzetet jól illusztrálja az uniós erdőirtási rendelet körüli tisztázatlan kérdések sora. Ugyan a direktívának három hónapon belül életbe kellene lépnie, a bizottság még mindig nem tett közzé iránymutatást arról, hogy pontosan hogyan kell betartani a rendeletet. Közben egy német faimportőr megígérte, hogy leállítja a Kínából származó behozatalt, mert attól tartott, hogy őt fogják szankcionálni, amiért Kína nem szolgáltat adatokat a faanyag eredetéről.
Rettenetes bürokratikus útvesztő jöhet, ugyanis a rendelet értelmében nemcsak az unióba érkező kévét, marhahúst és fahasábot, hanem a késztermékeket, azaz a csokoládét, gumiabroncsokat, de a könyveket is nyomon kell követni.
„Nemcsak az útmutatás hiányzik, hanem a kapacitás és a finanszírozás is” – mondta Pamela Coke-Hamilton, az ENSZ által támogatott ügynökség, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ ügyvezető igazgatója.
Miközben a bevezetés nyilvánvalóan csúszni fog, a szabályozás késése miatt
napi 80 ezer hektár erdőt pusztítanak el.
Politikai vita indult
A késés persze heves vitákat korbácsolt Brüsszelben is. Ursula von der Leyen, az újraválasztott bizottsági elnök szerint a késés ellenére is fókuszban marad a zöldpolitika. A környezetvédők szkeptikusak: szerintük a bevezetés elhalasztása aláássa az európai környezetvédelmi intézkedések hitelességét, precedenst teremt, azaz bebizonyítja, hogy a környezetvédelmi feladatok végrehajtásának időbeli csúsztatása sem tabu ettől kezdve. A Zöldek frakciójának egyik képviselője, Anna Cavazzini szerint
most arról kell gondoskodnunk, hogy a halasztás ne nyissa ki Pandóra szelencéjét.
