Úgy megrettentek a németek, hogy már vásárolni sem mernek – ez még a magyaroknak is fájni fog
Derék németek! – nyugtázhatta, aki látta a szerdán közölt áprilisi inflációs számokat. Irán háború ide vagy oda, az európai gazdaság nehézpáncélosa ellenáll. Atyaég! – kaphatott a szívéhez, aki a csütörtöki újabb számokat is figyelte. Ezek kiválóan megmagyarázták, miért is nem szökött fel a német infláció az iráni háború második hónapjában. A magyarázat sajnos az európai gazdaság reményeit zúzza szét.
Félreértés ne essék: nem volt azért olyan nagyon alacsony az az áprilisi német inflációs szám – jóval felette az 1,8 százalékos magyarnak és az euróövezet 2 százalékos középtávú céljának.
Első látásra mégis szépnek látszott. Hetek óta mindenki a német benzinkutak egyre borsosabb árairól beszél, de a 2,9 százalékos infláció az európai energiaárakat felturbózó iráni háború második hónapjában alig volt magasabb az első hónapjában mért 2,7-nél, és még egy pöccel alacsonyabb is a 3 százalékos euróövezeti átlagnál.
Pedig – ez már hétköznapi közgazdasági tudás – az üzemanyag-drágulás át szokott gyűrűzni szinte minden egyéb termék és szolgáltatás árába. Friedrich Merz kancellár csodát tett?
Német gazdaság: olyan gazdagok, hogy a drága üzemanyag miatt se kell árakat emelniük?
A német felállás szemléltetheti, miért nem döntött pánikszerűen kamatai emeléséről csütörtökön az Európai Központi Bank: bár már látszik is, hogy baj van, Christine Lagarde-ék meg akarják várni a következő hetek adatait.
Van ugyanis a legnagyobb európai gazdaság esetében egy másik nagy bökkenő is. Amire egyesek már szerdán is felfigyeltek, majd aggályaikat igazolták is az újabb német hírek csütörtökön.
Magyar gazdaság: ez lesz a Tisza-kormány 10 millió dolláros kérdése, amire ha nem tud választ adni, nagyon csúnya bukás lehet a vége
Egyre több jel utal arra, hogy a Magyarország legfőbb exportpartnerének számító Németország nem pusztán egy ciklikus, hanem egy sokkal súlyosabb, strukturális válsággal néz szembe, amiből aligha fog egyhamar kievickélni. Ha így van, az a magyar növekedési modell alapjait kezdi ki, azaz a következő hetekben felálló Tisza-kormánynak épp az lehet az egyik legnagyobb dilemmája, hogy mit kezdjen Magyarország túlzott export- és németfüggőségével. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az exportpiacok diverzifikációja nélkül hazánk nem fog tudni kitörni a közepes jövedelmi helyzetből. Bővebben>>>
Az éppen csak felfelé araszoló infláció láttán már sokakban felvetődött a kérdés: mégis hogyan? Alig nő az infláció, miközben az üzemanyagköltség meredeken emelkedett nem csak a háztartások, de a gazdálkodók, iparosok, szolgáltatók számára is?
Van erre egy azonnal adódó közgazdasági magyarázat.
Ha ehhez vannak szokva, a kiskereskedők minden létező ürügyet kihasználnak, hogy emeljék az árakat: bőven megtapasztaltuk ezt Magyarországon (ahol a régi kormány válasza az árrésstop volt, amit a felálló új kormány kivezetni tervez). A német kiskereskedők kevésbé vannak ehhez szokva, de nem ezért nem emeltek árakat. Mindjárt meglátjuk, miért, és kiábrándító a magyarázat.
Aki már az inflációs visszafogottság alapján rosszat sejtett, annak villámgyorsan igaza lett
A magyarázat nem csak kiábrándító, hanem Európa gazdasági jövője szempontjából egyenesen veszélyes is, és ne felejtsük el: a némettel legszorosabban összefűződött sorsú gazdaságok között van a magyar is.
A rosszat sejtők véleményét megerősítő magyarázat csütörtökön a német kiskereskedelmi forgalom adatainak képében érkezett.
Márciusban akkorát zakózott a forgalom, mint az ukrajnai háborút követő nagy energiaválság és inflációs cunami óta soha. Kitört az iráni háború, és a mi szemünkben gazdag németek nem mernek vásárolni (miközben a magyar üzletek láthatóan tele voltak).
Az előző hónaphoz képest 2 százalékkal esett vissza a német üzletek forgalma.
Pont ennyivel lett kevesebb a német fogyasztás az előző év márciusához képest. Mínuszt utoljára 2024 derekán, az energiaválság lecsengő szakaszában láttak a németek. Ha jelzést keresünk az új energiaválság kezdetének időpontjához, ez arra pont jó.
Mi az összefüggés a borzasztó kiskereskedelmi adat és az alig felpörgő infláció közt? Az, hogy ha visszaesik a forgalma, a boltos nem mer árat emelni.
A német vásárlók vásárolni nem mertek, a német boltosok meg drágítani. Eddig. Ez azonban nem marad így, láttuk az előző válságban: az elszaladó energiaköltség előbb-utóbb akkor is áremelésekhez vezet, ha ez végül akár drasztikusan visszaveti a forgalmat. A termelőknek, kiskereskedőknek tartós energiaársokk esetén egyszerűen nem marad választásuk.
Nagyon jó lesz a németeknek – jövendölték, miközben sorjáztak a borzasztó jelek
A németekkel kapcsolatban valahogy a közgazdászok közt is folyton sok az optimista. Aki figyelte a német statisztikai híreket az elmúlt években, azt láthatta, hogy miközben egymás után jöttek ki a rossznál rosszabb jelzések, az elemzők rendre a közeljövőre jósolták a német kilábalást.
Ebből az lett, hogy Európa zászlóshajója, a német gazdasági bővülés rátája – miután az energiaválság lefutásával elkezdett életjeleket mutatni – fogta magát, és megállt a növekedésben.
Hova csökik még két háború közé szorítva, meglátjuk.
Mindenesetre a múlt év végén sarkon fordult, és 2026 első negyedévére megérkezett a 0,3 százalékos éves növekedéshez, azaz megint a nulla szomszédjába és a visszaesés közelébe.
Ez már a németek idegeire megy
Az ezt mutató statisztikát szintén csütörtökön közölték, és az Eurostat adatai egyértelműen mutatják:
- a németek nemcsak a magyarok teljesítményét fogják vissza, hanem egész Európáét,
- és a baj nem az iráni háborúval kezdődött, az csak fokozza.
Ha az utóbbit nem hinnénk el, esetleg kattintsunk át a Világgazdaság jelentésére a GDP-adatokról, vagy maradjunk itt még két mondat erejéig.
Azt, hogy a baj korábban kezdődött,
és a németek idegeire megy, nemcsak a GDP-statisztika mutatja, hanem az előbb idézett kiskereskedelmi is.
A kiskereskedők egyelőre még kimutatható áremelési türelmét nem az iráni háború okozta fogyasztói elbizonytalanodás okozta. A német boltok forgalma ugyanis ezt megelőzően már januárban is és februárban is esett a megelőző hónaphoz képest, amikor még nem volt iráni háború: 1,1, illetve 0,3 százalékkal.
A márciusi mínusszal együtt ez már csúf sorozat.
Az EKB közben kivár, és egyelőre abban reménykedhet, hogy valahogy elmúlik a kormányok és jegybankok közös rémálma: a stagfláció, ami recesszióba is átcsaphat. Ha az iráni háború gyors lezárásától remélnék a váltást: igen, csakhogy a baj sajnos mélyebb, Európának nem kell iráni háború se ahhoz, hogy szenvedjen.
Orbán Viktor lekörözte az EU-t, itt a bizonyíték Brüsszelből – Magyar Péter örömébe azonban belerondít Merz
Az Eurostat hozzátette az európai hátteret a mai magyar GDP-adatokhoz. A magyar gazdasági növekedés lekörözte Európát, ez Orbán Viktor búcsúajándéka, a leendő magyar kormányfőnek azonban szembe kell néznie a németek hagyatékával, amely sötét felhőként borult a Fidesz-kormányzat utolsó évei fölé.
