Utolsó inflációs adatait közölte az új vámokat ígérő Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése előtt a világ második legnagyobb gazdasága, Kína, és kiderült, hogy a drágulás mértéke sokkalta lassabb náluk, mint akár az Egyesült Államokban, akár Magyarországon – szinte már le is állt. Mégse irigyeljük őket, ez nem erőt, hanem bajt jelent, és rosszul jöhet akár még nekünk is. Vannak rá jelek, hogy a hatásait máris tapasztaljuk.
Kevés közgazdasági tudás mellett is közismert, hogy a magas infláció rosszat jelent. Kevésbé ismert, hogy hasonlóan káros lehet, ha szinte nincs infláció, netán az árak lefelé mozdulnak – az utóbbit nevezzük deflációnak. Miért rossz a defláció, vagy akár már a közelsége: Kína példáján megtanulhatjuk.
A legfrissebb adatok szerint a múlt év utolsó hónapjában az éves fogyasztói árindex, köznapi nevén infláció Kínában mindössze 0,1 százalék volt, vagyis szinte nulla, a novemberi 0,2 százalék után.
Tavaly már néhány hónapra mínuszba is süllyedt az index, ami miatt meg is kongatták a vészharangokat, és idén a kínai kormány már be is jelentett olyan intézkedéseket, amelyek a lakossághoz és a vállalatokhoz pénzsegítséget juttatva ösztönöznék a keresletet. Ami feljebb pörgetné az árakat is.
Az ilyen költekezés láttán a mindennapi emlékezet szerint Európában, ahol súlyos probléma az államok eladósodása, a közgazdászok csóválni szokták a fejüket. Kína esetében fordítva van: a kritikusok szerint amit Peking eddig elhatározott, az kevés, még határozottabb állami programokra volna szükség, és ezeket mihamarabb be is kéne jelenteni.
De miért baj, ha nem nőnek az árak, hanem netán csökkennek?
Kínában pont az ellenkezője történik annak, ami Európában jelenleg és a múltban is történt már annyiszor, hogy sokaknak ismerős lehet az ár-bér spirál kifejezés.
Miután a háború és az energiaválság okozta inflációs cunamit sikerült leküzdeni Európában (nem Kínában, ahol nem szaladtak bele ebbe a problémába), a pénztárcákban keletkezett lyukakat úgy szerették volna betömni a munkavállalók, hogy a maradék inflációt túlkompenzáló béremeléseket követeltek.
Többnyire sikerrel, hiszen a kormányoknak és a vállalatoknak sem volt ínyére, hogy az inflációs hullám elmosta a vásárlóerőt: nem volt helyben, aki vásárolta volna a termékeket, szolgáltatásokat, fizette az adókat. Ár-bér spirál akkor alakul ki, ha a megnövekvő bérek támasztotta nagyobb kereslet újabb hullámban drágításra ösztönzi a termelőket, kereskedőket, szolgáltatókat, ami megint újabb bérigényeket szül, és így tovább, egy ördögi körben.
Az ilyen helyzet mindenkinek rossz: nem a cukor jár körbe, hanem a pofon, és közben minden egyre drágább lesz. Idáig szerencsére nem jutottunk Európában, a béremelések és a visszatérő bizalom nem durván emelte a keresletet, és az inflációt is csak valamelyest pörgette fel. Európa mégis a recesszió szélén tötyörög, mert az elmúlt években, sőt évtizedekben versenyképtelen helyzetbe manőverezte magát a háborúval és az elmaradt fejlesztésekkel.
Nem így Kína. Ám a növekedés egész más okokból náluk is lelassult, a defláció – és Trump beiktatásának – közelsége pedig rosszat sejtet. Miért?
Kína gazdasága a tavalyi harmadik negyedévben 4,6 százalékkal nőtt, miközben a technológiai fejlődés hullámán a vállalatai lassan az európai és az amerikai vetélytársak fejére nőttek.
Ez az eredmény azonban számukra csalódás az elmúlt évtizedek nyaktörő növekedési üteme után. Nem csak politikai értelemben – hiszen ők be szeretnék érni életszínvonalban az átlagban még mindig gazdagabb Nyugatot –, hanem a mindennapi ember szintjén is.
Decemberben
Az üzletek, szolgáltatók még kicsit is alig merik emelni az árakat, mert félnek a kereslet megrendülésétől. A veszély pedig az Európa esetében említett ár-bér spirál fordítottja.
Ha rosszra fordulnak a dolgok, a következők történhetnek:
És az ördögi spirál tovább pörög.
Mindez akkor történik, amikor Amerikában elnökváltás jön, és az új vezető megígérte: hatalmas vámokat vet ki a kínai vámokra. Ha Kína meg is találja a visszavágás útját, egy kereskedelmi háború mindenképpen megrázkódtatásokat jelenthet. Ha eközben kínai áruk akár tömegével nem jutnak el Amerikába, akár Európába vagy máshová irányíthatják át őket, netán a hazai piacra szabadulnak rá, további deflációs nyomást teremtve.
Kína gyenge decemberi árjelentése azt mutatja: a gazdaság alacsony sebességi fokozaton maradt a szeptember óta bejelentett kormányzati támogatás ellenére. Miközben a további ösztönzés részleteinek hiánya újra árt a bizalomnak az év fordulóján, a politikusoknak gyorsan támogató intézkedéseket szükséges tenniük a deflációs veszélyek elhárítására
– kommentálta a helyzetet Eric Zhu, a Bloomberg Economics szakértője.
A kínai fejlemények Európát is érintik. A gyenge kínai kereslet máris megmutatkozott a német ipar szenvedésében, ami Közép-Európa és így Magyarország gazdasági kilábalását is hátráltatja. A kereskedelmi háború pedig fokozhatja a nyomást a kínai vállalatokon, hogy Európában helyezzék el saját áruikat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.