Álomból rémálom - hogyan nem lett csipgyártó nagyhatalom Németország
Németország keleti, gazdasági gondokkal sújtott területein, egy hatalmas, üres mezőn egy pillanatra felcsillant a remény, hogy eljön a gazdasági prosperitás korszaka. Ezen a Drezda melletti telken Olaf Scholz kancellár egy augusztusi forró napon egy ásóval a kezében tette le a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) üzemének alapkövét. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és más fontos emberek is ásót ragadtak az esemény tiszteletére.
Alig egy hónappal később azonban ez a reménykeltő projekt megsemmisítő csapást szenvedett, amikor a rivális Intel egy másik nagyobb projektje, amely Európa legfejlettebb mikrocsipjeit állította volna elő félresiklott. A szintén Németország keleti részén található Magdeburgban megvalósítandó, több mint 30 milliárd eurós beruházás leállításáról szóló döntés után az érdekeltek többször is igyekeztek megnyugtatni a gazdasági szereplőket, hogy a munka nem áll le – nem sokan hisznek ma már ebben.
Scholz személyes ügynek tekintette
A Bloomberg értesülései szerint az a törekvést, hogy Németországot félvezető szuperhatalommá tegyék, Olaf Scholz személyes prioritásként kezelte, személyesen is irányította a tárgyalásokat. Scholz talán még most is reménykedik abban, hogy szívügyeként kezelt projektjéből lesz valami, a realitás azonban sajnos mást mutat. A hárompárti koalíció romokban hever, februárban előrehozott választások lesznek Németországban, amelyen a kancellár valószínűleg hatalmasat fog bukni.
Németország sajnos elvetélni látszó kísérlete, hogy félvezető központként újra feltalálja magát, része annak a világméretű versenynek, amely a jövőbeli technológiák, például a mesterséges intelligencia hajtóerejének megszerzéséért folyik.
Ezek a mikrochipek mindenütt ott vannak – a telefonjainkban, porszívóinkban, hűtőszekrényeinkben és autóinkban
– nyilatkozta Robert Habeck alkancellár hétfőn a Deutschlandfunk rádiónak, ezzel indokolta, hogy Németországnak miért nem szabad feladnia az Intel gigaberuházását. „Az egész gazdaságunk tőlük függ. Az orosz gáztól való függés ehhez képest semmi” – kommentálta a helyzetet a politikus.
Hiába az erőfeszítések, Németország nem lesz csip-nagyhatalom
Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra 20 százalékra növelje piaci részesedését a globális félvezetőgyártásban - ez a cél azonban elérhetetlennek tűnik - sőt, további lemaradásra lehet számítani. A Zvei német ipari lobbicsoport és a Strategy& tanácsadó cég elemzése szerint
- 2024-ben az öreg kontinens részaránya mindössze 8,1 százalék volt,
- csökkent az egy évvel korábbi 12,7 százalékról , és
- további beruházások nélkül 2045-re 5,9 százalékra apad.
A világ ismét elhúzott Európa mellett.
A világ vezető chipgyártói – az Intel, a Samsung és a TSMC – közül egyik sem európai. Európa hiába igyekszik felzárkózni más kormányok támogatásainak túllicitálásában, ennek eddig nem volt túl sok eredménye.
- Kína 142 milliárd dollárt különített el a félvezetők támogatására, míg
- Amerika az inflációcsökkentési törvényben adócsökkentést,
- a CHIPS-törvényben pedig 39 milliárd dolláros támogatást nyújt a szektornak.
Pat Gelsinger akkori vezérigazgató korábban 2024-ben még „hatalmas előrelépésként” emlegette az Intel azon törekvését, hogy a legmodernebb csipeit Németországban készítse el, és ezzel lökést adjon az európai gazdaságnak.
Bár a projekt most kétéves „szünetet” tart, sok iparági bennfentes szerint lényegében az egész úgy ahogy van bedöglött.
Scholz számára az Intel-kudarc csak egy volt a sorban, bár kétségkívül a legfájóbb. A nehéz helyzetben lévő amerikai chipgyártó Wolfspeed és a német autóipari beszállító ZF Friedrichshafen szintén visszavonta bővítési terveit, a GlobalFoundries pedig Drezdából Portugáliába helyezte át a termelés egy részét.
Másnak se sikerült
A Scholz által augusztusban felavatott telephely a TSMC, az Infineon Technologies, az NXP Semiconductors és a Bosch által alkotott ESMC egyelőre még életképesnek bizonyul. Ennyi maradt abból a nagyszabású elképzeléséből, hogy Németország nemzetközi befektetéseket vonzzon, hogy egy csúcstechnológiai klasztert hozzon létre a keleti országrészben munkahelyek ezreit teremtve meg, hogy tompítsa az egykor virágzó ágazatok, például a szénbányászat és az acélipar, sőt az autóipar hanyatlását.
A digitális uralomért folytatott versenyben más európai országok sem teljesítettek jobban.
Az Intel elhalasztotta egy lengyelországi gyár tervét, és az ST Microelectronics és a GlobalFoundries 7,5 milliárd euróra tervezett közös vállalkozása a franciaországi Crolles városában szintén leállt.
Ezekben az országokban azonban messze nem volt akkora a kormányfő felelőssége ezen a téren, mint Németországban, ahol Scholz 10 milliárd eurót dobott be az Intelnek a német adófizetők pénzéből.
A kiszivárgott hírek szerint a német kormány tudott az Intel nehézségeiről, viszont rendszeres kapcsolatban voltak Gelsingerrel, aki még néhány nappal az építkezés leállítása előtt is ragaszkodott ahhoz, hogy minden a tervek szerint halad. A lengyel párbeszéd hasonlóan zajlott Dariusz Standerski digitalizációs miniszterhelyettes szerint.
A vállalat pénzügyi problémáiról szóló információk köztudottak voltak
– mondta egy interjúban. „De amikor ezt felvetettük a munkacsoportokban, rámutattak, hogy ez a beruházás segíthet az Intelnek kilábalni a problémákból”.
Az Intel Lengyelországgal és Németországgal kapcsolatos döntései „a várható piaci keresleten alapultak” – áll a vállalat közleményében. „A kétéves szünet végén értékelni fogjuk ezt a lehetőséget” – közölte az Intel.
Ha a piaci kereslet visszatér a várt szintre, akkor lehetőségünk lesz arra, hogy ezt a keresletet helyben, Európában elégítsük ki
– nesze semmi, fogd meg jól.
Az Intel-botrány megosztotta az iparági bennfenteseket. Egyesek szerint Scholzot nem lehet hibáztatni az Intel gondjaiért és legalább megpróbálta a projektet tető alá hozni. Mások viszont azt kifogásolják, hogy tervében csak a beruházási oldalra koncentrált, arra nem figyelt, hogy ügyfeleket is szerezzen és keresletet hajtson fel az amerikai csipgyártónak. A német gazdasági tárca szóvivője szerint a kabinet továbbra is folyamatos kapcsolatban áll az Intellel, valamint közölte azt is, hogy az ESMC és egy másik németországi Infineon-projekt esetében előrehaladás történt. Részletekkel azonban nem szolgált.
Nem sikerült a német fordulat
Minden csalódottsága ellenére Scholz nem adta fel a reményt, hogy hátralévő rövid hivatali idejében Németországot csipgyártás központjává tegye. A Bloomberg értesülései szerint udvarolnak például a Samsungnak, amely azonban egyelőre nem jelezte érdeklődését az európai gyártás bővítése iránt.
A gazdasági tárca tavaly novemberben új pályázatot indított, amelynek tervezett volumene mintegy 2 milliárd euró. A kormány 10-15 projektet kíván támogatni különböző területeken.
A probléma az, hogy az Intelen kívül nem nagyon van alternatíva.
Valószínűtlen, hogy a nagy ázsiai gyártók, a TSMC vagy a Samsung feladná helyzeti előnyét, és Európában gyártatná le legfejlettebb csipjeit.
Scholz álma tehát inkább rémálommá vált, a német gazdaságban nem sikerült fordulatot végrehajtania. Ez minden bizonnyal tükröződik is majd a februári előrehozott választások eredményében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.