Vámháború: hogyan működik és ki fizeti meg végül?

Donald Trump beváltotta ígéretét és kivetette a vámokat. Igaz, egyelőre Mexikó és Kanada is harmincnapos türelmi időt kapott, hogy ezt követően pedig mi történik majd, egyelőre nem világos. Mégis érdemes megvizsgálni, hogyan nézhet majd ki a gyakorlatban a vámháború.

Vámháború: hogyan működik és ki fizeti meg végül?

A vám az importált árukra kivetett adó. Amikor egy amerikai cég terméket importál, akkor a vállalat vámot fizet az illetéket beszedő amerikai hivatalnak. Például ha egy 10 dollár értékű, Kínában gyártott játékot 20 százalékos sáppal sújtottak, akkor a vállalkozás kénytelen 2 dollárt átutalni az illetékes szervnek.

Sokan úgy gondolják, hogy a megemelt vámok csak a külföldi országokat terhelik. Ez azonban nem igaz, ugyanis a sápot mindig az importáló vállalatoknak kell kiegyenlíteniük, akik ezt a költséget részben vagy teljesen hozzáadják a behozatott termék árához. Vagyis maradva a példánál, az amerikai fogyasztóknak 2 dollárral többet kell fizetniük az említett játékért.

Előfordulhat, hogy a vám olyan magas egy terméknél, hogy már nem éri meg importálni, ezért a vállalat kénytelen új beszállító után nézni. Az amerikai cégek ugyan találnak más, japán vagy helyi partnereket, de ők drágábban tudják legyártani a termékeket. Az amerikai vállalkozásoknak azonban nincs más választásuk, mivel a magas vámot nem tudják megfizetni és ennyit már a vevők sem hajlandóak kicsengetni. A magasabb gyártási költségeket azonban még képesek áthárítani a fogyasztókra.

Az amerikai fogyasztók rövid távon számos termékért fizethetnek többet:

• az okostelefonok, laptopok és más elektronikai cikkek főleg Kínában készülnek, így a távol-keleti országot sújtó illeték növelheti a termékek árát,
• sok autóalkatrész Mexikóból vagy Kanadából származik, ami az autóárak és a javítási költségek emelkedéséhez vezethet,
• a vámháborúban érintett országokból származó gyümölcsökért és zöldségekért.

Miért éri meg a vámháború Amerikának?

A vámok mellett érvelő politikusok és elemzők szerint viszont a vámok védik a helyi munkahelyeket és fellendítik a hazai termelést: a magasabb illeték ugyanis arra kényszeríti a vállalatokat, hogy többet termeljenek az Egyesült Államokban. Sőt, a sápok megvédhetik a nemzetbiztonsági szempontból fontos iparágakat. Nem utolsó szempont az sem, hogy Kína rosszul jár, mivel az exportőrei elveszítik az amerikai piacot, ami a kínai gazdaságot is lassítja.

A kritikusok ellenben a drágulásra hívják fel a figyelmet. Azt is hangsúlyozzák, hogy a védett cégek a verseny nélkül elkényelmesednek és nem hajtanak végre fejlesztéseket. Egy másik fontos szempont, hogy a célba vett ország sem tétlenkedik és szintén vámokat vet ki az amerikai exportra, amit Kanada, Mexikó és Kína jelzett már.

Ebből kifolyólag a kereskedelmi háború lassítja a világgazdaság növekedését. A mexikói, a kanadai és a kínai cégeket is kellemetlenül érinti a piacvesztés, miközben az amerikai exportőrökre kivetett vámok ezekben az országokban is növelhetik az inflációt.

Nem csak Trump vetett ki vámokat

Washington az elmúlt években egyre inkább a protekcionizmus felé mozdult el függetlenül attól, hogy a Fehér Házban republikánus vagy demokrata elnök ül. Az amerikai–kínai kereskedelmi és gazdasági háborút még Donald Trump akkori elnök robbantotta ki 2018-ban, aztán Joe Biden elnöksége alatt tovább eszkalálódott.

a kínai elektromos járművekre, napelemekre és más stratégiai fontosságú árukra kivetett importvámokat tavaly, például a kínai e-autók 102,5 százalékos sápot kaptak.

Érdemes megemlíteni, hogy a Biden alatt elfogadott inflációcsökkentő törvény az Európai Uniónak és távol-keleti országoknak is fájt, mivel a jogszabály az Egyesült Államokban történő termelésre ösztönzi a cégeket, amiben szintén nincs különbség a két párt között. Ugyanis a republikánusok és a demokraták egyaránt igyekeznek fellendíteni az amerikai ipart.