A vámháború és Donald Trump elnök hazai termelést sürgető programja miatt az amerikai ruházati cégek és a kiskereskedelmi láncok és támogatják a gyártás felfuttatását az Egyesült Államokban, de kevés eséllyel. Igen korlátozott ugyanis a kapacitás, a magas bárköltségek mellett további akadályokat jelentenek az alapanyagokra kivetett büntetőtarifák is, így nem várható alapvető változás az ágazatban.
Donald Trump elnök amerikai cégek vezetőinek a múlt héten ismét megígérte, hogy a jelenlegi 21 százalékról 15 százalékra csökkenti a társasági adó kulcsát az Egyesült Államokban termelők számára, és azt is jelezte, hogy tovább sokszorozódhatnak az importvámok.
A ruházati márkák hazatelepülését sürgetik a kiskereskedelmi láncok is, hogy csökkentsék a költségeket, és a gyártók egy része kész is erre,
de a dolog nem megy egyik pillanatról a másikra.
„Hiszek benne, hogy érdemes próbálkozni a hazai ruhagyártás újraélesztésével és befektetni ebbe, de ez időbe telik” – nyilatkozta a Reutersnek Kathleen Talbot, a kaliforniai székhelyű Reformation kiskereskedelmi cég alelnöke.
A Mexikóból származó importra a jelenlegi helyzet szerint április 2-tól érvényes 25 százalékos vámok miatt a kiskereskedők pánikszerűen próbálják átszervezni a beszállítói láncokat, fokozni a hazai beszerzéseket. Ezt tesz a Reformation is, amely nemcsak online forgalmaz, több mint ötven női ruhaboltja az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában. Hat mexikói gyárból szerzi be a ruhákat, amelyek mind elég közel vannak ahhoz, hogy a nyersanyagokat és a késztermékeket a teherautóval Los Angelesbe és vissza szállítsák.
A New York-i székhelyű Ferrara Manufacturing a Ralph Lauren és az amerikai hadsereg számára készít ruházatot, és Joe Ferrara a cég vezérigazgatója is arról számolt be a brit hírügynökségnek, hogy több kiskereskedő is megkereste és azt kérte, hogy teszteljék kisszériás termékek, például gyapjúkabátok és blézerek gyártását.
Steve Lamar, a ruházati és cipőipari gyártók szervezetének (American Apparel & Footwear Association – AAFA) elnöke azonban az erősödő érdeklődés ellenére csak
az amerikai gyártás szerény növekedésére számít.
„Nincs meg a munkaerő, a tudás, az anyagok és az infrastruktúra” a ruházat és a cipők nagyszabású gyártásához, figyelmeztetett.
Az amerikaiak hozzászoktak az olcsó kínai és ázsiai ruházathoz, az AAFA adatai szerint a Egyesült Államokban eladott ruha és cipő 97 százaléka import. Még mindig Kína a fő beszállító, bár a részesedés csökken az elmúlt 15 évben, miközben Vietnámé és Bangladesé nőtt.
Az amerikai ruházati ipar az 1990-es évek óta zsugorodott, mert a márkák és a kiskereskedelmi láncok is olyan országokba vitték át a termelést, ahol alacsonyak a bérköltségek, így tudták ugyanis nyomottan tartani az árakat. Yao Jin, a Miami Egyetem ellátási lánc menedzsmentet oktató docense szerint éppen ezért nagyon kevés munkahely tér majd vissza az ágazatban az Egyesült Államokba, mert annak
az amerikai munkaerőpiac egyszerűen nem versenyképes.
Összehasonlításképpen: Kínában a ruhaipari dolgozók bére régiótól függően havi 161-357 dollárnak megfelelő összeg, az Egyesült Államokban legalább a szövetségi minimum, vagyis óránként 7,25 dollár, de a kisebb gyártóknál meghaladja a 15 dollárt. (Egy dollár 367,2 forint.) További problémát jelent a hazai termelés felfuttatása szempontjából, hogy
minden alapanyagot érintenek a vámok.
Kim Glas, az amerikai textilgyártók ágazati szövetségének elnöke azt ugyan támogatja, hogy Trump további vámokat vessen ki a Kínából származó ruházati termékek behozatalára, a Mexikóra és Kanadára kivetett büntetőtarifák azonban szerinte ártanak az iparágnak, amely arra támaszkodik, hogy az amerikai pamutot és gyapjút, fonalat és szövetet a gyártás különböző fázisaiban a határokon túlra küldjék.
A vámokkal kapcsolatos zűrzavar sem segít. „Hosszú távú biztonságra van szükség ahhoz, hogy az amerikai gyártók növekedni és befektetni tudjanak” – figyelmeztetett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.