A kereskedelmi háborúk valójában politikai háborúk. Donald Trump megdöbbentő, 145 százalékos vámja Kínával szemben nem az amerikai gazdaság újjáélesztését célozza, hanem azt, hogy kínai kollégáját, Hszi Csin-pinget rávegye egy újabb „trumpi” alku színlelt tárgyalására – írja a Financial Times kommentárja.
Ez azonban nem fog megtörténni. Hszi maga is egy politikai egyenlet része, amely nem engedi meg, hogy meghajoljon. Hszit ugyanis ugyanúgy köti a saját politikai szerződése, mint Trumpot az övé. A kínai elnök a Kínai Nemzeti Múzeum lépcsőin hirdette meg azt, amit ma már Kínai Álomként ismerünk:
a kínai nemzet nagy megújulásának megvalósítása a kínai nép legnagyobb álma a modern történelemben.
Ez az álom – amely a jólét és a megújulás kettős célkitűzésére épül – ugyanolyan politikai támpont Kína számára, mint a Make America Great Again, a MAGA Trumpnak. Nem volt véletlen, hogy ezt az üzenetet egy múzeumi kiállítás keretében is megerősítették, amely Kína rendkívüli felemelkedését mutatta be az „alázat évszázada” után. Hszi kijelentése egy olyan nemzeti megújulásról szólt, amelyből nincs visszaút. A modern Kína politikai logikája ebből az ígéretből táplálkozik.
Még ha a Nyugat elutasítja is a kínai megújulás elveit és módszereit, Hszi elkötelezettségét e vízió iránt komolyan kell venni. Ez az elkötelezettség az évek során csak tovább mélyült, és olyan nacionalista hevületet szított, amely jelentős hatással van Kína globális szerepére is. 2021-ben, a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulóján Hszi lényegében működésbe hozta ezt a politikai szerződést, figyelmeztetve:
Soha nem engedjük meg, hogy bármely külföldi hatalom zaklasson, elnyomjon vagy leigázzon minket.
Ezek fényében kell értelmezni Kína legutóbbi ígéretét, miszerint a végsőkig harcol Trump vámjaival szemben. A lépések sorrendje itt különösen fontos: Trump ütött először – még ha az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent megpróbálta is ezt másként beállítani, azt állítva, hogy „a kínai eszkaláció nagy hiba volt”. Kína szemszögéből Trump vámháborúja tökéletesen beleillik abba a „zaklatás, elnyomás és leigázás” narratívába, amelyre Hszi már korábban figyelmeztetett.
Végső soron azonban nem is az a kérdés, hogy kinek van igaza, vagy ki ütött először. A konfliktus két teljesen eltérő politikai gondolkodásmód ütközéséből fakad.
Kínában mélyen gyökerezik a konfucianizmus, amely leegyszerűsítve ebben az esetben annyit jelent, hogy a közösség, a kollektíva fontosabb az egyénnél. Ebből az is következik, hogy a kollektív meggyőződés ereje mindennél erősebb, hiszen évezredek óta ez tartja össze a kínai társadalmat, függetlenül attól, hogy egy császár uralkodik, vagy egy pártelnök.
Az érvelés még egy lépéssel tovább is vihető.
Az Egyesült Államok elnöke indulattal és megfélemlítéssel cselekszik. Kína elnöke viszont stratégiai fegyelemmel.
Hszi, Trumppal ellentétben, nem igényli a nagy színpadot vagy a személyeskedést. Ezt mutatja az is, hogy Kína legutóbbi válaszlépése szinte észrevétlenül jelent meg a Pénzügyminisztérium honlapján.
Ez a kereskedelmi háború az érzelmi kitörések politikáját állítja szembe a higgadt számítással. Trump folyamatosan nyomást gyakorol Kínára, Peking pedig gyorsan válaszol. Kína már jelezte: következő lépése nem feltétlenül újabb vámintézkedés lesz. Így is történt, amikor Peking bejelentette, hogy utasította a kínai légitársaságokat, hogy ne vegyék át a megrendelt Boeing repülőgépeket.
Mint
Kína arzenálja messze nem merült ki a vámokban.
Ez egy olyan lefelé tartó verseny, amelyben senki sem nyerhet
– állapítja meg a brit lap kolumnistája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.