Ezért nem tér vissza a vámok ellenére az alumíniumgyártás az Egyesült Államokba

A Donald Trump elnök által az alumíniumimportra kivetett vámok átalakítják a globális kereskedelmi forgalmat és növelik az amerikai fogyasztók költségeit, de nem érték el az elsődleges célt: az amerikai alumíniumgyártás fellendítését. Éppen ellenkezőleg, az emelkedő költségek, különösen az Egyesült Államokban a globális versenytársakhoz képest egekbe szökő villamosenergia-árak miatt inkább bezárnak, mintsem újraindulnának a kohók.

Március közepén léptek életbe az acél- és alumíniumimportra kivetett 25 százalékos amerikai vámok, és a hatásuk a CNBC összefoglalója szerint jól látható: az amerikai árak azóta 60 százalékkal nőttek, vagyis már nagyrészt tükrözik a tarifaköltségeket, miközben az európaiak több mint 30 százalékkal alacsonyabbak a tavalyinál, ami jelentős eltérés, és közvetlenül az amerikai kereskedelempolitika okozza.

Trond Olaf Christophersen, a világ egyik legnagyobb alumíniumgyártója, a norvégiai székhelyű Hydro pénzügyi igazgatója szerint ezt a költséget végső soron a felhasználók fogják viselni. 

– nyilatkozta a portálnak.

A vámok nem ösztönzik az amerikai alumíniumgyártás felfuttatását

A vámok továbbgyűrűző hatását máris érzi a svéd Thule Group, a Hydro vásárlója, amely többek között tetőtéri csomagtartókat gyárt autókhoz. A cég már bejelentette, hogy 10 százalékkal emeli az árakat annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban gyártja az ott eladott termékek többségét, mivel nőttek az alapanyagköltségek.

A vámháború tehát ténylegesen az árak emelkedéséhez vezet az Egyesült Államokban, nem ösztönzi azonban a hazai olvasztást, az elsődleges alumínium előállításának energiaigényes folyamatát. Iparági források szerint ennek az elsődleges akadálya továbbra is a versenyképes árú, hosszú távú áramellátáshoz való hozzáférés hiánya.

„Az energia jelentős tényező a kohászat teljes termelési költségében – emlékeztetett Ami Shivkar, a Wood Mackenzie alumíniumpiacokért felelős vezető elemzője. – A magas energiaköltségek sújtják az amerikai alumíniumipart, ami leépítésekhez és bezárásokhoz vezet” – tette hozzá.

A kanadai energiaköltség fele az amerikainak

Shivkar elmondta, hogy a kanadai, norvég és közel-keleti alumíniumkohók jellemzően hosszú távú energiaszerződéseket kötnek, vagy saját energiatermelő létesítményeket üzemeltetnek. Az amerikai kohászati kapacitás azonban nagyrészt rövid távú energiaszerződésekre támaszkodik, ami hátrányos helyzetbe hozza a cégeket. 

 (Egy dollár 359,9 forint.)

Az Alcoa 2023 márciusában jelentette be, hogy végleg bezárja a Washington állambeli Italcóban levő kohóját, mert részben „a versenyképes árú energia hiányában” nem tudja hosszú távon versenyképesen üzemeltetni a létesítményt.

Az előző év júniusában a legnagyobb amerikai alumíniumgyártó, a Century Aluminium volt kénytelen ideiglenesen leállítani a Kentucky állambeli Hawesville-ben található hatalmas kohóját – Észak-Amerika legnagyobb katonai felhasználásra alkalmas alumíniumot előállító vállalatát – „az egekbe szökő energiaköltségek közvetlen következményére” hivatkozva.

A Century közölte, hogy a létesítmény működtetéséhez szükséges energiaköltségek „rövid idő alatt több mint háromszorosára emelkedtek a történelmi átlaghoz képest”.

Kihívást jelent a mesterséges intelligencia

Az ágazat fő problémája, hogy az elmúlt években megnőtt a nem ipari források villamos energia iránti kereslete, a mesterséges intelligencia (MI) és az adatközpontok lettek a legnagyobb versenytársak ezen a téren. A technológiai szektor gyorsan felemészti az Egyesült Államokban az új energiatermelési kapacitásokat, 

• a nukleáris, 
• a szél- 
• és a napenergiáét is.

„A technológiai ágazat sokkal inkább megengedheti magának a magas energiaárakat, mint az alumíniumipar” – hangsúlyozta Christophersen, emlékeztetve, hogy az előbbi haszonkulcsa magas, két számjegyű, szemben 

„Olcsó energiára lenne szükségünk ahhoz, hogy olvasztót építhessünk az Egyesült Államokban. A jelenlegi piacon ennek nem látjuk a lehetőségét” – összegezte a helyzetet.