Szorít a cipő: árat emel a Nike, s vele tarthatnak a többiek is

Ha a Nike emeli az árait a vámháborúval okozott többletköltségeinek fedezésére, akkor nyilvánvaló, hogy a többiek is követni fogják a példáját, csak a mérték és az időzítés lehet kérdéses. Ezt egybehangzóan állítják az iparági szakértők azután, hogy szerdán a világ legnagyobb sportszergyártója, az amerikai Nike jelezte áremelési szándékát, nyomást helyezve egyúttal a kiskereskedőire is.

A Nike egyelőre a prémiumszegmensben emel árat, a 150 dollárnál induló kategóriában egy tízdolláros korrekció simán benne van a pakliban. A vékonyabb pénztárcájúakra gondolva a cég nem nyúl a száz dollár alatti cipők és egyéb sportfelszerelések árcéduláihoz. A döntően szintén a távol-keleti országokban olcsón dolgoztató sportszergyártók, így

• az Adidas
• és a Puma

ezzel felhatalmazást és zöld utat kapott, hogy ők is átterhelhessék vásárlóikra a Donald Trump amerikai elnök által az amerikai gazdaság és vállalatok védelmében emelt büntetővámok terhét. Akárhogy is lesz, az ostor a vásárlókon csattan, noha Trump ezt az egyszerű közgazdasági következményt következetesen cáfolja. 

A Nike ragaszkodik a távol-keleti gyártáshoz 

Mint ismert, az elnök általános, 10 százalékos vámot vetett ki minden importra, Kínát pedig magasabb, 30 százalékos vámmal sújtotta, elhátrálva a korábbi, 145 százalékos fenyegetésétől. 

A sportszergyártó társaságok számára az pedig különösen aggasztó, hogy a kulcsfontosságú termelőbázisaikat befogadó Vietnámból érkező árukra 46 százalékos büntetővámot lőcsöl az amerikai elnök a „viszonosság” elvét hangoztatva.

– hangoztatta Robert Krankowski, a UBS sportgazdasággal foglalkozó elemzője. Federico Borin, a Janus Henderson elemzője ehhez csatlakozva arra a történelmi törvényszerűségre hívta fel a figyelmet, mely szerint amikor a vezető márka módosítja az árait, a versenytársak röviddel ezután általában követik.

Mindkét német sportszergyártó vezetője nemrég azt nyilatkozta, hogy nem ők nyitják az áremelési hullámot, megvárják, miként lépnek a riválisok. Sőt, az Adidas vezérigazgatója, Björn Guldén azt mondta, hogy globális cégként a vámok miatt keletkező többletköltségeiket porítani tudják a többi piacon, így mindenhol emelhetnek egy kicsit úgy, hogy még a fájdalomküszöb alatt maradjanak, forgalmuk számottevően ne csökkenjen. Ezt pedig alapvetően a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. 

Az Adidas frissített és kedvezően fogadott termékpalettájának köszönhetően jó helyzetben van, Simon Jaeger, a kölni Flossbach von Storch portfóliómenedzsere szerint a divatos vintage lábbeliknek, például a 100 dolláros Samba és a 120 dolláros Gazelle cipőknek hála megnőtt az Adidas amerikai forgalma, így különösebb megrázkódtatások nélkül feljebb srófolhatja az árait – írja a Reuters.

Jaeger a Nike áremelési potenciálját jóval szerényebbnek látja, a helyi piacon épp leszálló ágban lévő Pumáét pedig még inkább, ám őt leginkább az amerikai fogyasztók költekezési szokásaiban látható törés aggasztja.

– állapította meg Simon Jaeger. Ebben a bizonytalan helyzetben a sportszergyártóknak és a kereskedőknek figyelniük kell a raktárkészletük alakulására, elkerülendő, hogy masszív leárazásokra kényszerüljenek, rontva a profittermelő képességüket. 
Robert Krankowski szerint a három nagy közül a Puma helyzete tűnik a legingatagabbnak, eladásai csökkennek, így szűkebb mozgástere mutatkozik az áremelésekre. 

Példaként a Puma Forma–1-es ihletésű Speedcat cipőjét említette, amelyből 4-6 millió párat szeretnének eladni az idén, ám a kereslet lanyhulása nem engedi meg, hogy drágábban adják az amúgy is már 100 dollárba kerülő lábbeliket. Nem a Puma diktálja a tempót az amerikai piacon, ezzel Krankowski szerint a cégvezetésnek is illik tisztában lennie.

Vannak, akiknek indokolniuk sem kell az áremelést

A szűkebb vásárlói rétegeket megcélzó sportcipőgyártók szabadabban dönthetnek az áraikról. A szuperkényelmes futócipőket gyártó On például júliustól emeli az árait. A 130 dollár feletti árkategóriában utazó cég ezt véletlenül sem a vámok költségnövelő hatásával indokolja, hanem azzal a törekvésével, hogy a „legprémiumabb” globális sportruházati márkává váljon. 

Persze ezt a szöveget van, aki beveszi, és van, aki nem.