Egyre lomhább a gazdaság körforgása – más baj is fenyeget, ha későn ébredünk

Hiába nő lépésről lépésre a gazdaságban a másodlagos anyagok felhasználása, annál sokkal nagyobb ütemben bővül az elsődleges, a „szűz” anyagok igénybevétele, azaz nőtt az összesített anyagfelhasználás. Emiatt az idén lejtőre került az anyagában történő újrahasznosítás amúgy sem túl magas globális aránya: a 2024-es 7,2 százalékos adatot az idén csak 6,9 százalékos követte a Circularity Gap Report 2025 szerint.

„Rendszerszintű változásra, együttműködésre és következetes vállalati cselekvésre van szükség a körforgásos gazdasági átmenet érdekében” – emelte ki a visszalépés okairól, az emiatti veszélyekről, illetve a területen elért eredményekről és kihívásokról rendezett konferencián ifj. Chikán Attila, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnöke. Érvelése szerint ugyanis (a hivatkozott jelentésből idézve) a növekvő anyafelhasználás felelős

• az éghajlatra gyakorolt káros hatások 60 százalékáért,
• a biodiverzitás és a földhasználathoz kapcsolódó vízstressz több mint 90 százalékáért,
• valamint az egészségre káros szálló por szennyezés körülbelül 40 százalékáért.

A jelentés szerint az elmúlt ötven évben a világ szűzanyag-felhasználása több mint a háromszorosára nőtt. Jelenleg 100 milliárd tonnánál tart, és semmi jele az ütem mérséklődésének. A mennyiség 2060-ra további 60 százalékkal emelkedhet. A növekvő anyagfelhasználás felelős az éghajlatra gyakorolt káros hatások több, mint feléért – a körforgásos gazdaságra való átállás elkerülhetetlen.

Hosszabb termékciklusokra van szükség

A dokumentum lineáris modellnek nevezi azt a folyamatot, amelyet nagy volumenű kitermelés, rövid életciklusok és magas szintű hulladékképződés jellemeznek. Ezek együtt akadályozzák a gazdaság fenntartható működését. Bár az anyagfelhasználás hatékonysága javul és vannak eredmények a műszaki fejlesztések terén is, ezek önmagukban nem képesek ellensúlyozni a növekvő anyagigényt. 

ezért a megelőzés, az új üzleti modellek, az anyagkiváltás, a hosszabb termékéletciklusok és a rendszerszintű együttműködés nélkülözhetetlenek. Mint az esemény kiemelt előadója, Jacqueline Cramer, az Utrecht University professzora előadásában fogalmazott, a körforgásos gazdaságra való átállást egyetlen vállalat, kormány vagy állampolgár sem képes egyedül véghez vinni. Ehhez együtt kell működniük a terméklánc partnereinek vagy a regionális szereplőknek. A független közvetítők, az úgynevezett brókerek segíthetnek az érintettek összehangolásában és a folyamat felgyorsításában.

Willem van Ee, a Holland Királyság nagykövete, egyben a rendezvény másik házigazdája úgy nyilatkozott a BCSDH összefoglalója szerint, hogy „Hollandiában azt mondjuk: nem tudjuk irányítani a szelet, de be tudjuk állítani a vitorlákat”.

Fontos az anyagfelhasználás, de vannak más szempontok is

A kisebb anyagfelhasználáshoz vezető fontos út a már igénybe vett anyagok minél hosszabb időn keresztüli használata, mert így azok később válnak hulladékká, és később kell azokat pótolni is. Az Európai Unió mutatói e téren jók: egy járművet itt átlagosan 21 évig használnak, ez a leghosszabb idő a jelentésben szereplő kategóriákon belül. Igaz, ez az adat más megfontolásból már kevésbé kedvező, például a károsanyag-kibocsátás szempontjából, de aggodalomra adhat okot az idősebb járművek állapota, biztonságossága is. A globális átlag 17 év.

Szintén az EU vezet – 87 évvel – abból a szempontból, hogy hány éven át használnak egy lakóépületet. Ám ismét gondolhatunk arra is, hogy a 87 éves átlag bőven takarhat rosszabb szigetelésű és rosszabb állapotú épületek is. A globális átlag 54 év. A használati cikkek 8,3 éves uniós élettartama azonban elmarad a globális 9 évtől, ezt a listát Afrika vezeti 10,5 évvel.

A magyarországi körforgásos anyagfelhasználási arány 2023-ban 5,9 százalék volt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint, ez a legfrissebb hazai adat. A szám éves összevetésben javulást takart, de messze elmaradt a 11 százalékos uniós átlagtól. Abban az évben Hollandia, Olaszország és Málta mutatója volt a legkedvezőbb, mintegy 20–31 százalékos, és Romániáé a legrosszabb, 1,3 százalékos.