Brüsszelnek kevés jogi eszköze van az orosz gázimport megszüntetésére

Az Európai Unió kedden hozza nyilvánosságra a menetrendet az orosz gázimport fokozatos megszüntetéséről, de elemzők szerint nehéz lesz felmondani a meglévő hosszú távú szerződéseket, ha sikerül tető alá hozni az orosz–ukrán békemegállapodást, ami megnyithatja az utat a szankciók enyhítése előtt.

Brüsszel keresi a törvényes lehetőségeket arra, hogy a cégek felmondhassák ezeket a hosszú távú szerződéseket anélkül, hogy súlyos pénzbüntetéseket kelljen fizetniük. Korábban kiszivárgott értesülések szerint az Európai Bizottság többek között vis maior deklarálását fontolgatja. Olyan intézkedéseket is számba vesznek, amelyek 

Jogászok és elemzők szerint azonban kétséges, hogy a vis maior működne, mivel az EU évekkel ezelőtt, már Oroszország 2022-es ukrajnai invázióját követően ígéretet tett arra, hogy 2027-ig megszünteti az orosz gázimportot.

Az EU-ban felhasznált gáznak még mindig a 19 százaléka érkezik Oroszországból a Török Áramlat vezetéken keresztül, illetve cseppfolyósított gáz (LNG) formájában.

A vis maior nem érv az orosz gázimport megszüntetésére

Agnieszka Ason, LNG-szerződésekre szakosodott független energetikai jogász, az Oxford Institute for Energy Studies vezető kutatója szerint a vis maior kimondásához a szállítónak meg kell szegnie a szerződést, például azzal, hogy nem szállítja le a vállalt mennyiséget. Ez azonban nem történt meg, az orosz szállításokban a háború ellenére nincsenek fennakadások, a kapcsolat jól működik.

– nyilatkozta a Reutersnek.

Jogi szakértők szerint az import szankcionálása a leghatékonyabb intézkedés az orosz gáz fokozatos kivonására. Ehhez azonban mind a 27 uniós ország egyhangú jóváhagyása szükséges, de Szlovákia és Magyarország változatlanul igyekszik szoros politikai és üzleti kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal.

Óriási pénzek forognak kockán

Az ukrajnai háború kitörése óta a Gazprom és az európai vállalatok pereket és viszontkereseteket indítottak a megszegett gázszerződések és elmaradt kifizetések miatt. A brit hírügynökség számításai szerint bírósági dokumentumok alapján ezek a perek mintegy 18,5 milliárd euróról szólnak. (Egy euró 404,5 forint.)

Bár a megállapodások titkosak és nem teljesen egyformák, azt előírják, hogy a gázszállítást visszautasító vevőknek a szerződéses mennyiség 95 százalékát ki kell fizetniük a Gazpromnak.

David Haverbeke, a Fieldfisher ügyvédi iroda partnere szerint az EU-nak és az érintett vállalatoknak inkább azzal érdemes érvelniük, hogy a 2022 óta megváltozott körülmények – például az orosz gázvásárlás kockázatai más szállítókhoz képest – okot adnak arra, hogy újratárgyalják és esetleg felmondják a szerződéseket.

„Megpróbálnék a 2023 óta elfogadott uniós szabályozásra támaszkodni, és az annak alapján kialakult nehéz helyzetre hivatkozni” – mondta. Kérdéses azonban, hogy az uniós szabályozás változását mennyire lehet a Gazprom hibájának felróni a jogi érvelésben.

Egy másik, életképesebbnek tűnő lehetőség Haverbeke szerint az lenne, ha a vállalatokat arra kényszerítenék, hogy 

és maximális kvótát állapítanának meg a megvásárolható mennyiségekre.

Az LNG-importban nagyobb az amerikai függés, mint az orosz volt

Az Európai Tanács adatai szerint 2021-ben a tagállamokban felhasznált gáz 40 százaléka érkezett vezetéken Oroszországból; tavaly már csak a 11 százaléka. 2024-ben Norvégia (33 százalék) és az Egyesült Államok (16,5 százalék) lett a legnagyobb beszállító, amelyeket 

• Algéria (14,4 százalék), 
• valamint Katar és Azerbajdzsán (4,3-4,3 százalék) követ.

Az EU tavaly több mint százmilliárd köbméter LNG-t importált, a legtöbbet, 

Az amerikai import több mint a duplájára nőtt 2021 óta, és az EU még többet akar vásárolni belőle, hogy elkerülje a vámháborút.

A legnagyobb LNG-importőrök: Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Belgium.