A dollárgyengülés devizakereskedőt csinált az alapkezelőkből

Donald Trump az elnökválasztási kampányban a gyengébb dollár mellett kampányolt, azzal érvelve, hogy a dollárgyengülés lehet a kulcs az amerikai ipar és feldogozóipar exportversenyképességének helyreállításához.

Kevesen gondolták, hogy lehetséges lenne leértékelni a világ legfontosabb devizáját, tekintettel az Egyesült Államok hosszú távú dominanciájára a globális gazdaságban és piacokon. És mégis, a globális kereskedelem átalakítását célzó intézkedések, a radikális vámemelés, illetve az ezzel kapcsolatos amerikai stratégia elbizonytalanította a befektetőket, a dollár árfolyama a főbb kereskedelmi partnerek devizáiból összeállított, a forgalommal súlyozott kosárral szemben az idén csaknem 10 százalékkal süllyedt.

Hogy ez valóban segít-e az amerikai ipar támogatásában, az hosszú távon dől el. A washingtoni stratégiával azt viszont sikerült elérni, hogy a világ összes alapkezelője kénytelen legyen devizakereskedővé válni – akár tetszik nekik ez, akár nem. Sok részvénybefektető évek óta alig gondolt a devizakockázatra.  

Ez teljesen érthető, hiszen a 2010 és 2024 közötti időszakában az amerikai befektetők túlnyomórészt otthon tartották a pénzüket. A nagy technológiai hullám hátán szédítő magasságokba jutottak a tőzsdeindexek, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag semmi esélye nem volt egy váratlan devizapiaci turbulenciának. Jim Caron, a Morgan Stanley Investment Management munkatársa a Financial Timesnak elmondta, hogy ügyfelei portfóliójának akár 3 százaléka is lehet nem amerikai eszközökben — ezt az arányt ő most növelésre javasolja.

Az S&P 500 helyreállt – dollárban, no de euróban?

Nehéz pontosan meghatározni, hogy a nem amerikai befektetők milyen mértékben védték ki a dollár gyengülésének kockázatát az elmúlt években. Nyilván minden portfólió más, de a fedezési arányok alacsonynak tűnnek. A BNP Paribas például azt találta, hogy a holland és a dán nyugdíjalapok által tartott dolláreszközök fedezési aránya történelmi mélypontra vagy annak közelébe süllyedt. A bank szerint 

A 2025-ös piaci mozgások már most sokak figyelmét ráirányították erre. Az amerikai részvények helyreálltak az áprilisi vámtarifasokk után, 

• az S&P 500 index már pozitívba fordult az év során. De ez dollárban értendő. 
• Euróban számolva az index még mindig több mint 7 százalékkal le van maradva az év eleje óta, mivel a dollár esik 
• részben a várható amerikai gazdasági gyengeség miatt, 
• részben pedig a vámháború kiszámíthatatlan következményei révén. 

Megingott kissé a dollár tartalékdeviza szerepe. 

Közben az európai részvények nagyon jól teljesítenek, részben a német kormány új költekezési terveinek és a támogató jegybanki politikának köszönhetően. Dollárban számolva pedig még jobban fest a kép, ami lehetővé teszi a bátor, külföldre nyitó dolláralapú befektetők számára a hozamok növelését. 

Egyre nagyobb kockázat a dollárgyengülés

Napjainkban az amerikai intézményi befektetők egyik legfontosabb kérdése az, hogy miként kezeljék a zöldhasú potenciális további gyengülésének kockázatát. Minden befektető tisztában van azzal, hogy az általa vásárolt eszközök értéke emelkedhet, de eshet is – ez tőkepiaci alapvetés. A kanadai RBC elemzése szerint azonban a devizaspecifikus kockázat egyre nagyobb súllyal szerepel a portfóliók teljes kockázatában, különösen Európában, Ausztráliában és Kanadában. Ennek hátterében nagy részben a dollár gyengülése áll. Az euróalapú befektetők esetében a devizakockázat már a teljes kockázat közel egyharmadát teszi ki, jóval többet, mint az amerikai befektetők esetében.

A befektetők reakciója attól is függ, hogy hol élnek. A nagyobb, aktívabban kereskedett devizák esetében például az árfolyamkockázat fedezése könnyebb és olcsóbb.