Történelmi csúcs közelében az iráni olajexport, bőven lesz miből finanszírozni az atomprogram folytatását

Folyamatosan tart a vita arról, hogy mekkora kárt okoztak az amerikai és izraeli csapások az iráni nukleáris programban. Egy dolog azonban világosan látszik: az ország virágzó energiaszektora – a rezsim pénzügyi aranybányája – sértetlenül megúszta a támadásokat, az iráni olaj akadálytalanul áramlik a világpiacra.

A számok magukért beszélnek. Nemrég közzétett adatok szerint Irán olajkitermelése 2024-ben 46 éves csúcsot ért el. Sőt, a 2025 első hat hónapjára rendelkezésre álló összes információ arra utal, hogy az idei évben a termelés tovább növekedhet. Washington kommunikációja szerint szilárdak az Irán elleni olajszankciók. Valójában azonban nagyon úgy néz ki, hogy ezek csak papíron léteznek – írja a Bloomberg elemzése. 

Történelmi csúcs közelében az iráni olajexport

Ha olajról van szó, Trumpnak sokkal kevesebb mozgástere van, mint amennyit sugall. És Teherán ezt pontosan tudja. Irán az elmúlt évtizedekben sikeresen játszotta ki az olajszankciókat, pontosan tudva, hogy Washington számára az alacsony olajárak és a mérsékelt infláció abszolút prioritásnak számít. 

Mindezek eredményeképpen az iráni Iszlám Köztársaság több petrodollárt keres, mint ahogy azt sokan elképzelni merték. Az FGE Energy tanácsadó cég adatai szerint 

Szankciótörténelem

• Az iráni olajipar 1979 novembere óta ki van téve időszakos amerikai szankcióknak, amikor Jimmy Carter válaszként a 444 napos túszválságra bevezette az első korlátozásokat. 
• Ezeket 1981-ben enyhítették az algíri megállapodások után – melyek a túszok szabadon bocsátásához vezettek –, de 
• Ronald Reagan 1987-ben újra bevezette őket. 
• A szankciók 1996-ban tovább erősödtek, amikor Bill Clinton aláírta az Irán–Líbia Szankciós Törvényt, majd 
• 2010-től kezdve Barack Obama alatt újabb intézkedések sora következett.

Ennek ellenére Washington gyakran jelezte, hogy számára az alacsony olajárak fontosabbak. Például az amerikai pénzügyminisztérium 1991-ben engedélyezte egy ismert amerikai olajkereskedőnek, Oscar Wyattnek, hogy iráni olajat vásároljon, miután Irak lerohanta Kuvaitot. (Akkoriban Szaddám Huszeint nagyobb fenyegetésnek tartották, mint Ali Hamenei ajatollahot.)

Teheránnak nem csak a nyersolaj a fontos

Az amerikai hintapolitika közepette az iráni olajipar hatalmas fejlődésen ment keresztül. Bár nyilván a nyersolaj kitermelése áll a prioritási lista élén, az elmúlt tíz évben Teherán olyan ágazatokra helyezte a hangsúlyt, amelyeket Washington korábban alig, vagy egyáltalán nem vett figyelembe: a kondenzátumok és a földgázfolyadékok, mint például az etán, bután és propán termelésére. Ezeket az NGL-nek (natural gas liquids) nevezett termékeket a földgáztól leválasztva, külön termékként értékesítik, számos ipari és háztartási felhasználásuk van. 

• Az etán például a műanyagok (polietilén) gyártásának egyik fontos alapanyaga, 
• a propánt fűtésre, főzésre, ipari energiára használják (palackos gáz). 
• A bután aeroszolokban, illetve benzinadalékként is használják.

Az adatot múlt hónapban tette közzé az Egyesült Királyság Energetikai Intézete éves Statistical Review of World Energy című kiadványában, amelyet megbízható iparági forrásnak tekintenek. Irán utoljára 1978-ban – az iszlám forradalom előtti évben, amikor még Mohammad Reza Pahlavi sah uralkodott – termelt napi 5 millió hordónál többet.

A Forradalmi Gárda is beszállt

A kondenzátum- és földgázfolyadék (NGL) külföldi segítség nélküli kiaknázása nem volt egyszerű. Amikor a szankciók elzárták az európai és ázsiai cégek útját, az Iszlám Forradalmi Gárda – egy erős katonai szervezet, amely helyi cégek széles hálózatát irányítja – lépett a helyükbe. Az elmúlt évtizedben a gárda által vezetett Hatam-al Anbija építőipari konglomerátum kulcsfontosságú létesítményeket hozott létre, amelyek lehetővé tették a kondenzátumok és NGL-ek feldolgozását hasznos termékekké.

A tét bejött. 

– közölte áprilisban az iráni olajügyi minisztérium. 

• A propán 3,6 milliárd dolláros bevételt hozott tavaly, 
• a bután pedig további 2,2 milliárdot. 

„Az NGL-termelésbe való beruházás nem csupán gazdasági lehetőség, hanem stratégiai szükségszerűség a devizabevételek növeléséhez” – tették hozzá.

Biden szemet hunyt az iráni olaj exportja felett

Miután Teherán szinte észrevétlenül biztosított magának egy új és bővülő olajáramot Washington orra előtt, a nyersolajexport biztonságára összpontosított. Peking olyan ellátási láncot épített ki, amely nagyrészt ellenáll a szankcióknak – beleértve saját olajtankereket, hajóról hajóra történő átrakodásokat, valamint a dollárrendszeren kívül működő cégek használatát.

Az is segített, hogy 

A Fehér Ház – miközben Oroszországot energiaszankciókkal sújtotta és közben az olajárak leszorítására törekedett – arra a következtetésre jutott, hogy Moszkva megbüntetése a 2022-es ukrajnai invázió miatt csak úgy érhető el, ha elnézően kezeli a kínai–iráni olajkereskedelmet. Ma Kína vásárolja meg Irán olajexportjának 90 százalékát. 

Az Izrael és Irán közötti 12 napos háború – amelybe később az Egyesült Államok is bekapcsolódott – nem változtatott érdemben az Iszlám Köztársaság olajiparának helyzetén. Az izraeli légicsapások csak néhány iráni olajipari létesítményt rongáltak meg, amelyeket gyorsan helyreállítottak. A Fehér Ház csendben közbelépett, hogy a háború ne terjedjen át az energiaszektorra. Ez Teherán számára különösen jól jön majd az újjáépítés során – bőven lesz miből finanszírozni az atomprogramot.