Addig bírta az EU–Kína-béke, amíg a csúcs: Hszi és Von der Leyen máris tüzelnek egymásra, és Ukrajna sem maradt ki

Előrelátóan két napról egy napra rövidítették a jubileumi Európai Unió–Kína-csúcstalálkozót, amelyet a diplomáciai kapcsolatok ötven éve történt felvételének évfordulójára időzítettek. A békesség aztán egy napig sem tartott. Annyi várható volt, hogy – miközben a vámháborúban Brüsszel kétfelé tüzel: Peking és Washington felé – sok mindenben ezen a találkozón nem fognak tudni megegyezni a csúcsvezetők. Legfeljebb abban lehetett bízni, hogy nem vesznek össze. Nem ez történt: mutatjuk, milyen lépcsőkben sikerült órák alatt a pekingi virtuális teázgatást virtuális ágyútűzre cserélni.

Kína–EU-csúcs, első fázis: a közös nyilatkozat, amely máris beszűkítette a témát

Közép-Európában alig múlt 11 óra, Pekingben délután 5, amikor Brüsszelben közzétették Hszi Csin-ping kínai államfő, az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa és az Európai Bizottság feje, Ursula von der Leyen csúcstalálkozójának közös nyilatkozatát. 

Két dolog azonnal gyanút kelthetett:

1. A dokumentum címe Közös EU–Kína-sajtónyilatkozat a klímáról” – azaz eleve, már az első mondattól leszűkítették a „közös” témát, miközben a világ második és harmadik legnagyobb gazdasági tömbje közt számos elsimítandó ügy merült fel.
2. A kínai hivatalos orgánumok hallgattak a dokumentumról, amely úgy fogalmaz: „A zöld a Kína és az EU közötti együttműködés meghatározó színe.” (Holott Brüsszel már jóval Donald Trump vámvilágháborújának idei kirobbanása előtt vámot vetett ki a kínai autókra, amelyeknek az előrenyomulása Európában mégis megállíthatatlannak látszik).

A közlemény meglehetősen semmitmondó volt, a kínai kommunista párt ellenőrizte angol nyelvű Global Times pedig a találkozó szintjéhez mérten szokatlanul rövid vezető cikkben azt idézte Hszitől, hogy a Kína és az EU közti egyeztetés a világ stabilitását szolgálja. Szintén szokatlan módon nem erről szólt a szerkesztőségi vezércikk, hanem arról, hogy India öt év után először elkezdett turistavízumokat kibocsátani a másfél milliárd kínai számára.

Ekkor még lehetett arra gondolni, hogy ha javítani nem is sikerült semmit, de Von der Leyen legalább annyit vihet haza, hogy össze nem vesztek az ünnepen, így készülve rá a sorsdöntő vámtárgyalásokra az Egyesült Államokkal.

Kína–EU-csúcs, második fázis: a Global Times lecserélte vezető anyagát – eddig tartott a vállveregetés

„Valaki” szólt a Global Times szerkesztőségének, hogy ez a vezércikk nem lesz jó, vagy eleve ez volt a terv, de mire elkészült saját anyagunk a csúcsról, az anyagot lecserélték. Nem hosszabbra, hanem egy olyan ugyanolyan rövidre, amelyben Hszi a békülékeny sablonok helyett végig nyíltan bírálja az Európai Uniót.

Már eleve azzal kezdődik, hogy Kínának és az EU-nak az együttműködés és a nyíltság talaján kell kezelnie véleménykülönbségeiket. Majd utal arra, hogy az európaiak által sűrűn felemelgetett kínai „függőség” valójában együttműködés, és figyelmezteti Brüsszelt: az elszigetelődés útján jár.

„A történelem és a valóság is azt mutatja, hogy a kölcsönös függőség nem jelent kockázatot, és az egybeeső érdekek nem jelentenek fenyegetést” – mutatott rá Hszi a lap szerint, hozzátéve, hogy a versenyképesség növelését nem falak vagy akadályok építésére kell alapozni, mivel az elszakadás és az ellátási láncok megszakítása csak önelszigeteléshez vezet.

A „függőség csökkentése” nem vezethet a Kína és az EU közötti együttműködés csökkentéséhez – mondta a kínai elnök, és hangsúlyozta: Kína magas színvonalú fejlődése és nyitottsága új lehetőségeket és potenciált kínál a Kína–EU-együttműködés számára, és a feleknek meg kell erősíteniük zöld- és digitális partnerségüket és segíteni a kölcsönös beruházásokat.

Kína–EU-csúcs, harmadik fázis: Von der Leyen most sem tudta kihagyni Ukrajnát és Oroszországot

Időrendben a Global Times cikkcseréjét követte, de minden bizonnyal nem erre reagált Von der Leyen és Costa közleménye a csúcsról, amely – miközben az „őszinte, megbecsülő és nyílt párbeszéd iránti elkötelezettséget” hangsúlyozza – nem egyéb, mint az ellenkezője annak, amit Hszi mondott, a legelején leszögezve:

Amit ezután az uniós politikusok kifejtenek, abból biztosra vehető, hogy ha az Egyesült Államokkal sikerül is megegyezni a vámokról a Washington szabta augusztus 1-jei határidőig, Kínával biztosan folytatódik a vámháború.

„Ma az EU Kína teljes exportjának figyelemre méltó 14,5 százalékát teszi ki. Ugyanakkor Kína csupán exportunk 8 százalékát képviseli. Ezek a számok jól mutatják kapcsolatunk nagyságrendjét. Ugyanakkor egyre növekvő egyensúlytalanságra is rámutatnak. Ennek fő oka a kereskedelmi torzulások és a piaci hozzáférést akadályozó korlátok számának növekedése – fogalmaz a közlemény. – Az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya az elmúlt évtizedben megduplázódott, és meghaladta a 300 milliárd eurót. Egyértelmű fordulóponthoz érkeztünk. Ahogy a kínai vezetésnek is elmondtuk: ahhoz, hogy a kereskedelem továbbra is kölcsönösen előnyös maradjon, kiegyensúlyozottabbá kell válnia” – folytatja.

Von der Leyenék ezt ecsetelgetik, majd eljutnak a tetőpontig: a találkozón felvetették azt a „kritikus ügyet” is, hogy Kína támogatja Oroszország agressziós háborúját Ukrajna ellen.

– jutnak el a konklúzióhoz.

Hogy ez nem a vörös farok, hanem a fő üzenet, azt az idézett mondat is leszögezi, de az Európai Bizottság korábbi megnyilvánulásaiból is tudjuk. Az Európai Unió hétéves költségvetése tervezetének szövegében, amit a múlt héten tett közzé az Európai Bizottság, Ukrajna neve 46-szor szerepel. Németországé egyszer.

Hogy „esik le” mindez Pekingben, megtudhatjuk a következő hetekben-hónapokban. Hogy Washingtonban hogy, azt akár már sokkal hamarabb.