Uniós költségvetés: teljes az egységfront Ursula von der Leyen vállalati adóztatási ötletével szemben - mindenki utálja

Az Európai Bizottság azon terve, hogy adót vessen ki a középvállalatokra, valószínűleg sosem fog megvalósulni. Az uniós költségvetés tervezetében szereplő javaslatot a vállalatok és a politikusok is gyűlölik.

A tervet, amelyhez az európai kormányok és az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges, már most sorra utasítják el az érintettek. Az adó – amelyet Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke szerdán jelentett be az EU következő hosszú távú költségvetésének részeként – évi 6,8 milliárd eurót hozna. Az ötlet lényege, hogy ez új bevételi forrásként szolgálna az uniós programok finanszírozására és a Covid-időszakban felvett hitelek visszafizetésére.

Németország és Hollandia elsőként utasította el az adó ötletét

Ám alig száradt meg a tinta a javaslaton, Németország és Hollandia máris végzetes csapást mért rá. 

– mondta Friedrich Merz egy közös sajtótájékoztatón Keir Starmer brit miniszterelnökkel Londonban. „Nem fogjuk ezt megtenni.” A helyzet pikáns, hiszen Merz és von der Leyen egyaránt a német kereszténydemokrata párt, a CDU tagja. A  holland kormány szóvivője a Politico című lapnak elmondta:  „Hollandia számára ez nem képezi vita tárgyát, az EU-nak inkább csökkentenie kellene a költségvetését, nem növelnie”.

Az Európai Parlament képviselői – akiknek szintén jóvá kellene hagyniuk a tervet – sem lelkesednek. Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) képviselője és a költségvetési bizottság alelnöke szerint 

„Pontosan ezek azok a cégek, amelyeket jelentős versenyképességi alappal támogatunk – az innováció ösztönzésére, a termelékenység növelésére és az EU globális befektetési központként való megerősítésére” – tette hozzá. Ez a vélemény különösen fontos, hiszen az EPP a legnagyobb párt az Európai Parlamentben, és a brüsszeli politikai gépezet legerősebb csoportja. Az Európai Bizottság tagjai között is dominálnak, és Von der Leyen is az EPP tagja.

Mégis mi lenne ez az adó? 

A javasolt adó azokra a vállalatokra vonatkozna, amelyek bevétele meghaladja a 100 millió eurót – és meglehetősen abszurd módon akkor is fizetniük kellene, ha nincs nyereségük. A 100 milliós árbevételi küszöb nem is tűnik olyan nagynak – egyes nagybankok ennek több mint az 500-szorosát is elérik évente. 

• Az adó egy átalányösszeg lenne, nem a nyereség százaléka. 
• Azok a cégek, amelyek nettó árbevétele 100 és 250 millió euró között van, évi 100 ezer eurót fizetnének, 
• a 750 millió eurót meghaladó árbevételű vállalatok esetében az összeg maximum 750 ezer euró lenne 

– derül ki a bizottság által közzétett szövegből.

Az egész úgy, ahogy van, nonszensz, hiszen azt jelenti, hogy egy 750 millió eurós bevételű cégnek ugyanannyit kellene fizetnie, mint mondjuk egy 75 milliárdos árbevételű óriáscégnek. A tervezett adóból évi 6,8 milliárd euró bevétel származna, amely jelentős része lenne annak a közel 60 milliárd eurónak, amit az EU 2028-tól közvetlen adóbevételként kíván beszedni.

Alessandro Ciriani, Giorgia Meloni korábbi minisztere, jelenleg az olasz Fratelli d’Italia párt EP-képviselője szerint a javaslat „ellentmond a Parlament többségi akaratának”. 

– mondta.

Felháborodtak a vállalkozások az uniós költségvetés egyik legabszurdabb ötletén

• Markus J. Beyrer, az európai üzleti lobbi BusinessEurope főigazgatója „teljesen kontraproduktívnak” nevezte a javaslatot, 
• Stefan Pan, az olasz Confindustria alelnöke szerint a 100 millió eurós határ „megakaszthatja az innovatív vállalatok növekedését”. 
• Tanja Gönner, a Német Ipari Szövetség (BDI) főigazgatója arra szólította fel Berlint, hogy határozottan utasítsa el a javaslatot, mondván, az „ellentétes az EU stratégiai céljaival”.

Az egyik gond, hogy különböző nyereséghányaddal működő ágazatokat sújtana azonos módon. Egy másik probléma, hogy az adó regresszív: az eltérő pénzügyi helyzetű cégeket ugyanazzal az összeggel terhelné. „Ez nem helyes, egyszerűen nem igazságos” – mondta Darvas. „Valószínűleg ez a lehető legrosszabb opció.”

Berlinen ez biztos nem fog átmenni

Sokan azt is kifogásolják, hogy az adó szembemegy az ipari versenyképesség céljával. Von der Leyen második mandátumának fő üzenete a „versenyképesség”, így a vállalati adó politikailag nehezen eladható – különösen Berlinben. Németország kétévnyi recesszió után a gazdasági stagnálással küzd. A válság miatt a kormány kénytelen teljesen újragondolni fiskális stratégiáját – miközben kereskedelmi háborút vív az Egyesült Államokkal, ami veszélyezteti az exportorientált gazdasági modellt. 

Von der Leyen javaslata mögött persze van logika, az más kérdés, hogy teljesen kifacsart. Brüsszel érvelése szerint az európai és a külföldi vállalatok egyaránt profitálnak abból, hogy az egységes piac részei lehetnek – ahogy Fabien Keller francia képviselő (a liberális Renew csoportból) fogalmazott: „ez közvetlenül kapcsolódik egy uniós közjóhoz: az egységes piachoz. Az EU nélkül nem lenne zökkenőmentes kereskedelem a világ legnagyobb egységes piacán.” Ebből azonban messze nem következik, hogy az EU egységes piaci által kínált előnyöket egy mindenkit egyformán sújtó átalányadóval kellene a visszájára fordítani – különösen akkor, amikor égető szükség lenne a vállalatok ösztönzésére és támogatására.