Uniós költségvetés: alakul Von der Leyen hatalmas kudarca, vérre menő viták jönnek
Európa a teljes körű kereskedelmi háború szélére sodródott az Egyesült Államokkal. Ebben a helyzetben indul a következő uniós költségvetés vitája. Az EU 27 biztosa szerdán összeül, hogy megoldást találjanak Brüsszel egyik legkényesebb kérdésére: a saját pénzügyeikre.
Gazdálkodók, startupok, filmkészítők és védelmi lobbik – mindannyian részesedni akarnak az EU hétesztendős, jelenleg 1,2 ezer milliárd eurót kitevő költségvetési alapjából. Mindenki foggal-körömmel harcol azért, hogy megvédje a saját részét Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által várhatóan javasolt megszorításoktól.
Az uniós költségvetés von der Leyen kudarcává is válhat
Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, ez a téma csak a brüsszeli bürokraták játéka, de az EU hatalmas költségvetésének átalakítása akár Von der Leyen egyik legnagyobb politikai öröksége (vagy éppen kudarca) is lehet.
A költségvetés számokba öntött politika
– idézi a Politico Johannes Hahnt, az EU korábbi költségvetési biztosát.
A 2028-tól induló hétéves költségvetési tervről szóló heves tárgyalások az elmúlt hetekben ezt egyértelműen bebizonyították. A biztosok élesen bírálják Von der Leyen azon törekvéseit, hogy eltörölje kedvenc programjaikat, a kormányfők dühös üzenetekkel árasztják el a postafiókját, a gazdák pedig utcára vonulással fenyegetnek, ha nem teljesítik a követeléseiket.
Megvan a traktorom, és készen állok
– figyelmeztetett Massimiliano Giansanti, Európa egyik legerősebb mezőgazdasági lobbija, a Copa vezetője az EU hatalmas agrártámogatási költségvetésének megvágásáról szóló hírekre reagálva.
Von der Leyen szerdán teszi le az asztalra költségvetési javaslatait, amelyeket ha átver a bizottságon, akkor jönnek a tagállamok kormányai, valamint az Európai Parlament is. Vagyis a javaslatot akár teljesen újra is írhatják a következő két év bonyolult tárgyalásai során.
A szerdai ülés előtt a biztosoknak és legfőbb tanácsadóiknak sürgős egyeztetéseken kell választ találniuk kulcskérdésekre:
- Mekkora legyen a költségvetés?
- Milyen új adókat vezetnek be az EU adósságának visszafizetésére?
- Mi lesz a régiók szerepe a továbbiakban?
Már most látszik, hogy kevés a pénz
Az EU-nak a következő években többet kell teljesítenie nagyjából ugyanannyi pénzből. A pontos számokat az utolsó pillanatig titokban tartják, de az már régóta látszik, hogy a rendelkezésre álló források nem lesznek elegendőek az új prioritások finanszírozására a védelemtől kezdve az innováción át a klímakatasztrófákig.
A tagállamok maguk is költségvetési problémákkal küzdenek, miközben a gazdasági növekedés lassul. Az EU két legnagyobb tagállama – Franciaország és Németország – és még több másik kormány sem mutat hajlandóságot arra, hogy több pénzt küldjön Brüsszelnek, ami szorult helyzetbe hozza a bizottságot.
A védelmi és startupfejlesztési források bővítése érdekében a költségvetési főigazgatóság akár 20 százalékos csökkentést is javasolhat az agrár- és regionális támogatásokban – ezek együttesen jelenleg az EU büdzséjének kétharmadát teszik ki.
Ez azonban nem lesz sétagalopp, mivel a mezőgazdasági lobbi, a kutatók és a régiók – valamint befolyásos támogatóik az Európai Parlamentben és a Tanácsban – erőteljesen ellenzik ezeket a vágásokat.
A nagy kérdés: mi lesz a régiókkal?
Von der Leyen reformterve szerint számos különböző programot egyetlen nemzeti alapba olvaszt össze, amely a mezőgazdasági támogatásoktól kezdve a szociális lakhatásig minden területre kiterjed. Az új rendszerben a kifizetéseket – különösen a régióknak jutó összegeket, amelyek jelenleg az EU költségvetésének harmadát adják – reformok végrehajtásához kötnék.
- A támogatók szerint ez egyszerűbbé tenné az uniós forrásokhoz való hozzáférést, és a nemzeti reformokat ösztönözve növelné a hatékonyságot.
- Ugyanakkor az uniós kormányok többsége attól tart, hogy ez a megközelítés túlságosan megerősítené a központi kormányokat, háttérbe szorítaná a régiókat, amelyek jelenleg kulcsszereplők az uniós pénzek elköltésében.
Sokan félnek attól is, hogy a források nem a szegényebb térségekhez, hanem a nemzeti kormányokhoz kerülnének – ezzel veszélybe sodorva az EU egyik alapelvét: a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentését.
Jönnek az adók?
A nizottságra nagy nyomás nehezedik, hogy új uniós szintű bevételeket – úgynevezett „saját forrásokat” – vezessen be, hogy fedezni tudja az évente 25-30 milliárd eurós közös adósságtörlesztést, amelyet a Covid utáni helyreállítás finanszírozására vállaltak.
Az elmúlt évek brüsszeli vitái azonban megerősítették Winston Churchill mondását: „Nincs jó adó.”
A tagállamok kormányai ódzkodnak attól, hogy az EU-nak túl nagy beleszólást adjanak a választóik pénztárcájába, és ellenzik, hogy nemzeti adóbevételeik egy részét Brüsszel kapja. Az EU költségvetésének túlnyomó része jelenleg a tagállami hozzájárulásokból származik.
A bizottság pénteken három új adó ötletét vetette fel egy belső dokumentumban. Brüsszel elképzelése szerint az adók
- a nem újrahasznosított elektromos hulladékra,
- a dohánytermékekre,
- valamint azokra az EU-n belüli nagyvállalatokra vonatkoznának, amelyeknek az éves forgalma meghaladja az 50 millió eurót.
Ezek kiegészítenék a 2021-ben már felvetett két javaslatot: az úgynevezett karbonhatáradó bevezetését és a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeiből való részesedést. (A karbonhatár adó, más néven karbon‑határkiigazítási mechanizmus [CBAM], az EU által bevezetett eszköz arra, hogy kiegyenlítse a belső piacon alkalmazott karbonárat az importált, karbonintenzív árukéval. Vagyis az EU arra törekszik, hogy az importált termékek ára tükrözze azok előállításakor kibocsátott szén-dioxidot is – pont úgy, mintha brüsszeli karbonárat fizetnének érte.)
Bár ezek az ötletek még napirenden vannak, mindegyiket más-más országcsoport ellenzi. Egyhangú megállapodást kötni bármilyen új adóról rendkívül nehéz lesz, ha ugyan nem lehetetlen.
Reménytelen helyzetben Von der Leyen zöldprogramja
Az előző költségvetési tárgyalások során az EU vállalta, hogy kiadásainak legalább 30 százalékát éghajlatvédelmi célokra fordítja. Azóta azonban a zöldcélok finanszírozása háttérbe szorult – megerősödtek a jobboldali és a radikális jobboldali pártok, a versenyképesség került a prioritások élére. Az ellentétek ezen a területen már a bizottságon belül is erősek.
- Teresa Ribera, az EU klímaügyi biztosa, egy spanyol szocialista, azért küzd, hogy megmaradjon – vagy legalábbis ne csökkenjen – a 30 százalékos klímacél, jelezve, hogy az EU nem fordít hátat a zöldpolitikának.
- Piotr Serafin költségvetési biztos az ellenkező irányba húz, attól tartva, hogy egy ilyen magas küszöb gátolná a források rugalmas átcsoportosítását.
Von der Leyen így két tűz közé került, hiszen az Európai Parlamentben kénytelen megtartani valahogy a zöldek és a szocialisták támogatását, hogy ne szembesüljön futószalagon bizalmatlansági indítványokkal.
Saját pártcsaládja – például a szintén a CDU–CSU színeiben kancellárrá választott Friedrich Merz – és a radikális jobboldal azonban sokkal fontosabbnak tartja az unió gazdaságának beindítását, mint a bizonytalan kimenetelű és roppant költséges zöldprogramok finanszírozását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.