Elképesztő baj: ki kell üríteni a Magyarországnál is népesebb várost, mert elfogy a víz – nyolcezer év, és ennyi volt

A folyamatosan súlyosbodó vízhiány és Teherán magas lakosságszáma miatt Maszúd Peszeskján iráni elnök elkerülhetetlennek nevezte a főváros elköltöztetését.

„A valóság az, hogy nincs más választásunk” – jelentette ki Peszeskján, akit az IRNA állami hírügynökség idézett. Hozzátette: nem terhelhetik túl a régiót nagy lakosságszámmal és további építményekkel, a vízproblémát nem lehet megoldani a fővárosban.

Peszeskján november elején a vízszolgáltatás drasztikus korlátozására figyelmeztetett, ha decemberig nem hullik csapadék. Tartós aszály esetén felvetette egyben a 15 milliós Teherán lakosainak kiköltöztetését is. Később az iráni kormány úgy értékelte a kijelentést, hogy az elnök mindössze a helyzet komolyságára akarta felhívni a figyelmet.

Tavaly óta Peszeskján több okot is említett a főváros elköltöztetésére, így a vízhiány mellett egyebek között a közlekedési dugókat, a rossz gazdálkodást és a súlyos légszennyezést hozta fel indokként. Januárban az iráni kormány közölte, hogy vizsgálják a lakosság nagy részének átköltöztetését a nagyrészt alulfejlett Makran régióba, Irán déli partvonalán. 

A javaslatot több oldalról is bírálatok érték. A helyi hatóságok szerint az utóbbi 100 évben nem volt olyan kevés csapadék a fővárosban, mint az utóbbi hónapokban. A helyi sajtó szerint Teherán naponta mintegy 3 millió köbméter vizet használ el.

Teheránban és más városokban vízhasználati korlátozásokat jelentettek be. A múlt héten mesterséges csapadékképzéshez úgynevezett felhőmagvasítási módszert kezdtek alkalmazni Teherán térségében az aszály leküzdésére. Ennek során egyszerű sót vagy különböző sók keverékét szórják egy repülőről felhőkbe. A sókristályok elősegítik a kicsapódást, amivel eső keletkezik.

Egyre több helyen okoz gondot a vízválság

A dél-afrikai Cape Townban az elmúlt években többször kritikusan alacsony szintre süllyedt a tározók vízállása. A legsúlyosabb helyzet 2018-ban alakult ki, amikor a város a kiszáradás küszöbén állt: bevezették a napi 50 literes egyéni vízadagot, jócskán megemelték a víz árát, és széles körű kampányt indítottak a vízpazarlás ellen, hogy elkerüljék a teljes vízhiányt.

Végül eső érkezett, így elkerülték a teljes összeomlást, de azóta is szigorú víztakarékossági rendszer van érvényben. A brazíliai Sao Paulónak 2015-ben néhány napra maradt ivóvize. Eső és sürgősségi intézkedések mentették meg a várost, de a rendszer ma is nagyon sérülékeny.