Új korszak előtt áll Magyarország az atomenergia polgári célú felhasználásában – de mennyit adunk fel a magyar-orosz nukleáris kapcsolatokból?

A tavaly novemberi megállapodáshoz képest továbblépést történt a héten a magyar-amerikai nukleáris együttműködés terén, de nem tudni, pontosan milyen súlyúak az új kötelezettségvállalások. Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminiszterének február 15-16-i budapesti tárgyalásai után az atomenergia polgári célú felhasználása terén indítandó együttműködést jelentették be. A középpontban a kis moduláris atomreaktor (SMR) magyarországi eladása áll.

Lényegében azoknak a tavaly november 7-én útnak indított témák a kitárgyalása folytatódott, amelyekről Orbán Viktor miniszterelnök és küldöttsége egyeztett Washingtonban Donald Trump amerikai elnökkel és csapatával. A kibontakozó együttműködés jelentőségét az adja, hogy a tét Magyarország energiafüggésének csökkentése és energiabiztonságának növelése. Ám nagyon nem mindegy, hogy az amerikai atomtechnológia melletti elköteleződés Magyarországnak meddig előny, és mikortól függés. Az sem mindegy, hogy mennyit érdemes feladni a magyar-orosz nukleáris kapcsolatokból - ha egyáltalán érdemes valamennyit -, illetve nincsenek-e a magyar-orosz atompartnerségnek a magyar függés növelése nélkül kiaknázandó területei. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy az amerikai és az orosz atomipar egyaránt szívesen ellenőrizné a magyarországi nukleáris ipar egészét.

SMR: a mézesmadzag már megvan

A magyar-amerikai atomipari partnerség egyik fókusza szerint Magyarország az amerikai fejlesztésű kis moduláris atomreaktorok (SMR) regionális fejlesztőközpontjává válhat. Ezt már a tavaly novemberi tárgyalások után is jelezték. Jól hangzik, de nemcsak amerikaiak fejlesztenek SMR-t. Az amerikai csúcstalálkozó után Lantos Csaba energiaügyi miniszter azt mondta a Világgazdaságnak, hogy az amerikaihoz hasonló együttműködési lehetőségeket kínálnak a korábban aláírt szerződések más, például kínai, brit, francia és japán partnerekkel. Többféle megoldás verseng, korai lenne egyetlen beszállító mellett kizárólagosan elköteleződni. 

Az SMR-ek kapcsán az orosz gyártóval nincs Magyarországnak együttműködési megállapodása, de a Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov az ötödik paksi atomblokk betonöntése alkalmából tartott beszédében közölte: az a célunk, hogy Paks II. ne az utolsó legyen a magyar–orosz atomipari együttműködésben. Az orosz társaság belföldön már több kis atomerőművet telepített, és elkezdte begyűjteni a külföldi megbízásokat is. Elsőként

Üzbegisztán rendelt kis reaktort az orosz társaságtól,

• Mianmar a kormányközi megállapodásnál tart,
• Irán a szándéknyilatkozatnál,
• míg Brazília még mérlegeli az úszó SMR,
• India pedig a szárazföldi vásárlását.

A Roszatom a polgári célú kisreaktor-fejlesztéseket olyan régen - 1959-ben a Lenin atomjégtörő átadásával – kezdte, hogy az első néhány ilyen létesítményét már le is szerelte. A jégtörő-reaktorok alapjain továbbfejlesztett, Csukcs-földi úszó atomerőmű már szárazföldi létesítményeket (településeket és bányákat) lát el energiával, akár 60 éven át.

Jön a nagy paksi kísérlet

A második fontos eleme a magyar-amerikai együttműködésnek az, hogy az orosz (szovjet) tervezésű és építésű Paksi Atomerőmű amerikai nukleáris üzemanyagot fog használni. A gyártó a Westinghouse, amelytől az MVM már tavaly megrendelte az üzemanyagot, 114 millió dollár értékben. Az új szállító bevonása csökkenti az atomerőmű kitettségét annak egyetlen jelenlegi, orosz szállítójának. Azonban nem tudjuk, hogy a Westinghouse olcsóbban szállít-e az orosz TVEL-nél, ami pedig jól jönne a beszerzés jól hangzó diverzifikációja mellett.

Ám itt is van egy kis csavar: az MVM 2024-ben a francia Framatome-tól is rendelt, mégpedig orosz technológián alapuló nukleáris üzemanyagot a Paksi Atomerőművének. A szállítás 2027-ben indulna. Ennek alapján a Világgazdaság korábban azt írta, hogy előbb a francia üzemanyag érkezhet, az amerikai csak utána, azt ugyanis 2028-ra ígérték az engedélyek beszerzésétől és más tényezőktől függően. Kapkodnia azonban egyik versenyzőnek sem kell: a Pakson tárolt üzemanyag kitart 2029-ig.

Magyarországon készülhetne az atomszemét-konténer  

Harmadikként a szintén amerikai Holtec International részt vesz az atomerőmű telephelyén tárolt kiégett üzemanyag kezelésében és tárolásában. A múlt évi bejelentés szerint a Holtec majd konténeres tárolót telepít az újonnan keletkező atomerőművi hulladéknak. Ennek szükségességéről Lantos Csaba azt mondta lapunknak, hogy a meglévő tárolót folyamatosan bővíteni kell, de a beruházás drága, a hely pedig fogy. Az amerikaiak által kínált megoldás viszont az eddiginél sokkal gazdaságosabb és kisebb helyigényű. Emellett arról is folyik a tárgyalás, hogy az amerikaiak hozzanak ide valamilyen gyártási fázist is, például itt készülhetnének ezek a konténerek.

Az amerikaiak is kérnek Paks II. tortájából

Indul egy több évtizedes atomipari stratégiai együttműködés is. Ezzel kapcsolatban csak az a részletekkel nem bíbelődő, ám ígéretes közlés olvasható, hogy a cél az energiabiztonság növelése és az árak stabilitása. 

Szó volt végül a meglévő energiainfrastruktúra támogatásáról, azaz arról, hogy a Paks II. beruházás építésébe és a munka során felmerülő digitalizálási feladatokba beszállnának magyar, nemzetközi, például amerikai partnerek is, nevesítve az IBM.

Ez utóbbi “támogatások” sem számítanak újdonságnak annak fényében, hogy a fővállalkozó Roszatom-leányvállalat eleve 40 százalékos uniós beszállítói arányra vállalt kötelezettséget, illetve. Már ismertek az IBM ambíciói is, ezeket Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly novemberben részletezte. Mindazonáltal ami a beszállítókat illeti, nem szabad elfelejteni, hogy azokat a fővállalkozó választja ki, mégpedig nyilvános pályázatokon.