Nem kér a közös pénzből az egyik legnagyobb EU-s tagállam: elhúztak a legtöbb országtól, nincs értelme az eurónak
Lengyelország nem siet az euró bevezetésével, a jelenlegi gazdasági teljesítmény alapján a kormányzat szerint nincs is sürgető oka annak, hogy feladja a zlotyt. Varsó érvelése szerint az ország az elmúlt években több euróövezeti gazdaságot is megelőzött növekedésben, így a saját valuta megtartása egyelőre stabilitást és mozgásteret biztosít.
Andrzej Domanski pénzügyminiszter a Financial Timesnak nyilatkozva hangsúlyozta: az euró bevezetése melletti érvek gyengültek, miközben egyre több adat és elemzés szól a lengyel valuta fenntartása mellett. Megfogalmazása szerint
a lengyel gazdaság ma egyértelműen jobban teljesít, mint az eurót használó országok többsége, ezért rövid és középtávon nem lát indokot a váltásra.
A kérdés politikai súlyát jól mutatja, hogy Donald Tusk miniszterelnök korábban kifejezetten támogatta az euró gyors bevezetését, még első kormányzása idején, 2008-ban. A 2012-es céldátum azonban a globális pénzügyi és euróövezeti adósságválság után lekerült a napirendről, részben a jobboldali Jog és Igazságosság párt (PiS) ellenállása miatt, mely a zloty megtartását a nemzeti szuverenitás egyik alappillérének tekintette. A 2023 októberében megnyert választások óta, amikor Tusk EU-párti koalíció élén tért vissza a hatalomba, a zloty erősödött az euróval szemben, a közvélemény-kutatások pedig továbbra is az euró elutasítását mutatják.
Domanski szerint ugyanakkor a döntés nem politikai, hanem gazdasági természetű. Két évvel ezelőtt még attól tartott, hogy Lengyelország lemaradhat egy „kétsebességes” Európában, mára azonban úgy látja:
az ország a gazdasági élmezőnybe tartozik az Európai Unión belül, így nincs kényszer a közös pénzhez való csatlakozásra.
Bár az uniós csatlakozási szabályok szerint minden, még nem eurózó tagállam köteles bevezetni az eurót a konvergenciakritériumok teljesítése után, a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a tényleges időzítés politikai döntés, mely Varsó kezében marad.
Elsietett döntések helyett óvatos kivárásra játszik Lengyelország
Miközben Bulgária idén az euróövezet 21. tagjává vált, Lengyelország inkább globális gazdasági súlyát erősítené. A kormány célja, hogy az ország helyet kapjon a G20-ban, ahol idén megfigyelőként már részt is vehet a találkozón. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint Lengyelország tavaly elérte az ezermilliárd dolláros gazdasági méretet (mintegy 360 ezer milliárd forint), amivel a világ 20. legnagyobb gazdaságává vált. Az OECD előrejelzése alapján idén 3,4 százalékos növekedés várható, ami a szervezet által vizsgált uniós országok között a leggyorsabb ütem.
A költségvetési mutatók ugyanakkor továbbra is vegyes képet mutatnak. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint
a lengyel államháztartási hiány 2026-ra a GDP 6,3 százalékára csökkenhet, ami még mindig jóval meghaladja az euróbevezetéshez szükséges, 3 százalékos maastrichti küszöböt.
Az államadósság aránya viszont idén 59,5 százalék lehet, ami már a 60 százalékos kritérium alatt van. A pénzügyminiszter szerint a javulásban fontos szerepet játszik az erős munkaerőpiac és az uniós szinten is alacsony munkanélküliség, mely a növekvő bérek révén az adóbevételeket is emeli.
A kormány és a jegybank viszonya az elmúlt időszakban stabilizálódott, miután korábban éles konfliktus alakult ki Adam Glapinski, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke körül. A feszültségek enyhülését Domanski is megerősítette, hangsúlyozva a jegybanki függetlenség fontosságát. Ezzel szemben a köztársasági elnökkel, Karol Nawrockival továbbra is feszült a viszony, miután az államfő több kormányzati törvényt megvétózott, és az idei költségvetést az alkotmánybíróság elé vitte.
A pénzügyminiszter szerint az intézményi konfliktusok már a hitelminősítők figyelmét is felkeltették, és kockázatot jelenthetnek a költségvetési konszolidációra. Varsó álláspontja azonban egyértelmű: a jelenlegi gazdasági pálya és a zloty stabilitása mellett nincs égető szükség az euró bevezetésére, még akkor sem, ha az uniós szabályok hosszabb távon ezt előírják.
Máris tombol a káosz a bolgár euró körül
Bulgária január 1-jével az euróövezet 21. tagjává vált, ami fontos integrációs lépés, ám a közös valuta bevezetése nem járt együtt belpolitikai stabilitással. Az országban továbbra is elhúzódó kormányválság és választási sorozat jellemzi a közéletet, miközben ideiglenes kabinet irányítja az államot. Az euró gazdasági hatása ugyanakkor már rövid távon is látványos:
a szófiai tőzsde fő indexe történelmi csúcsra emelkedett, és a befektetői érdeklődés érezhetően nőtt.
A pozitív piaci reakciók ellenére a lakosság egy része bizalmatlan, az átállás időszakában pedig gyorsuló infláció és árfelhajtó hatások tapasztalhatók. Mindez jól rávilágít arra a kettősségre, mely a régióban is megjelenik: míg egyes országok az euróban látnak gazdasági lehetőséget, mások – például Lengyelország – a jelenlegi teljesítményük alapján nem érzik indokoltnak a csatlakozást.
Hazai pálya lett a V4: egymás piacain nőnek nagyra a régiós vállalatok
A visegrádi országok csaknem 35 éves együttműködése mára üzleti és gazdasági értelemben is egységes régióvá formálta a térséget, ami jól illeszkedik a lengyel gazdasági önbizalmat tükröző euróellenes állásponthoz. A közös ipari szerkezet, különösen az autóipar és az elektronika dominanciája, valamint az egymásra épülő beszállítói láncok lehetővé tették, hogy a V4-országok saját valuta mellett is mélyen integrált gazdasági kapcsolatokat alakítsanak ki.
A Mol és a lengyel Orlen régiós versenye, illetve a nagyvállalatok határokon átnyúló terjeszkedése azt mutatja, hogy a piac egységessége nem az euró meglétén múlik.
A pénzügyi és logisztikai szektor példái ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy a régión belüli terjeszkedés kockázatokkal jár, és nem minden piacon bizonyul tartósan sikeresnek. Összességében a V4-ek üzleti integrációja alátámasztja Lengyelország érvelését: a gazdasági felzárkózás és regionális súlynövekedés elérhető a nemzeti valuta megtartása mellett is, ami csökkenti az euróövezethez való csatlakozás kényszerét.
