Újabb csapás fenyegeti az EU-t a Hormuzi-szoros miatt, és ezt sem tudja kivédeni, ha az USA nem akarja

Hibáinkért és erényeinkért megfizetünk, Brüsszelben 2026 tavaszán az árat számolgatják és a ceh egyre nő. Egyesek szerint hiba, mások szerint erény, hogy az Európai Unió ellökte magától az orosz energiát és szövetséges helyett Amerika politikai ellenfeléül szegődött. Energia-ütőerének lezárásával az iráni konfliktus az EU-t tette a legnagyobb vesztessé a világ nagy gazdaságai közt, és egyre újabb sebek keletkeznek, miközben Brüsszel számára Ukrajna a legfontosabb. A Közel-Kelet mellé most a Távol-Keleten bukkant fel egy irtózatos kockázat a hibák vagy erények áraként.

Tudjuk, az Irán lezárta Hormuzi-szoroson keresztül elsősorban Ázsia energiaszállítmányai haladtak, ami azonban az európai olajárak felszökéséhez is elegendő, a direkt uniós hatás pedig a katari cseppfolyósgáz-szállítmányainak (LNG) elakadása beláthatatlan időre.

Már egy éve is az EU LNG-felhasználásának egytizede Katarból jött, ennél még mindig több volt az orosz gáz, amiről azonban az oroszokkal háborúzó Ukrajnát kiszolgálva a jövő évig teljesen lemondanának, és pótláskánt az immár domináns amerikai LNG mellé pont Katarra számítottak elsősorban.

A fejlemények azonban újra és újra rámutatnak, hogy amikor Brüsszel geopolitikai alapon nyúl a gazdaságához, rendre ráfarag globális versenytársaival szemben, akiknek ehhez erejük van és jobban is csinálják.

Tajvan két módon is fájhat, ha a Hormuzi-szoros sokáig zárva marad – az EU ebben a játékban törpének is kicsi

Ha a katari LNG elapadása nem elég, itt a friss példa: Tajvan. A Belgium méretű sziget Irán miatt keletkezett problémái két gazdaságilag életfontosságú csatornán is átsugároznak az EU-ba.

• Hatalmas LNG-fogyasztók, és bizonyos okokból – ezeket is megnézzük – az EU helyett őket fogják választani az eladók, ha ilyen választásra kerül sor. 
• Emellett egy olyan energiaintenzív áru termelői, amely az EU iparában létfontosságú, de helyette másokat fognak választani az eladók, ha ilyen választásra kerül sor.

Mindez egyelőre csak rizikó, de ha a Hormuzi-szoros sokáig zárva marad, számba kell majd venni a hatásokat, és tudjuk: a legjobb esetben is az LNG-szállítások újraindítása sokkal nehezebb és hosszabb, mint az olajé. 

Tajvan a következők miatt a világ egyik kiemelt övezete gazdasági értelemben, amelyen az amerikai fogás a jelenlegi események következtében szorosabbá válik.

 Ezeknek legnagyobb vásárlói az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió is.

A mosógépcsipek és Ursula von der Leyen, Vlagyimir Putyin és Donald Trump – tajvani perspektívából 

Emlékszünk a gyermeteg nyugati jelentésekről az ukrajnai háború kezdeti szakaszából, amelyek szerint az oroszok most már mindjárt vereséget szenvednek a szankciók miatt, mert már a mosógépekből kell kiszerelniük a csipeket a haditechnikához? 

Nos, nem így lett, és ebbe a helyzetbe az EU kerülhet, amennyiben netán a tajvani csiptermelés megcsappan, és versenyhelyzet alakul ki a félvezetőkért. Mindenki előbb fog kapni csipet az európaiaknál. Különösebben nem magyarázzuk, elég egymás mellé tenni a következő tényeket a Nikkei Asia cikkének segítségével, és közben kérdéseket teszünk fel:

• Tajvan áramtermelése majdnem felerészben az LNG-re támaszkodik, amiből a jogszabályban megszabott méretű készletei 11 napra elegendőek. Az LNG-t legnagyobbrészt Katarból hozták, eddig.
• A tajvani TSMC, a világ legnagyobb csipgyártója, egymaga a szigeten termelt állam 8 százalékát fogyasztotta már évekkel ezelőtt, ami éveken belül az egynegyedére növekedhet, hiszen ez az iparág szélsőséges módon energia-(és víz)intenzív. A TSMC egyedül annyi energiát fogyaszt, mint Amszterdam, Lisszabon vagy Prága, és többet mint Koppenhága.
• A tajvani csiptermelés olyan életfontosságú, hogy ha energiaproblémájuk van, biztosan kisegítik. Ki segítse ki? Az EU, amely maga is LNG-hiánnyal szembesül? Nem: ugyanaz az Egyesült Államok a legvalószínűbb jelölt erre, amely az EU LNG-jének zömét is szállítja, mivel az uniónak az orosz gáz nem kell. Ha választani kell, Németország vagy Tajvan felé indítják az LNG-hajót, mit gondolunk, melyiket fogják választani? Hány szívességet tettek az európai politikusok Donald Trumpnak, és hányszor döftek belé? 

• Az orosz LNG részaránya Tajvanon jelenleg nulla, ami mutatja, hogy a szigetország viszonya az oroszokkal nem kifejezetten barátságos. De nem is ellenséges. Mit gondolunk: ha az ellátási problémáik fennmaradnak, és a Kreml és a Fehér Ház kiegyezik, Tajpej továbbra is el fogja utasítani az orosz gázt, mint Brüsszel?
• Az EU a félvezetők globális gyártásában 10 százalékos részesedést tud felmutatni (fele akkorát mint a az 1990-es években), ugyanakkor 20-25 százalékban részesedik a felhasználásukban. Amennyiben a csipekben globális hiány alakul ki, a tajvaniak hova fognak elsőnek szállítani, az EU-ba vagy máshová? Netán oda, ahonnan az energiát kapják?
• Tajvan ugyan Belgium-méretű, de a területéhez képest a többszörösét fogyasztja LNG-ből az EU-nak. Elegendő mennyiséget a kiszorító hatáshoz.

Summa summarum: mikor Ursula von der Leyen éves beszédét tartotta az EU-nagykövetek előtt a héten, ezt olyan helyzetben tette, amikor nem éppen ő adott leckét a világrendnek, hanem a világrend adott őneki. Az elnök asszony válasza epikus: ő Ukrajnát választotta. 

Európa egyre nagyobb bajban: menet közben váltanak hirtelen irányt a kontinens felé tartó LNG-tankerek – már tudni, hová mennek, ennek csúnya vége lehet
A vevők kénytelenek egymásra licitálni. A katari LNG kiesésével megindult az árverseny, és ki tudja, hol a vége. A hajók irányt váltanak.

Egyelőre még csak drágulásról van szó, nem hiányról

Tajvan egyelőre csak fejtörés, problémává később válhat. A sziget a Nikkei Asia szerint az LNG-je egyharmadát hozta eddig Katarból, majdnem ennyit Ausztráliából, 10 százalékot az USA-ból. (Ugyanakkor az olaj 70 százalékát hozták a Közel-Keletről.)

 – idézik Caj-jing Lut, a tajpeji DSET kutatóintézet energia-szakértőjét.

Hozzátette: Tajvan képes lenne pótolni a katari gáz kiesését, ha hetente legalább egy további LNG-szállítmányt sikerül biztosítania nem öbölbeli beszállítóktól, például Ausztráliából, Pápua Új-Guineából, Bruneiből vagy Indonéziából, ahonnan a szállítási útvonalak jellemzően kevesebb mint 10 napot vesznek igénybe. Ugyanerre az LNG-re fáj most persze minden más vásárló foga. Az európaiak is hálát adnának értük, ha nem volnának olyan messze. Elérhetetlen persze nincs. Csak meg kell fizetni az árát.