Áttörés: felfedezték a titkos összetevőt a forradalmian új napelemhez, most már kiválthatja az eddigieket – videón a perovszkitpanelek
A Manchesteri Egyetem kutatói Thomas Anthopoulos professzor vezetésével sikeresen stabilizálták a perovszkit napelemeket, ami segíthet az alacsony költségű technológia globális tömegpiacra juttatásában. Ehhez egy újfajta molekuláris ragasztót fejlesztettek ki, amely simítja a perovszkit felületét, és kiküszöböli azokat az apró hibákat, amelyek korábban energiaveszteséget és anyagkárosodást okoztak – írja az Interesting Egineering.
A perovszkit csábító alternatívát kínált a szilíciumalapú napelemekkel szemben: vékony, rugalmas és potenciálisan sokkal olcsóbb.
Azonban ezeknek a celláknak a korai változatai arról voltak hírhedtek, hogy néhány nap alatt lebomlottak – ezen sikerült most változtatni. „Molekuláris ragasztóként” működve bizonyos speciális molekulák védőréteget hoznak létre a perovszkit felületén, gyakorlatilag egy pajzsot alkotva. A tesztelésen ezek a stabilizált cellák 25,4 százalékos energiaátalakítási hatásfokot értek el, és rugalmasak is maradtak, teljesítményük 95 százalékát megőrizték 1100 óra folyamatos használat után. Emellett a perovszkitalapú paneleket ívelt felületekre is lehet telepíteni.
A perovszkit napelemeket a hagyományos szilíciumpanelek olcsóbb, könnyebb és rugalmasabb alternatívájának tekintik, ám a hosszú távú stabilitásuk kérdéses
– tette hozzá Anthopoulos professzor.
De mi is az a perovszkit?
A perovszkit egy természetes ásvány, melyet 1839-ben fedezett fel Gustav Rose német mineralógus. Nevét Lev Perovszkij orosz mineralógusról kapta. A perovszkit önmagában kevés ipari felhasználási területet kínál, azonban ha bizonyos szervetlen és szerves anyagokkal kombinálják, félvezetővé alakítható. Ez a tulajdonsága teszi rendkívül vonzóvá a napelemek gyártásában, mivel a perovszkitalapú napelemek rendkívül hatékonyan képesek a napfényt elektromos energiává alakítani.
Ezért a perovszkit napelemek a jövő napenergia megoldásainak egyik legígéretesebb jelöltjei közé tartoznak. Kiváló hatékonyságuk és alacsony előállítási költségük miatt nemcsak a napelemes panelek területén, hanem más iparágakban is nagy érdeklődés övezi őket, például az elektromos járművek akkumulátorai, lézerek és különböző érzékelők fejlesztésében.
A perovszkit napelemek története viszonylag rövid múltra tekint vissza. Az első ilyen típusú napelemet a japán Mijaszaka Cutomu fejlesztette ki 2009-ben. Az akkori napelem hatékonysága még igen alacsony, mindössze 3 százalék volt, ezt sikerült mára 25 százalék köré emelni.
