Megérkezett a német ajándék, már Közép-Európában is elbocsátanak, de van remény
Mikor a számok rosszak, a cégek reménykednek és elbocsátják a dolgozókat, a fénysugár az lehet, ha bebizonyosodik: mindez a versenyképesség javulását jelenti a szép jövő érdekében. Európa és szűkebben vett régiónk ezt nem mondhatja el, miután hétfőn szemügyre vehettük a friss BMI vállalati felméréseket. 1. Az ipar tovább szenved, 2. a németekre panaszkodnak, 3. miközben folynak az elbocsátások, 4. a cégek költségeit uniós intézkedések növelik – 5. az optimizmus azonban nem aludhat el.
A nagyobb kép: az Európai Unió messiásként várja a német költekezés beindulását, de a következő két évre a legoptimistábbak is a világgazdasági leszakadás folytatódását várják, Brüsszel hirtelen szabadkereskedelmi intézményeket írt alá a Mercosurral és Indiával, amelyek azonban gyorsan növekvő versenytársainknak nyitnak piacot, miközben hatalmas árnyékként vetül Európára és vállalati költségeire a háború és a Brüsszel és Berlin vállalta gigantikus ukrajnai kiadások.
A német gazdaság és Közép-Európa: együtt nyom a berlini iga
A napokban az előzetes januári euróövezeti BMI-felmérések alapján beszámoltunk róla, hogy a németeknél munkát kapni ilyen nehéz legutóbb a világválságban volt, és még korábban arról, hogy a kancellár beismerte: bizonyos szektorok a gazdaságban kritikus helyzetbe kerültek.
A már leszakadóban lévő régi önmagát sem találó német gazdasággal szorosan integrált Közép-Európa nagy gazdaságaira hétfőn jöttek ki a BMI-k (kivéve a románt), és közben érkeztek a végleges euróövezeti számok is, amelyekről általánosságban az mondható: az év elején romlott a helyzet – a szolgáltatások élénkülése még mindig enyhén pozitívban tolja a kilátásokat, az ipari számok azonban borzalmasak, mégpedig elsősorban a németek miatt.
A végleges német ipari BMI ugyan 49,1 pont az előzetes 48,7 után. Az 50 alatti értékek azonban visszaesést vetítenek előre, az energiaválság óta a németek sose mentek 50 fölé, a hétfőn közölt közép-európai értékek pedig így néznek ki:
- Csehországban 49,9, pedig decemberben már optimizmust keltően 50 fölé mentek 50,4-re.
- Lengyelországban (amely kevésbé függ a németektől) 48,8 a 48,5 után – ők egy éve még ígéretesek voltak, de azóta mégsem.
- Magyarországon 49,3, ami 54 pontos kétéves csúcsról zuhant vissza hirtelen.
- Román adat még nincs, de ők 2024 tavasza óta nem jártak a növekedési régióban.
Nem csak a németek bocsátanak el, régiószerte ez a trend
A fenti mutatók átlagos értékek, a felmérések több alindexből állnak össze. Ha a németekre igaz, hogy a versenyképességi sokkjaikat kompenzálandó a szolgáltatószektor és az ipar is elbocsát, a régiónk friss ipari felméréseiben is feltűnik ez a trend a munkaerőpiacon.
A magyaroknál minimális a hatás, a foglalkoztatási index 49,9-re csökkent. A csehekről ezt írja Sian Jones, a felméréseket készítő S&P Global Market Intelligence:
Bár a kibocsátás erőteljesebb ütemben nőtt, az új megrendelések, a foglalkoztatás és az inputbeszerzés visszaesése a keresleti környezet gyengeségét jelezte.
A lengyel jelentés így fogalmaz: a BMI emelkedése a kibocsátás és az új megrendelések lassabb visszaesését, valamint a készletállományok növekedését tükrözte. Ezt részben ellensúlyozta a foglalkoztatás gyorsabb csökkenése.
Miért bocsát el a régiós ipar? A német lóláb folyton előbukkan
A németek a lengyeleknél is előkerülnek, habár az ő gazdaságuk sokkal erősebben épít a belső keresletre, mint a német autóiparral erősen összefonódott csehek és magyarok.
Az új megrendelések – így a lengyel jelentés – januárban sorozatban a tizedik hónapban csökkentek, bár a visszaesés üteme decemberhez képest mérséklődött. Noha továbbra is érkeztek jelzések a német piac gyengeségéről, az új exportmegrendelések 2026 elején már csak csekély mértékben estek vissza.
A cseheknél az új exportértékesítések három hónap után először csökkentek, a Németországból érkező visszafogott kereslet és az erős nemzetközi verseny közepette.
Az árnyomás többek közt uniós intézkedés miatt növekszik
A régiós felmérések arról számolnak be, hogy a vállalatok növekvő inflációs nyomást érzékelnek beszállítói és nyersanyagáraikban, amit vásárlóikra is áthárítanak.
A cseh jelentés szerint a költségek jelentősen, jóval gyorsabb ütemben emelkedtek, mint korábban,
részben az Európai Unió idén megszigorodott szén-dioxid-kibocsátási szabályozása miatt.
A külföldi versenyből fakadó nyomás miatti aggodalmak ellenére a vállalatok szükségesnek érezték eladási áraik emelését, csaknem három éve a leggyorsabb ütemben, hogy áthárítsák a megnövekedett költségeket. Eközben el is bocsátanak munkavállalókat.
A lengyeleknél az áremelkedés kisebb probléma, ők kedvezőbben tudták intézni beszerzéseiket erős versenyű piacokon. Csakhogy miközben a régiós felmérések előretekintve optimizmusról számolnak be,
a feldolgozóipari vállalatok januárban átlagosan továbbra is létszámot csökkentettek. A foglalkoztatás sorozatban a kilencedik hónapban esett vissza, ráadásul az elmúlt három hónap leggyorsabb ütemében.
Ha technológiai fejlődés jön, indokolhatja az optimizmust – de német pénz és reform is kell
A cseheknél a bizalom mértéke történelmileg magas szintet ért el, és 2025 júniusa óta a legerősebb volt, a keresleti feltételek javulásába – különösen a kulcsfontosságú exportpiacokon – vetett remények, valamint az új technológiákba tervezett beruházások nyomán.
Ismeretes: Magyarországon hatalmas új gyárak épülnek, amelyek hamarosan beindíthatják a termelést. Mitől remélik az exportpiaci javulást a csehek, ez nem derül ki a jelentésből, és ha igazuk van, az elbocsátásokat pedig technológiai felértékelődés kíséri, ezek jó jelek. Ha a régiós vállalati optimizmus mögött a német fellendülésbe vetett hit áll, akkor azonban indokolt az óvatosság.
Visszatérően beszámolunk róla, hogy a német gazdasági adatok közzétételét hol pezsgősdugók pukkanása, hol kontinensméretben kisugárzó lehangoltság követi.
Ezekből a lapokból nehéz fellendülést kiolvasni, rövid távon még a 2020-as évek előtti növekedési ütemhez sem képes visszatérni a német gazdaság, amely hajszál híján úszta meg az újabb recessziót tavaly.
Az elemzésekben rendre visszatérő „vörös farok” az a remény, hogy előbb-utóbb megérkeznek a német gazdaságba a Friedrich Merz kormánya által megígért fejlesztési euró-százmilliárdok. Ugyanakkor elemzői toposszá vált az a lábjegyzet is, hogy a német magára találáshoz emellett reformok is kellenek.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
