Kína mindent előre tudott? Elképesztő új információk jelentek meg Peking felkészüléséről
A 2026-os év eddig a világban: Donald Trump amerikai elnök offenzívában van, mindenki más a következmények kivédésével küzd, minden egyéb témát felülír az energia, amiből Magyarország külön ízelítőt is kapott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és brüsszeli és magyar fegyverhordozói olajblokádja révén. Ursula von der Leyen EU-ja immár csak abban reménykedhet: nem hanyatlik vissza a válságba, és foggal-körömmel Ukrajnába kapaszkodik. Eközben Kínából új információk kerültek napvilágra, amelyek megerősítik: Hszi Csin-Ping elnök stratégiai nyugalommal fogadhatja Donald Trumpot. A kínaiak mintha mindent előre tudtak volna: az energián felül a keddi jelentés még számos meghökkentő és elgondolkodtató részletet tartalmaz.
A kínai külkereskedelmi statisztikáról van szó.
Ezt, mint máshol is, havonta közlik, év elején azonban bezavar az ázsiai ország elhúzódó fő ünnepe, ezért a januári–februári számokat együtt közlik. A Venezuela elleni amerikai támadás után két hónappal és az iráni támadás után másfél héttel ez a kimutatás izgalmasnak ígérkezett, és valóban: rendkívüli tanulságokkal szolgált a nyugatiak számára arról, hosszú távra hogy működnek a múltban gyakran lebecsült pekingi elmék.
A jelentésekben a nyugati megfigyelők figyelmét rendre elvonta az a tény, hogy Kína rekord külkereskedelmi többletet mutatott ki. Pedig ennél sokatmondóbbak egyes részletek, első helyen természetesen az, mi történt a kínai energiamérleggel,
miközben az amerikaiak a feje tetejére állították a világpiacot, és a zűrzavart még fokozni is tudták a kijevi energiamartalócok
– de hát ez az európaiak gondja, a kínaiaknak, mint kiderült, még jól is jött.
Energia: a kínaiak minden ziccert belőttek, pedig úgy nézett ki, Donald Trump nehéz helyzetbe hozza őket
Venezuela Kína fontos olajszállítója, Irán még inkább, ezért az amerikai katonai akciók során a szemek Pekingre szegeződtek, kíváncsian, mennyire kerül nehéz helyzetbe Peking. A statisztikából, ami az iráni támadást követő globális – de főleg az EU-t sújtó – energiaár-felszökés hatásait még nem tartalmazza, nem úgy tűnik, hogy Hszi Csin-pingék erősen leizzadtak.
Inkább olyan, mintha mindent előre láttak volna. Tehát gondosan felkészültek, és jelenleg nem vesztőben, hanem nyerőben vannak. Amint az energiaszektorából az EU által saját kárára kitiltott Vlagyimir Putyin orosz elnök is, miközben az ukrán háború éveiben hatalmas energiaexportőrré avanzsált USA vállalatai tovább csapolják a könnyen nyíló európai uniós kasszákat.
A külkereskedelem egészét tekintve az Amerikával vámháborúban álló Kína az év első két hónapjában 214 milliárd dolláros rekordtöbbletet ért el, ami bőven meghaladja a 197 milliárdos előzetes elemzői kalkulációt.
A grafikon kicsit csalóka, hiszen nincsen szétszedve benne az idei január ás február, de ha együttesen nézzük őket, akkor is 26 százalékos a növekedés a múlt évhez képest, abban az időszakban amikor hivatalba lépett a vámháborút ígérő Donald Trump.
Az amerikaiakkal szemben Kína közismerten energiára szoruló importőr, nézzük tehát, miért nem szorongatta meg a kínai külkereskedelmet Venezuela és a hónapok óta készülő iráni konfliktus sem.
Az ING elemzői a következőt olvasták ki a jelentésből: Kína ugyan a világ legnagyobb kőolajimportőre, az olajbehozatala értéke azonban éves alapon 5,2 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a mennyiség valójában 15,8 százalékkal nőtt éves összevetésben. Vagyis Peking, mint aki előre tudja, mi fog történni, erőteljesen előre bespájzolt. Ráadásul még úgy, hogy – ha a múlt évi globális energiárapálya már kifújóban és visszafordulóban is volt –,
a jóval nagyobb mennyiségért még kevesebbet is fizettek.
Amikor Ursula von der Leyen ezt Hszi Csin-ping után tudja csinálni, és nem az ellenkezőjét, lehet, hogy Európára új korszak köszönt. Mindenesetre Peking azt használta ki, hogy mivel Európának nem kell az orosz energia, amit Indiából meg kitiltott Washington, akkor olcsóbban vásárolhat az oroszoktól. A háborúzó Kreml költségvetése számára ez a beszorulás nyilván nem fényes hír, de legalább maradt piac, ami a globális energiacsapok egy húsba vágó részét elzáró iráni konfliktus után hirtelen még meg is nőtt.
Putyin most ünnepelhet,
nagy vesztes pedig csak egy maradt a nagy szereplők közül: az Európai Unió.
Ahol a Közel-Keletet választották „biztonságos” energiaforrásnak az oroszok helyett. Most kinyithatják a kasszákat a megmaradt energiaszállítóknak, köztük az amerikaiaknak és a korábban sűrűn diktátorozott azeri Alijev elnöknek, az euró-ezermilliárdokkal kistafírozni tervezett aranyvécés-aranykonvojos Ukrajnáról nem is beszélve. A pekingi statisztika szerint pedig a kínaiaknak is – nézzük meg ezt is.
Hszi Csin-Ping és Vlagyimir Putyin hátradőlve nézik, ahogy az EU összemegy, miközben a kardját csörteti
Az uniós export Kínába évről évre csökken, ami ugyan önmagában nem volna baj, csakhogy összességében egyre zsugorodik az EU súlya a világban és a gazdaságának a mérete az amerikaiakhoz és még inkább a kínaiakhoz képest. Hiába a jólét, a gazdag belső piac Európában, az USA és Kína egyszerűen túlnövekednek bennünket, mégpedig rendkívül gyorsan.
Ezek a COMTRADE egészéves adatai, lássuk hogy alakult a helyzet 2026 elején a kínai vámstatisztika szerint. Helyezzük az egész világ kontextusába, így azt is láthatjuk, az EU hogyan teljesít Kína viszonylatában az egész világhoz mérten.
Kína exportja éves összehasonlításban jelentősen nőtt
- Afrika (49,9 százalék),
- az EU (27,8),
- az ASEAN (29,4),
- Dél-Korea (27,0)
- és Ausztrália (29,4) felé.
- Az USA felé azonban 11 százalékkal visszaesett.
Kína behozatala ugyanakkor
- Indiából 43,1 százalékkal nőtt,
- Dél-Koreából (35,8),
- Ausztráliából (33,8),
- Latin-Amerikából (28,9),
- az EU-ból csak 11,7,
- az ASEAN-ból 12,9 százalékkal,
- miközben az amerikai import 26,7 százalékkal csökkent.
Láthatjuk: Trump megkapta, amit akart. Európa meg az ellenkezőjét. Az USA-t kiemelve a képletből:
a kínai áruk beözönlése csak Afrikában gyorsabb, mint az EU-ban, Kínába pedig mindenki jobban növeli az exportját, mint az EU.
Ami a kínai behozatalt illeti, itt van még egy nagyon érdekes megfigyelnivaló, afféle hosszú távú tanulság, amilyeneket Brüsszel rendre figyelmen kívül hagy – nem véletlen, hogy az EU szorul vissza.
Peking nemcsak lehagy, hanem stratégiailag menedzseli is a külkereskedelmi mérleget, ahogy Trump is
Biztató jel azok számára, akik aggódnak a túlzott kínai árverseny miatt, hogy 2025-tel ellentétben Kína fő exporttermékeinél az érték szerinti növekedés meghaladta a volumen növekedését – ez arra utal, hogy ezeket az exporttermékeket magasabb áron értékesítik – nyugtázza az ING jelentése.
Mi tesszük hozzá: ez aztán az EU-nak igazán szintén nem örömteli, ha egyszer
nemcsak hogy több kínai áru jön, de még drágábban is tudják eladni.
Szintén biztató az elemzők szerint Kína külkereskedelmi partnerei számára, hogy az importja is felszökött, mégpedig 19,8 százalékkal, igaz, hogy a változást részben az okozza, hogy Trump első két hivatali hónapjában a kínai behozatal 8,4 százalékkal visszaesett.
Az EU viszonylatában ugyanakkor megint csak kételyek merülnek fel. Kína tudatosan menedzseli a mérlegét, nem akar túl sok ellenséget szerezni, ezért a behozatalát is növeli, és mivel? Olyan technológiai termékekkel, amelyek a saját további növekedését segítik. Ami az importban nagyon nőtt: a magastech termékeké 27,7 százalékkal, az automata adatfeldolgozó gépeké 68,7-tel, a félvezetőké 39,8 százalékkal.
Ebből az EU tudott profitálni?
A számok nem ezt mutatják.
Pont most jöttek ki az európai iparban meghatározó Németország januári külkereskedelmi adatai is, és örülhetnénk a 21 milliárd eurós többletnek, ami 5 milliárddal több a tavaly januárinál. Az export azonban abba az USA-ba nőtt, amelynek elnökével Brüsszel kutya-macska viszonyban áll. A kínai kivitel meg 13,2 százalékkal visszaesett.
