Térdre rogyhat a keleti nagyhatalom: a növekedés régi motorja fojtotta meg a gazdaságot – az összeomlást elkerülték, de most a lassú hanyatlás következik
Látványosan erős számokkal indította az évet Kína, de a felszín alatt egyre súlyosabb problémák rajzolódnak ki. A gazdaság motorját évtizedekig hajtó hitelrendszer most akadozik, és egyre kevésbé képes valódi növekedést generálni.
Első ránézésre a kínai gazdaság kifejezetten erős számokat produkált 2026 elején:
- az ipari termelés éves alapon 6,3 százalékkal nőtt az első két hónapban, jóval meghaladva az elemzők 5 százalék körüli várakozását;
- miközben a kiskereskedelmi forgalom is magára talált, és a decemberi gyenge 0,9 százalék után 2,8 százalékos növekedést mértek.
Ezek az adatok különösen fontosak, mert Peking régóta próbálja a gazdaságot a belső fogyasztás felé terelni. A kérdés tehát adja magát: végre stabil pályára állt a kínai gazdaság?
Maga a kínai vezetés sem tűnik meggyőzöttnek. Az idei évre kitűzött GDP-növekedési cél 4,5-5 százalék között van, ami 1991 óta a legalacsonyabb.
Ez nemcsak óvatosságot jelez, hanem egyfajta beismerés is: a korábbi, két számjegyű növekedési korszak végleg lezárult.
A cél egyben politikai üzenet is. A központi vezetés azt jelzi a helyi döntéshozóknak, hogy nem kell mindenáron felpumpálni a számokat újabb hitelekkel és értelmetlen beruházásokkal. Ez önmagában pozitív irány lenne – csakhogy közben egy másik probléma egyre látványosabbá válik.
A kínai gazdaság valódi motorja ugyanis évtizedeken át a hitel volt, így, ha növekedést akartak, egyszerűen több pénzt pumpáltak a rendszerbe. Ez a modell most kezd kifulladni.
Hiába a pekingi szigor, elfogyott a lendület: egyre több adat jelzi, hogy vége a kínai növekedésnek – még Hszi is pánikba esett
Hszi Csin-ping most nyíltan hadat üzent a pazarló projekteknek és a látszatberuházásoknak. A kínai gazdaság egyszerre több fronton is lassul: a beruházások visszaesnek, a fogyasztás erőtlen, Peking pedig belső fegyelemmel próbálja menteni a növekedést.
A kínai gazdaság olcsó hiteláradatban fuldoklik
Hiába adtak ki a bankok mintegy 680 milliárd dollárnyi új hitelt, a teljes hitelállomány növekedése meredeken lassul. Januárban már csak 6,1 százalékos éves bővülést mértek, szemben a 2017 és 2024 közötti átlagos 9 százalékkal, illetve a korábbi, 2007-2016 közötti elképesztő 18,1 százalékkal.
Önmagában a lassulás még nem lenne tragédia. Sőt, sok szakértő szerint kifejezetten szükséges lenne a pazarló hitelezés visszafogása. A probléma az, hogy nem a mennyiség csökkenése a fő gond, hanem a minőség romlása.
A Wall Street Journal elemzése alapján a hitelek egyre nagyobb része alacsony kamatozású: 2025 decemberében már 58 százalékukat legfeljebb 3 százalékos kamattal adták ki. Ez arra utal, hogy a bankok nem találnak elég olyan magánvállalatot, amely képes lenne ennél magasabb hozamot termelni. Ez egy fejlődő gazdaság esetében rendkívül rossz jel.
A pénz így továbbra is főként állami vállalatokhoz és helyi önkormányzatokhoz kötődő projektekhez áramlik – vagyis pont oda, ahol a hatékonyság a legalacsonyabb.
Az olcsó hitelek ráadásul rontják a bankok nyereségességét is, ami később még inkább visszafogja a produktív hitelezést. Tehát a rendszer saját magát gyengíti. A legnagyobb kérdés most már nem az, hogy Peking akar-e változtatni a gazdasági modellen, hanem az, hogy képes-e egyáltalán. Egyre több jel utal arra, hogy a korábbi eszközök – mindenekelőtt a hitelbővítés – egyszerűen elvesztették a hatékonyságukat.
Ez azonban nem feltétlenül vezet hirtelen összeomláshoz. Kína pénzügyi rendszere viszonylag zárt, így kevésbé van kitéve a piaci pániknak. Ez inkább egy másik forgatókönyvet vetít előre: a lassú, elhúzódó leépülést.
Sokan ezt a pályát a japán gazdaság 1990-es évek utáni stagnálásához hasonlítják. Nincs drámai krízis, nincs látványos zuhanás – csak évekig, akár évtizedekig tartó gyenge növekedés. Ez az úgynevezett „csendes hanyatlás”.
Éppen ezért a mostani pozitív adatok félrevezetők lehetnek.
Időnként érkezhetnek jobb számok, amelyek optimizmust keltenek, de ezek nem jelentik azt, hogy a gazdaság valóban meggyógyult.
Elveszett évtized, kínai módra: Peking futólépésben követi Tokió példáját – a japán út végén csak gazdasági katasztrófát fognak találni
Peking sorra követi el azokat a hibákat, amelyek Japánt évtizedes stagnálásba taszították. Egyre nehezebb elkerülni a kérdést: a kínai gazdaság is a kilencvenes évekbeli Japán sorsára juthat?
