Rezsi: tátott szájjal figyelik Európában, mi folyik Magyarországon, miközben ők pórul jártak

Stabil maradt a lakossági áram és gáz piaca a tél utolsó hónapjában is Európában. Ám míg Magyarországon e stabilitás az uniós negatív árrekorder pozíció megtartását jelenti, sok más fővárosban azt, hogy továbbra is a rezsicsökkentéssel leszorított magyarországi bruttó végfelhasználói egységár többszörösét kell fizetni.

Kezelhető nagyságú a rezsi

Fontos mérőszáma az áram és a gáz egységára és felhasznált mennyisége alapján fizetett rezsinek, hogy az a háztatások jövedelmének mekkora hányadát viszi el. Ezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) minden hónapban kiszámolja egy modellezett háztartás adatai alapján. E háztartás

• kétkeresős,
• átlagos mennyiségű áramot és gázt használ,
• a keresők jövedelme átlagos.

A felhasznált árammennyiség évi 2200 kilowattóra, a gáz évi 10 ezer kilowattóra, vagyis a hivatal nem a jogszabályban meghatározott, hanem a KSH által kimutatott átlagokkal dolgozik. Ennek alapján a következők a legkedvezőbb adatok:

• Luxembourg: 1,4 százalék,
• Budapest: 1,7 százalék,
• Berlin: 2,3 százalék.

A legrosszabb érték, 5,8 százalék Lisszabonra jött ki. Bár ezek az arányok nagyon alacsonynak tűnhetnek, de ne felejtsük el, hogy csak az áram és a gáz költségéről van szó, míg a teljes rezsibe beletartozik a távfűtés, a víziközmű-szolgáltatás és számos más, a háztartás fenntartását szolgáló kiadás. 

Áram: az európai átlagár a hazai két és félszerese volt

Az áram februári magyarországi egységáránál – amellett, hogy az Európai Unión belül ismét a legalacsonyabb volt – a szintén térségi prágai mintegy négyszer, a varsói háromszor, de még a pozsonyi is kétszer nagyobb volt. Az adatokat a finnországi VaasaETT ismerteti, amely fővárosok adatait veszi sorra, kilowattórára vetítve és eurócentben számolva. Emiatt azon fővárosok itt kimutatott árai úgy is módosultak a helyi fizetőeszköz euróhoz viszonyított változása miatt, hogy a helyi ár valójában nem változott. A budapesti tarifa 9,62 eurócent volt.

A hazaihoz hasonlóan kedvező, sőt, annál alacsonyabb tarifát csak a nem uniós Kijevben találunk, illetve valamivel magasabbat Podgoricában (Montenegró) és Belgrádban (Szerbia). A kelet-közép-európai országokban általában is kevesebbe kerül a villamos energia a háztartásoknak, mint átlagosan az unióban, illetve a földrész egészén. Ez a két átlag nagyon magas: a hazai két és félszerese. Ehhez közelítenek egyébként a balti országokban fizetendő árak. A Baltikum áramárai az elmúlt hónapokban egyébként kiemelt figyelmet kaptak amiatt, hogy a múlt év elején a három ország az orosz–fehérorosz BRELL áramrendszerről a kontinentálisra váltott, s emiatt műszaki kockázatoktól, az árak elszabadulásától lehetett tartani. A Világgazdaság nemrég megmutatta, mi történt valójában a lakossági tarifákkal. Mindazonáltal északabbra még tart a tél, Észtországban például februárban is nagyon fogyott az áram.  

A finn elemzést a MEKH minden hónapban kiegészíti néhány további adattal is. Ezekből kiderül, hogy amennyiben egy hazai háztartás 20 százalékkal több áramot használt annál a mennyiségnél (átlagfogyasztás), amennyit még kedvezményes áron számlázhat a szolgáltató, akkor a teljes villamosenergia-mennyiségre számolt átlagos egységára már 11,08 eurócent volt. Még ez is alacsony: a rezsicsökkentett hazai tarifa után a második legalacsonyabb az EU-ban, és még a teljes európai listán is a harmadik legalacsonyabb.

Csak néztek Koppenhágában és Helsinkiben

Európában átlagosan 1 százalékkal drágult a lakossági áram februárban az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül azonban volt néhány látványos kilengés. 

Drágulásban Koppenhága és Helsinki vitte a prímet 8, illetve 5 százalékos emelkedéssel. Mindkét fővárosban maga az áram drágult a teljes tarifán belül, vagyis a rendszerhasználati díj és az adók maradtak. Mindkét fővárosban egyébként is elég drága az áram, az egyikben az uniós átlag feletti, a másikban kicsit az alatti. 

A legnagyobb csökkenés Lisszabonban volt, 12 százalékos, ott viszont olcsóbb lett az áram.

Gáz: takarékosság és takarékosság

Nagyobbak az árkülönbségek az olcsósági élmezőnyben a földgáz esetében. Budapesten (vele egész Magyarországon) úgy fizetik a legalacsonyabb árat a földgázért a háztartások, hogy a kilowattóránként 2,64 eurócentes tarifa a másfélszeresen a nem uniós kijevi 1,58 eurócentnek. Nagy az ugrás felfelé is: a nem uniós belgrádi egységár a budapestinek már az 1,7-szerese, a még magasabb, de európai összevetésben még mindig kellemesen alacsony zágrábi pedig már a kétszerese. Ám még mindig az uniós, illetve a teljes európai átlag töredékénél tartunk, azok ugyanis a magyarországinak a négyszeresét teszi ki.

Ennek a diagramnak azonban van egy fájdalmas oszlopa: azt mutatja, hogy ha egy hazai háztartás 20 százalékkal kilépett az átlagfogyasztásból, akkor a teljes, 120 százaléknyi mennyiségért már mintegy kétszer annyit fizetett, mint aki a határon belül maradt. Azonban emlékezetes, hogy a hidegben megugrott fűtési igény miatt igazból a januári fűtésszámla fenyegetett megugrással. Ám a megugrás elmaradt a kormány által gyorsan elrendelt rezsistopnak köszönhetően.

Egy év alatt a földgáz ára is csak átlagosan 1 százalékkal nőtt az európai háztartások számára. A februári vesztes Athént és Brüsszel volt 10, illetve 7 százalékos növekedéssel. Mindkét fővárosban maga a molekula drágult, Athénben a rendszerhasználat is. A csökkenések szerényebbek voltak, a legnagyobb is csak 3 százalékos.