Két kontinensről is kapják a kemény pofonokat a németek, majd továbbadják Európának
Megint sötét német számok érkeztek. Az unió bajban van, ezt enélkül is érzi mindenki, miután az iráni háború hatásai az európaiak mindennapjaiba is benyomulnak. Az emelkedő üzemanyagárak, a felszólítások, hogy kevesebbet utazzunk, azonban elfedhetik a mélyebb bajt. Ám a friss német külkereskedelmi és ipari számok ismét felfedik: a német gazdaság nem húzza ki Európát a kátyúból, sőt rátelepül.
Az alaphelyzet az iráni háború okozta energiaválságban: még drágább lett az energia, amelynek emelt árszintjét az Európai Unió vezetői maguk okozták, és még nyilvánvalóbbá válik ettől a blokk gazdasági lecsúszása fő versenytársaival szemben.
A háború előtt: Európába szorul vissza a német áru, a világ valamikori tündöklő iparháza.
A csütörtöki számok:
- Csökkent a német külkereskedelmi mérlegtöbblet februárban – tehát az iráni háború kitörése előtt –, mert a behozatal túlnőtte az exportot, és riasztó trend rajzolódik ki a részletekből.
- Ugyanakkor az előző hónaphoz képest visszaesett a német ipari termelés. Egyáltalán nem azt mutatva, hogy kilábalóban vannak az elmúlt évek visszaeséséből, holott más lett a kancellár, más a kormány és elkezdődött a költekezés. A német ipar az ukrajnai háború kitörése óta a padlón van, és mindezt megszenvedik a vele összefonódott uniós tagállamok, lásd példának akár csak a legutóbbi magyar ipari adatokat.
Német gazdaság: Európa visszaszorulásának újabb jeleit mutatja a külkereskedelem
Nézzünk bele kicsit a német külkereskedelmi trendekbe.
Ami tartósan rossz a számok dinamikájában, azt az új energiaválság bizonnyal tovább súlyosbítja, hiszen a versenyképességi problémák – ha korábban kezdődtek is, mint az évtized energiapolitikai baklövései – alapvetően járulnak hozzá a szenvedéshez.
Összegben a német külkereskedelmi többlet a 2020-as évek nagy megingásai után mintha közelítene a tíz évvel ezelőttihez, ez azonban eleve visszaszorulást jelent, hiszen a rivális nagy gazdaságok azóta sokkal nagyobb méretűek lettek. Februárban 19,8 milliárd euró volt a többlet, kisebb a januári 20,3 milliárdnál, de a várakozások fölött – a trendjei azonban fenntartják az aggodalmakat.
A német export ugyan 3,6 százalékkal nőtt januárhoz képest, az import azonban 4,7 százalékkal szökött fel. Még aggasztóbb, és mutatja hogyan változik a németek súlya nagy nemzetközi versenytársaikhoz képest, ha megnézzük azt is, kihez képest rontottak, és hol javítottak.
A pofon körbe nem jár, de továbbhalad: a németek két kontinensről kapják, a sajátjukon továbbadják
Ehhez az egyéves változást nézzük meg a szövetségi statisztikai hivatal, a Destatis jelentésében. A német export az év első két hónapjában
- Kínába 8,6 százalékkal zuhant,
- az Egyesült Államokba 6,6 százalékkal esett vissza,
- egy soron tudtak javítani: az EU-export 5 százalékkal nőtt.
Eközben
- 5,3 százalékkal többet importáltak Kínából,
- 3 százalékkal az USA-ból,
- és egyedül az EU-importjuk csökkent, fél százalékkal.
A számok nem hagynak kérdőjelet, Európa fő külső versenytársaival szemben az uniós zászlóshajó Németország visszaszorul, az arcvesztést egyedül az előzi meg, hogy közben az EU-n belül előrenyomulnak.
Ha még mélyebbre nézünk egyébként a számokban, akkor különös mértékben a mi régiónkban, hiszen a nem euróövezeti EU-tagok viszonylatában a német export 6,9 százalékkal nőtt, a behozatal pedig 2,4 százalékkal csökkent. Ennél mélyebbre egyelőre nem látunk, pedig nem mindegy, iparcikkek okozzák-e a régiónk átlagosnál szélsőségesebb számait, vagy hogy a becsukott német gyárak helyett hozzánk telepítenek eszközöket.
A német ipar mindeközben Canossát jár
Ha csak két hónap adataiból nem szeretnénk olvasni, a Destatis adatai szerint a múlt év januárja óta a német export éves alapon hat hónapban esett vissza, az import azonban csak egyszer, idén januárban.
Segítségünkre szolgálhat, hogy pont most jöttek ki a februári német ipari termelési számok is.
Az éves változás havi számait böngészve azt látjuk, hogy februárban gyakorlatilag ugyanakkora volt a termelés, mint egy évvel korábban, a januári 0,9 százalékos visszaesés után. Ez csak azért van, mert most februárban kisebbet esett vissza januárhoz képest a termelés (0,3 százalékot), mint a Donald Trump amerikai elnöki beiktatását követő hónapban (1,1 százalék).
Még tisztább a kép, ha tíz évre nyitjuk vissza a grafikont. Az ukrajnai háború kitörése óta a német ipar nem tud egyenesbe jönni, miközben Brüsszelben és Berlinben sorban veszik elő a gazdasági csodafegyvereket – valójában még mélyebben taszítva az uniót a versenyképtelenségi csapdába.
A német probléma pedig még az energiaárakat felszalasztó ukrajnai háborúnál is mélyebb sebekből ered. A grafikonon azt láthatjuk, hogy a német ipari termelés más 2019 óta szinte csak kivételes esetekben nem produkál éves mínuszokat. Ez Angela Merkel utolsó előtti teljes kancellári éve, még az ukrajnai háború és a világjárvány előtt.
Erre az induló helyzetre tették még rá azt, hogy befejezték a német atomerőművek bezárását, egy vállrándítással elintézték, hogy Ukrajna felrobbantotta a fő gázimportvezetéküket, teljes lendülettel beálltak az erőltetett ipari zöldátalakítás mögé, és az olcsó orosz energiáról való leválásra kényszerítenék még azokat is az unióban, akik ezt az újabb energiapolitikai hibát nem voltak hajlandóak elkövetni.
Energiaárak Európában: aggasztó képet fest egy friss modellezés, muszáj lépni az EU-nak
Azonnali EU-s lépéseket sürget az európai szakszervezeteket tömörítő szövetség az iráni háború nyomán elszabaduló energiaárak okozta helyzet kezelése érdekében, miután egy új elemzés szerint az átlagos háztartási energiaszámla évente több mint 1800 euróval nőhet, ha a jelenlegi árszintek tartósan fennmaradnak. Az energiaárak növekedése minden európai háztartás rezsiköltségeit és az autókba vásárolt üzemanyagokra tett háztartási kiadásokat is megdobja, a magyar háztartások esetében ez átlagosan évi több mint 1000 eurós növekményt jelenthet.
