Alapdíjak: akadnak különbségek
A hazai magánszemélyek elsősorban a visszamenőleges hozamok alapján választanak a befektetési alapok között, s igen csekély mértékben esik latba, hogy mekkora díjak társulnak a konstrukciókhoz – számolt be az eddigi tapasztalatokról Temmel András, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) főtitkára. Igaz, ez idáig összehasonlító táblázatok sem születtek róla, ráadásul az alapok tájékoztatójában szereplő díjak sem voltak mindig mérvadók, hiszen a legtöbb esetben a maximumdíjat tartalmazzák. Éppen ezért úgy látja Temmel András, hogy a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) minap közzétett összesítése, amely a hazai nyilvános befektetési alapok költségeit veszi sorra, jó eligazítást adhat a befektetőknek, függetlenül attól, hogy az adatok 2004-re vonatkoznak. A költségek azonban jellemzően csökkennek a hazai alapkezelőknél, így a 2005. évi díjakat tartalmazó összesítésnél várhatóan alacsonyabb díjak látnak majd napvilágot.
Az összesítésből kitűnik, hogy kiugró költségszint szinte minden alaptípusnál előfordult. A hazai részvényalapoknál például a sikerdíjas Hunnia Részvényalap emelkedik ki 7,65 százalékos teljes költséghányadosával (az éves átlagos nettó eszközértékre vetített költségek aránya) a sorból, az alapokat ugyanis 1,9–3,1 százalékos díjak jellemezték.
A pénzpiaci alapoknál az Access Pénzpiaci Alap teljes költségei az átlagos eszközérték 3,81 százalékára rúgtak, míg a többieknél 0,99–2,63 százalék között szóródtak. A külföldi részvényalapok közül a CIB Európai Részvényalap lóg ki a sorból 4,8 százalékos költségével, a többi konstrukciót 1,3–2,8 százalékos díjtételek jellemezték. A legnagyobb díj a garantált alapoknál tapasztalható, ám mint Temmel András rámutatott: a közzétett adatok félrevezetők lehetnek, az induláskori költségeket ugyanis a futamidő elején terhelik rá az alapra, így egy többéves konstrukciónál a magasabb díjak a kezdeteknél jelentkeznek. Ez az összesítésben is lemérhető, hiszen van példa 0,5, de 6,7 százalékos díjtételre is.
Az ingatlanalapokra 1,33–4,43 százalékos kiadások rakódnak. Az átlagosnál magasabb díjakat azzal magyarázza a Bamosz főtitkára, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos ráfordításokat is itt számolják el – ezek költsége nagyobb az értékpapírokénál –, ám ezt azok értéknövekedése kompenzálja.
