Elengedhetetlen az üzleti légkör javítása

Az orosz gyáriparosok szervezete (RSZPP) a múlt heti ülésén – Alekszander Sohin személyében – megerősítette a szervezet korábbi vezetőjét az elnöki tisztségben. A szakember – aki már a kormányban és a parlamentben is viselt vezető tisztségeket – óvott attól, hogy az utóbbi néhány év kiemelkedő növekedési adatai láttán az ország gazdasági vezetése felhagyjon a szükséges reformokkal. A bírálatai megfogalmazása mellett azonban készségét fejezte ki, hogy együttműködik a kormánnyal és az elnöki apparátussal a vállalkozások számára kedvező légkör megteremtésében.

Az RSZPP tanácskozásán – az elnök újraválasztása mellett – előterjesztettek egy rendkívül kritikus hangvételű jelentést. Az anyag az egyik pontjában megállapította, hogy a „hatékony gazdaságpolitika többet jelent törvénytervezetek, rendeletek vagy parlamenti határozatok sorozatánál”, mert ami igazán fontos, az a beruházók megbecsülése és a kiszámítható légkör megteremtése. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy Oroszországban hanyatlott az üzleti tevékenység az utóbbi időben, mégpedig a politika által kifejtett nyomás miatt, ennek megfelelően csökkent a hitelek iránti igény és a GDP-növekedés potenciális rátája. A jelentés rámutat továbbá, hogy a még meglévő, nagy összegű külföldi befektetések jobbára csak a politikai és az üzleti elit számára előnyösek. A szerzők ugyan elismerik, hogy voltak kedvező változások az utóbbi években, óvtak azonban attól, hogy ezeket a kormány túlbecsülje, mert az átalakulással járó válság deklarált leküzdése esetleg nem lesz elég a meghirdetett „innovációs növekedési ciklus” elindításához.

A jelentést egy gazdasági-felsőoktatási és kutatóintézeti gárda állította össze (közöttük egy ismerősen hangzó név: Anna Koszigina). A szerzők rámutattak, hogy a kormányzati és az elnöki bürokrácia inkább fékezte, semmint segítette az utóbbi évek növekedését, amely a beavatkozás nélkül akár 2-3 százalékponttal is meghaladhatta volna az – amúgy impozáns – 5-6 százalék körüli éves rátákat. A kormányt külön bírálat illette, mert elmulasztotta a felhalmozott nyugdíjalapok produktív befektetését, emellett – hangzik a kritika – nem teremtett megfelelő politikai stabilitást, és a tulajdonjogok tiszteletben tartását sem szavatolta.

Beszédének egy részében maga Sohin ennél is messzebb ment, és valódi deindusztrializációnak – az ipar elsorvadásának – rémét vetítette előre. Szóvá tette emellett az elviselhető szintnél évek óta magasabb inflációt is. Mint érvelt, 3-4 százalékos éves drágulás az az ütem, amely mellett lehet üzleti tevékenységet tervezni. Oroszországban ezzel szemben tavaly 11,5 százalékos volt a drágulás általános üteme, ez évre pedig a Világbank – a kormány 8-8,5 százalékos prognózisával szemben – legalább 10 százalékos inflációt vár. Súlyos szerkezeti problémának látja Sohin, hogy a termelékenység növelését célzó programok nagyrészt a hagyományos termelőszektorra korlátozódnak, ezen belül is főleg az állami megrendelésekből élő szegmensekre. A gyáriparos szervezet vezetője egyúttal megerősítette, hogy kész tárgyalni mind a kormánynyal, mind az elnöki apparátussal a gazdasági környezet javítását célzó intézkedések meghozataláról.

Az orosz üzleti légkör javításának bizonyára nem válik hasznára az orosz alsóház elnökének minapi nyilatkozata. Borisz Grizlov kijelentette, hogy esetleg szükségessé válhat az ország WTO-csatlakozásának elhalasztása, mert az amerikai kormány olyan követelésekkel állt elő, amelyek hátrányosak lehetnek Oroszország számára. A fennakadást Washington azon követelése okozza, amely szerint Moszkvának engedélyeznie kellene, hogy külföldi bankok irodákat létesítsenek Oroszországban. Sohin szerint ilyen követelések mellett szükség lehet korábban már lezárt tárgyalási pontok újra megnyitására.

Igazi súlyát azonban 2000-ben kapta meg, amikor mintegy három tucat, igazán nagy tőkeerőt képviselő pénzügyi és üzleti személy (az orosz közbeszéd szerinti „gazdasági oligarchák”) csatlakoztak hozzá. Időközben azonban elkezdődött a Jukosz – és annak vezetője, Mihail Hodorkovszkij – elleni eljárás, és Mihail Kaszjanov korábbi miniszterelnök is ekkor vált kegyvesztetté az igazi hatalmat gyakorló Kreml-apparátus előtt. A gyáriparos-szervezetet ekkor a veterán Arkagyij Volszkij vezette, akinek látnia kellett, hogy a megrémisztett nagyvállalkozói kör mennyire védtelen az elnöki apparátus hatalomgyakorlásával szemben, ezért tavaly tavasszal egyszer már jelezte lemondási szándékát, ezt utána, augusztusban, visszavonta.

A megosztott – és a Kreml növekvő befolyásával szemben védtelen – szervezetet azonban már nem tudta összefogni, ezért néhány hónap múlva át kellett adnia a helyét Alekszander Sohinnak.

A gyáriparosok új vezetője – némi meglepetésre – mégsem került az államfői stáb uszályába, sőt, vezetése alatt a szervezet fölöttébb kritikus hangot üt meg a kormánnyal szemben.

Igazi súlyát azonban 2000-ben kapta meg, amikor mintegy három tucat, igazán nagy tőkeerőt képviselő pénzügyi és üzleti személy (az orosz közbeszéd szerinti „gazdasági oligarchák”) csatlakoztak hozzá. Időközben azonban elkezdődött a Jukosz – és annak vezetője, Mihail Hodorkovszkij – elleni eljárás, és Mihail Kaszjanov korábbi miniszterelnök is ekkor vált kegyvesztetté az igazi hatalmat gyakorló Kreml-apparátus előtt. A gyáriparos-szervezetet ekkor a veterán Arkagyij Volszkij vezette, akinek látnia kellett, hogy a megrémisztett nagyvállalkozói kör mennyire védtelen az elnöki apparátus hatalomgyakorlásával szemben, ezért tavaly tavasszal egyszer már jelezte lemondási szándékát, ezt utána, augusztusban, visszavonta.

A megosztott – és a Kreml növekvő befolyásával szemben védtelen – szervezetet azonban már nem tudta összefogni, ezért néhány hónap múlva át kellett adnia a helyét Alekszander Sohinnak.

A gyáriparosok új vezetője – némi meglepetésre – mégsem került az államfői stáb uszályába, sőt, vezetése alatt a szervezet fölöttébb kritikus hangot üt meg a kormánnyal szemben. Az RSZPP régi és új vezetője Arkagyij Volszkij, az RSZPP régi vezetője 1932-ben született Fehéroroszországban, 1955-ben acél- és ötvözetipari mérnökként végzett Moszkvában. Sokáig vezette az egyik nagy járműgyár öntödéjét. A szovjet állampárt központi bizottságában 1969 után tűnt fel, a később rövid ideig főtitkár Jurij Andropov közelében. A fordulat után – a kilencvenes évek elején – iparszervezéssel és stratégiai tervezéssel foglalkozott, egy ideig Mihail Gorbacsov elnök tanácsadója volt.

Alekszander Sohin, az RSZPP új vezetője. Az orosz gyáriparosok szervezetének jelenlegi vezetője 1974-ben végzett a moszkvai állami egyetem közgazdasági karán. A nyolcvanas évek közepéig gazdaságkutató intézetekben és az állami tervhivatalban dolgozott. Később, 1987 után a külügyminiszter tanácsadója, illetve a tárca nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó főosztályának volt a vezetője. A 90-es években egy alkalommal vezette a munkaügyi minisztériumot, illetve kétszer volt a kormányfő helyettese. Rövid ideig – 1997–98-ban – vezette a Mi Hazánk Oroszország pártcsoportot, és a ház egyik alelnökeként is tevékenykedett. További, nagyszámú megbízatása során volt hazája képviselője az Európa Tanácsban, az IMF-ben, az EBRD-ben, rangos akadémiai és felsőoktatási címek birtokosa. -->