Tárgyalóasztalhoz ülne a gazdaság

Nem a politika, hanem a gazdaság mozgatórugói kívánunk lenni, ezért nem a választások előtt, hanem csak az azt követő napon léptünk nyilvánosság elé – hangsúlyozta Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára. Hozzátette: a közös kiállással nyilvánvalóvá tettük: ahelyett, hogy a kormány opponense lennénk a reformoknál, háromoldalú alkotóközösséget kívánunk létrehozni az ország jövője érdekében. Elismerte, ebben az alkotómunkában a kormányé a döntés felelőssége, ám az üzleti szféra szakértelme, a pártok támogatása, a társadalom elfogadása legitimitást ad a kormány működéséhez.
A megkérdezettek szerint az sem csökkenti ezt a legitimitást, hogy az aláírók közül több munkaadói szervezet is hiányzik, sőt még a szakszervezetek sem csatlakoztak. Az MGYOSZ például arra hivatkozva nem írta alá a kiáltványt, hogy a hasonló tárgyalásoknak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) vagy a Gazdasági és Szociális Tanácsban a helye. Bár ez utóbbi szélesebb fórum, a pártok ennek sem tagjai, az OÉT-ből pedig még a kamarák és más gazdasági érdekképviseletek is hiányoznak. Parragh László, az MKIK elnöke felvetette, ha a tárgyalások idejére átmenetileg kibővítik a két érdekegyeztető fórum egyikét, akkor ezek is helyet adhatnak az egyeztetéseknek; ugyanis nem a fórum, hanem a párbeszéd a lényeg. A kezdeményezés nyitott, várjuk az újonnan érkezőket, sőt az MGYOSZ-ról sem mondtunk le, szeretnénk tovább tárgyalni a szervezet elnökségével – erősítette meg Fekete István. A Joint Venture Szövetség elnöke hozzátette: az üzleti élet pezseg, a vállalatok többsége sikeres, az export bővül, csak a gazdasági környezettel, az állammal vannak gondok.
Mindhárom szakember úgy véli, bár a reformokat párhuzamosan kell elkezdeni, a költségvetés rendbetétele elsőbbséget élvez. A leggyorsabb eredményt az adó- és járulékfizetők számának növelésétől várja Fekete István. Mint elmondta, tarthatatlan, hogy egymillió ember hiányzik a közteherfizetők közül. Nem lehet úgy adót csökkenteni, hogy közben szanálni kell a költségvetést – húzta alá.
Az aláíró szervezetek mindegyike egyetért abban, hogy ésszerűbb központi államigazgatásra és lényegesen kisebb, hatékonyabb önkormányzati rendszerre van szükség. Azzal kapcsolatban viszont többen aggályukat fejezték, ki, vajon a kormány, a koalíció képes lesz-e túllépni politikai érdekein, és még az önkormányzati választások előtt hozzákezdenek-e a racionalizáláshoz. Többen elismerték, a közszféra átalakítása hosszú folyamat lesz, így a spórolás is csak évek, évtizedek múlva látszik meg, a halogatás ellenben folyamatosan növeli a kiadásokat.
Az államháztartási hiány lefaragásán túl Parragh László lapunknak azt is elmondta, olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek a befektetők bizalmát erősítik, sőt a reformokhoz szükséges jogszabályi háttér megteremtése is elengedhetetlen. A reformokhoz azonnal hozzá kell kezdeni, de a jogszabályi háttérnek is el kell készülnie év végéig, sőt, 2007 januárjától életbe kell lépnie.
Bár a magyar üzleti elit kiállása a hazai történelemben egyedülálló, az unió más országaiban már működnek sikeres gazdasági-politikai paktumok. Spanyol-, Írország, Belgium, Hollandia példája egyaránt bizonyítja, van értelme a háromoldalú tárgyalássorozatnak. 1994-ben, a Horn-kormány idején a politika itthon is szorgalmazta volna egy szociális párbeszéden nyugvó megállapodás létrejöttét, ez az akkori gazdasági megszorító intézkedések és a felek konszenzuskészsége híján elbukott.
Az MKIK elnöke szerint most is sok minden gátolhatja a paktum létrejöttét. A magán- és csoportérdekek előtérbe helyezése ugyanúgy elbuktathatja a kezdeményezést, mint ha a kormány egyedül akarna megbirkózni a feladatokkal. Ám a politikai erők önkontrolljának és főleg támogatásának hiánya vagy egy váratlan nemzetközi esemény, például egy valutaválság is végzetes lehet. Nem szabad, hogy a most meginduló – korántsem feltétlenül megszorításokkal operáló – reformok a Bokros-csomag sorsára jussanak – hangsúlyozta a kamara elnöke. Emlékeztetett rá, hogy 1995-ben a stabilizációs program kiteljesedése épp a társadalmi ellenálláson bukott meg, s ezt a mostani összefogás proaktívan oldhatja. Tizenkét évvel ezelőtt többek között a forintleértékelésekkel és kiadáscsökkentéssel gyorsan el lehetett érni a stabilizációt, mivel azonban meg nem értettség fogadta a csomagot, képtelen volt érdemben áthatni a nagy rendszereket, mint például az egészségügyet, az oktatást. Egyes beruházások halasztása, a minisztériumi költségvetések fűnyíróelven alapuló csökkentése ugyan most átmeneti stabilizációt hozhat, de a tartalmi változáshoz kevés, márpedig most erre van szükség – húzta alá. Ha ez nem így történik, időleges stabilizáció után a költségvetés visszatér a jelenlegi, finanszírozhatatlan pályára, s kezdődik az egész folyamat elölről. Tartós fejlődés csak a növekedés és egyensúly együttes jelenlétével lehetséges.
A lapunk által megkérdezettek egyetértenek abban, a jól előkészített, a széles társadalmi megegyezésen alapuló reformok érezhető eredményt hoznak, többek között a kétharmados, a feles törvények is könnyebben jutnak majd át a parlamenten, hiszen a politikai és az üzleti élet szereplőinek egyetértésével kerülhetnek a honatyák elé.

Parragh László: „Most eldől, érett-e a gazdasági és a politikai elit egy újfajta párbeszédhez”

Fekete István: „Őszre elkészülhet egy konszenzuson alapuló konvergencia-program”

Parragh László: „Most eldől, érett-e a gazdasági és a politikai elit egy újfajta párbeszédhez”

Fekete István: „Őszre elkészülhet egy konszenzuson alapuló konvergencia-program” Példa a társadalmi-gazdasági megállapodásra Spanyolország. Franco halála után a spanyolországi demokratikus átalakulás híres megállapodása volt a Moncloa-paktum. Az egyezményt az akkori kormányfő, Adolfo Suarez kötötte meg az ellenzékkel és a szakszervezetekkel. Az 1978-as népszavazáson elfogadott alkotmányt előkészítő Moncloa-paktum Spanyolország stabilitását erősítette. A paktum biztosította a demokratikus átmenetet, valamint a gazdasági liberalizáció feltételeit, ennek következtében visszaszorult az infláció, fokozatosan erősödött a szociális háló.

Írország. Az ír társadalmi partnerek 2000 márciusában kötötték meg a ma is érvényes ötödik tripartit nemzeti megegyezést, a Programme for Prosperity and Fairnesst. 1987 óta a társadalmi partnerség kontextusa a kríziskezelésről a növekedéskezelésre és a növekedő várakozásokra változott; időközben a munkanélküliség mérséklődött, a költségvetés többletet mutat, az államadósság mérséklődött, az egy főre jutó GDP 40 százalékkal haladja meg az EU átlagát. Az új, 2000-ben megkötött hosszú távú megegyezés témája: az adópolitika, a társadalmi befogadás politikájának érvényesítése.

Olaszország. A kilencvenes évek derekán az olaszoknál, az euróra való átállás hajrájában sikeresen alkalmazták az újjáélesztett társadalmi paktum intézményét. 1993-ban feladták például a korábbi szigorú bérindexálási rendszert. A közmegegyezés része volt az a nemzeti szintű háromoldalú megállapodás (a kormányoldalon a jegybank is megjelent a tárgyalásokon), ennek segítségével kötelező erejű bérnormákat fogadtak el. VG Vélemény Fáth Péter, Az Amerikai Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója: Olyan államháztartási reformot kellene megvalósítani, amely a kiadások csökkentését, a racionalizálást, a hosszú távú gazdasági növekedést célozza. A kamaránk volt az egyik kezdeményezője ennek az összefogásnak, az egyeztetés még a választások előtt elkezdődött. A gazdaság szereplői ezzel a közös fellépéssel jelzik, hogy reformokra van szükség, és segítenek ezek megvalósításában. Olyan megállapodást javaslunk, amelynek nemcsak a gazdaság szereplői és a kormány, hanem a pártok is részesei. Bízunk benne, hogy a kormány komolyan veszi a kiáltványt.

Béres István, A Svájci–Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke: Svájc a sokszínűség hazája: négy nyelv, több mint húsz önálló kanton. A svájciak mégis megtanulták az érdekek harmonizálását, a konszenzusteremtést, és Svájc száz év alatt Európa egyik legszegényebb országából a világ egyik leggazdagabbja lett. Ez a példa lebegett előttünk, amikor az elnökségünk ellenvélemény nélkül úgy döntött, csatlakozunk a kiáltványhoz. A célokat illetően nagy az egyetértés: államháztartási reform, gazdaságélénkítés, munkahelyteremtés. Bízom abban, ha a gazdaság összefogott, a parlamenti pártok is képesek lesznek erre.

Csikai Miklós, A Magyar Agrárkamara elnöke: Nemzeti adottságainkra kell építeni az új kormány gazdaságpolitikáját. Ezen belül az agrárgazdaságra és a vidék fejlesztésére, ökológiai adottságainkra, a termőföld- és termálvízkincsünkben rejlő lehetőségek kiaknázására. Csak így érhetjük el, hogy a vidék szó elé a felzárkózó jelző kerülhessen. Az a plusz „termőföldbőség”, amelyet egy főre vetítve fel tudunk mutatni, alsó uniós földárakon számolva kétezermilliárd forint értékű többlet-működőtőkét jelent. Remélem, hogy ennek a kincsnek gazdasági célú hasznosítását jobban fogja segíteni az új kormány.

Wáberer György, A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének elnöke: Meggyőződésem, hogy a sikeres gazdaság megteremtése csak összefogással és az üzleti világ véleményének figyelembevételével lehetséges. Elégedett biztosan csak sokára, de bizakodó már májusban is lehetek, ha – a kiáltvány alapján – megkezdődnek a háromoldalú tárgyalások a pártok, az új kormány és a gazdaság képviselői között. A jelenlegi gazdasági helyzetben az alakuló új kormánynak szüksége van olyan építő jellegű javaslatra, amelyet a kiáltvány aláírói nyújtanak. Egy ilyen együttműködést a megalakuló új kormánynak komolyan kell vennie. -->