Változatlanul olcsók a blue chipek

A Budapesti Értéktőzsde fő mutatójának, a BUX-nak a P/E-alapú, vagyis az árfolyam és egy részvényre jutó nyereség hányadosa 2005-től számítva 10,9-es átlagot mutat. Ez azt jelenti, hogy a BUX-kosárban lévő kibocsátók nyeresége 10,9 év alatt termelheti ki a cégek jelenlegi értékét. A mostani, 12 hónapra vonatkozó P/E-mutató 10,1-es értékű, azaz 7 százalékkal olcsóbban lehet beszállni a BUX-ot leképező termékbe, mint az elmúlt időszakban.

„Mindeközben a BUX-cégek átlagos profitnövekedési várakozása 10 százalékos éves alapon, ami azt támasztja alá, hogy a részvények alulértékeltsége nem indokolt. A közelmúltban egyébként még a jelenleginél is alacsonyabb volt a mutató, tavaly év közepén 9,7-ig ment le, de a hosszú távú történelmi folyamatokból ez sem lógott ki igazán. 2009 elején, a válság után, a P/E-ráta 6-ig is leesett, míg a 2007-es optimista időszakban 15-ön állt” – mondta Miró József, az Erste Befektetési Zrt. vezető elemzője. Hozzátette, hogy a fejlett piaci mutatók, így a DAX vagy az S&P 500 jellemzően a historikus átlagon állnak, míg a feltörekvő piacok értékeltsége az elmúlt évben kissé elmaradt a saját történelmi átlagaitól. Az Erste célárfolyamai alapján számolt BUX indexnek egyébként egy év alatt 48 ezer pontig kellene emelkednie a jelenlegi 41 ezer pontról.

A BUX-ban 37,8 százalékos súllyal szereplő OTP átlagos P/E mutatója 10,2, jelenleg 9,6-en áll a bank részvénye. „Négy éve nyáron rekordmagasan, 18-on állt az OTP P/E-rátája, a hitelintézet utána hozta a várt profitnövekedést, és a mutató a jelenlegi szintre csökkent. A szektorban a P/B, azaz a részvényár/könyv szerinti érték is fontos mutató, ez a válság előtt 3 körül volt, most pedig 1,6 az OTP-nél, de a régiós átlag alacsonyabb: 1,2-es. Ez azzal magyarázható, hogy az akvizíciók miatt az OTP profitnövekedési kilátásai is megnőttek.

A Mol az elmúlt években átlagosan 9,2-es P/E-n forgott, most 8,7-en áll, de 2016 óta a sokéves átlag alatt tartózkodik a mutató. A megtorpanás után dinamikus emelkedést várnak az elemzők, amihez a poliolprojekt és a Fresh Corner-koncepció sikere is nagyban hozzájárulhat. A tőkeigényes iparágakban az EV/EBITDA, azaz a cégérték/értékcsökkenéssel együtt számolt üzemi eredményesség is lényeges értékeltségi mutató: ebből az derül ki, hogy egy társaság hány évnyi készpénztermeléssel tudja előállítani a hitelekkel megfejelt kapitalizációját. A Molnál ez jelenleg 5,1, a piaci átlag 5,6.

A Richter EV/EBITDA-ja 8,4, a piaci átlag itt 9,8. Az összehasonlítás ez esetben azért nehéz, mert a versenytársainak zöme még csak nem is a régióból kerül ki. A Krka generikus gyártóként hagyományosan alacsonyabb értékeltségen forog, jelenleg 5,6-en áll. Az Esmya-ügy kezdete előtti években 17 és 20 közötti P/E-je volt a Richternek, ami most 15,2-re csökkent. A hosszabb távú átlag 16,1, még ehhez képest is alulértékeltnek számít a cég, amelynek a termelése az év második felében az új csomagológépsorok beszerelésével visszatérhet a korábbi szintre.

A Magyar Telekom EV/EBITDA-ja 4,5, a piaci átlag 4,9, de a vezető elemző figyelmeztet, hogy az idei frekvenciatenderek miatt nagyon emelkedhet a hitelállomány, amelynek a mértékében nagy szóródás lehet. „A Magyar Telekom értékelésénél az osztalékhozamot is érdemes figyelni. Az 5,5 százalékos érték nem számít rossznak, de a lakossági befektetőknél az új állampapír már versenyképes ezzel, és az utóbbinak jóval kisebb a kockázata” – fűzte hozzá Miró József.