Évek óta nem volt ekkora a különbség a betéti kamatok és az inflációs ráta között az Egyesült Államokban, egyszerűen nincs elég nyomás a pénzintézeteken, hogy rendes kamatot fizessenek a betéteseknek – írta vasárnap a Bloomberg az erről szóló piaci körképében.
A különbség a korábbi inflációs hullámhoz képest óriási (nagyobb mint Magyarországon), régebben a betét reális alternatíva volt a fogyasztói árak elszabadulása elleni küzdelemben, persze reálkamat nélkül, hogy sikerüljön valamennyit enyhíteni a pénzromlás mértékén. Most ilyesmiért hiába fáradnak be az amerikaiak a bankfiókokba, ez pedig egyértelműen meglátszik a pénzintézetek idei profitján.
A megtakarítási számlákon elérhető kamat valóban nevetségesen alacsony, átlagosan 0,06 százalék. Ami rossz az ügyfeleknek, az jó a bankok részvényeseinek, a pénzintézetek vezetői pedig rendre azt kommunikálják, hogy egyelőre jeleit sem érzik az ügyfélnyomásnak, ezért eszükbe se jut emelni a betéti kamataikon.
A Bank of America sem kivétel , ahol egyébként az tapasztalató, hogy azok az ügyfelek, akik nem jönnek ki a fizetésükből – például a júniusban 9,1 százalékra ugró éves miatt –, még több fogyasztási hitelt vesznek fel, ebben a szegmensben három éve a leggyorsabb ütemben nő a hitelállomány Amerika bankjánál.
Hogy a betétesek így pórul jártak, annak oka sokak szerint a Federal Reserve-nél keresendő, a központi bank későn kezdett bele a kamatemelésekbe, így eltart egy darabig, amíg a betéti ráták is felfelé moccannak.
Marad az erős kontraszt: 9,1 százalékos infláció versus 0,01 százalékos a Wall Street vezető pénzintézeteinél, a Bank of Americánál, a JPMorgan Chasnél és a Wells Fargónál.
Még egy adalékot említ a Bloomberg arra vonatkozóan, hogy a pénzintézeteknek miért nem kell sietniük az emelésekkel: a Covid-lezárások alatt túl sok készpénz ment ki a lakossághoz a támogatási programok révén, így egyszerűen túl sok dollár keres helyet magának, nincs igazán verseny a bankok közt. Főleg azok vannak bajban, akik nem vesznek igénybe más, például privátbankári vagy befektetési szolgáltatást, nekik esélyük sincs rendes vagy prémiumkamatra. Számukra a kizárólag online banki szolgáltatást nyújtó társaságok ajánlata sem lehet elég, az inflációhoz képest aligha vonzó az ebben a szegmensben jellemző, 1,5 százalékos éves kamatláb.
Ráadásul az idő is a bankok kezére játszik, egyszerűen túl rég volt – utoljára a 80-as években –, és egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy igenis létezik (létezett?) az, hogy a bankoknál elhelyezett kamat magasabb volt, mint az inflációs ráta. A kilátások egyébként nem biztatók, a szakértők csupán 1,2 százalékra várják a betéti kamatok emelkedését az USA-ban, magasabbra nem, hiszen mire odaérünk, a Fed valószínűleg már javában a monetáris kondíciói lazítását készíti elő.
