Hajlamosak vagyunk az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nyár végi Jackson Hole-i konferenciáján csak a házigazda beszédére fókuszálni. És valóban
Jerome Powell héjaszavait máig emésztik a piacok,
a részvények szánkázva, a kötvényhozamok meg hegymászás közben. Ám a befektetők az apróságokra is figyelnek, különösen, mióta szállóigeként terjed a The Wall Street Journalt képviselő Jon Hilsenrath kijelentése, hogy a büfében zajlanak a legfontosabb szakmai viták. Nos, a jegybankár-találkozó klubjellege ezen a hétvégén is kidomborodott. Kuroda Haruhiko, a Bank of Japan kormányzója ugyanis egy panelbeszélgetés során a hallgatóság soraiban foglalt helyett, majd szót kért, s felállva megosztotta a nézeteit a teremben ülőkkel. Kiderült, hogy
a japán jegybank monetáris politikája homlokegyenest ellentétes a Fedével.
Míg az Egyesült Államok várhatóan továbbra is agresszíven emeli a kamatokat, a Bank of Japan immár több mint hat éve tartja negatív tartományban a rövid lejáratok rátáját. Kuroda Haruhiko szerint, bár Japán elérte a 2,4 százalékos inflációt, és idén még további emelkedés várható, ez nem tekinthető tartósnak, s jövőre 1,5 százalékra süllyedhet. Ezért
nincs más választása a japán jegybanknak, mint a folyamatos monetáris lazítás, amíg a bérek és az árak stabil és fenntartható módon nem emelkednek.
A japán jen meredek zuhanással reagált. Elemzők szerint a Jackson Hole-i felszólalás nagyban hozzájárult a héten elért 24 éves mélyponthoz. Pénteken a jen Tokióban már 140,27-nál járt a dollárral szemben, ami 1998 augusztusa óta a legalacsonyabb szint. A tavaly év végi 115-ös jen-dollár kurzushoz képest csaknem 18 százalékos az árfolyamgyengülés.
Óriási a különbség a két országban a kamatvárakozások között, de nemcsak a kamatlábak iránya fontos, hanem az a széles körben elterjedt meggyőződés is, hogy a két központi bank stabilan tartja magát, amíg el nem éri inflációs céljait, bármeddig tartson is az út – mondta Bart Wakabayashi, a State Street Bank and Trust tokiói fiókjának társmenedzsere.
Miközben a Fed és a Bank of Japan egyaránt 2 százalékos inflációt céloz, az amerikai fogyasztóiár-index júliusban 8,5 százalék volt, a maginfláció pedig – amely nem tartalmazza az élelmiszer- és energiaárakat – 5,9 százalék. Míg a japán maginfláció, amely a friss élelmiszerek kivételével az összes árucikk árváltozását méri, júliusban elérte a 2,4 százalékot.
A Fed júniusban és júliusban háromnegyed százalékponttal emelte a kamatokat, és a piacok továbbra is agresszív emelkedésekre számítanak. A szövetségi alapok referenciakamata 2,25-2,5 százalék. Ezzel szemben a Bank of Japan 2016 januárja óta mínusz 0,1 százalékon tartja az irányadó rövid lejáratú kamatlábat.
Japánban az inflációt elsősorban a magasabb importált nyersanyagárak vezérlik, ezenkívül nem láttunk más inflációs tényezőt – mondta Siraisi Hirosi, a BNP Paribas vezető japán közgazdásza. Hozzátette: ennek egyik oka a japán bérnövekedés lassú üteme. A japán munkavállalók általában nagyobb hangsúlyt fektetnek munkahelyük stabilitására, mint a fizetési csekkjükre.
Kuroda Haruhiko jegybankelnök szerint nem észszerű kamatemelésekkel erősíteni a jent, mert ez súlyos károkat okozna a japán gazdaságnak.
Takasima Oszamu, a Citi devizastratégája is egyetért abban, hogy nagy kockázat lenne, ha a Bank of Japan kamatokat emelne a deviza védelme érdekében. Míg a Mitsubishi UFJ Morgan Stanley Securities stratégája, Muguruma Naomi arra hívta fel a figyelmet, hogy
egy meglepetésszerű kamatemelés csak ideiglenesen lazítana a jenshortpozíciókon, később a piacok egyre nagyobb dózisban követelnék a kamatemelést.
A carry trade hatás is táplálja a jenshortpozíciókat. Az ügyletkötés lényege, hogy a befektető azt próbálja meg kihasználni, hogy a devizák határidős árazásánál a kamatkülönbözet beépül az árakba. Vagyis
ha valaki dollárt vesz és japán jent ad el, az olyan, mintha a dollárban megjelenő tőkét a dollárkamatokon tudná kihelyezni, és ezt egy japán jenben felvett hitellel finanszírozná.
