Buborékban pukkant a kriptolufi
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságLátszólag klasszikus csődöket látunk a kriptopiacon. Kitör a pánik, kitáraznak a rémült a befektetők, s az összeomló cégek mélybe rántják a gyanútlan hitelezőket. Hiába ismerjük a szcenáriót, valami mégsem stimmel.
Bankot nem látunk a stáblistán.
Az idei kriptocsődök – Voyager, Celsius, Three Arrows, FTX – azt mutatják, hogy nem voltak bankok a bajba jutott hitelezők között. A Wall Street Journal szerint, a csődjelentésekből azt lehet kihámozni, hogy a legnagyobb hitelezők kriptocégek és ügyfelek. Magyarán
a kript szektor egy zárt körben működik, ahol a hurkon belüli kapcsolatok a meghatározók.
A kriptotér körkörössége magyarázza, hogy egy 3 ezer milliárd dollár értékű eszközosztály 72 százalékos értékvesztése miért nem gyűrűzik át a pénzügyi rendszerbe.
A kriptobankok betétet gyűjtenek, hitelt vesznek fel egymástól, kölcsönöznek egymásnak, kereskednek maguk között, de nem lépnek kapcsolatba a reálgazdasághoz kötődő cégekkel – írta egy közös tanulmányban Gary Gorton (Yale Egyetem) és Jeffery Zhang (Michigani Egyetem). A két professzor úgy véli:
néhány év múlva a kriptocsődök már jóval pusztítóbbak lehetnek, tekintettel a szabályozók törekvésére, hogy kanalizálják a kriptopénzek áramlását, s a bankárokra nehezedő befektetői nyomásra, hogy fogadják el a kriptót.
Bár a kriptoplatformokat a vadnyugati pionírok lendületével építgették, mint valami szabad és szabályozatlan világot, ahol senkinek sincs múltja, sőt, neve sem kell, hogy legyen. Ennyiben az induláskor a hagyományos bankok és valuták alternatívájaként jöttek létre kripto platformok. Ám
a gombamód szaporodó kripto ökoszisztéma mégis nagyon hasonlít a bankrendszerre: betéteket gyűjt és hiteleket nyújt.
A bankok ellenében kiépült kriptoplatformok újra létrehozták a banki szolgáltatásokat. És csakúgy, mint a bankrendszer, a kriptográfia is tőkeáttételes és összefonódó, s így sebezhető. A pánikok és csődök is klasszikus mintázatot követnek, hiszen a befektetők természete nem különbözik a szép új kriptovilágban és a régivágású bankárok uralta patinás tőzsdeparketteken. Olyannyira nem, hogy ha historikus előképet keresünk, akkor
a mostani kriptocsődök az 1837 és 1863 közötti Amerikára emlékeztetnek.
Az 1864-es nemzeti banktörvény előtt a bankok még saját bankjegyeket bocsátottak ki,
napirenden voltak a csalások, gyakran tört ki pánik, a tőkekivonásokra a bankok a kifizetések felfüggesztésével válaszoltak.
A kriptográfia szörnyű híre eddig elriasztotta a mainstream finanszírozókat. Komoly visszatartó erő, hogy nem szálltak be a kriptospekulációkba olyan sokak által követett befektetők, mint Warren Buffett (Berkshire Hathaway), vagy Jamie Dimon (JPMorgan). De azért rajta tartják a szemüket, s
a blokklánc-technológiába a JP Morgan is befektetett.
A kriptocsődök talán elhalasztják a kriptobankok pénzügyi integrációját. És az is kérdés, hogy merre viszi az ügyet a felügyelet. Gary Gensler, az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) ambiciózus vezetője beígérte az általa vadnyugatinak titulált kriptopiacok „betörését”, ám a túlzott szabályozással legfőbb vonzerejét veszítené el a kriptovilág. Bár a bankárok azt sem bánnák, ha örökre leáldozna a kriptocsillag.
